Appendix 2

 

The two Hungarian source text articles.

 

 

[1] A hozzáértők azt mondják, hogy a gyenge emberek szoktak kompenzálni, miközben a kompenzáció nem feltétlenül a gyengeség jele. [2] Erőt is mutathat. [3] A miniszterelnök most bebizonyíthatja, hogy nemcsak a győztes nagyvonalúsága van benne, miként azt igazolta 2006-ban, amikor egyetlen rossz szava nem volt a vesztesek felé (saját pártja irányában később annál inkább), hanem veszíteni is tud úgy, ahogy veszíteni kell. [4] Ennek igazolásával még késlekedik, bár volt egy pillanat, amikor azt lehetett hinni, nem fog: akkor, amikor vasárnap este urnazáráskor bejelentette, hogy a kormány minden jogszabályi módosítást előkészített a vizit- és a napidíj, valamint a tandíj visszavonása érdekében. [5] Aztán ugyanazzal a mozdulattal azt is közölte, hogy az emberek a pénztárcájukra szavaztak, de el kell gondolkodniuk azon, hogy ez nem mehet így tovább. [6] Azóta pedig koalíciós elnöktársával, Kóka Jánossal szinte versengve bizonygatják, hogy a háziorvosok a Fidesz népszavazásával nagyon rosszul jártak, hiszen úgy 150 ezer forint havi fixet kiszavaztak a zsebükből. [7] Ők pedig nem kompenzálnak.

 

[8] Ez könnyen érthető álláspont, és elfogadhatóvá kiváltképp akkor válik, amikor a magyar közélet egyik veszélyes kalandora, Éger István orvoskamarai elnök most a kétszeresére akarja emeltetni a háziorvosok finanszírozását, miközben eddig azzal kürtölte tele a világot, hogy a vizitdíj semmit nem javított a helyzeten...

 

[9] A „milyen ember az ilyen” felkiáltás most mellékes. [10] Mellékes, hogy pár száz háziorvos mégiscsak deklarálta, jó a vizitdíj rendszere. [11] Mellékes, hogy komoly közgazdászok egész sora állt ki e reformelem mellett. [12] Mellékes, hogy mit gondolunk: amit nem lehet mellőzni, az annak a három-egész-valahánymillió embernek a szavazata, aki nem volt rest elmenni az urnákhoz, és azt mondani, hogy nem kér a díjakból. [13] Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. [14] Ettől válik mellékessé, hogy Gyurcsány Ferenc és Kóka János meg van győződve a saját igazságáról, amiben természetesen igazuk van, hiszen nem lehet komoly politikus, aki nem hisz önmagában, a hitet elvvé kövíteni azonban a politika területén már igencsak veszélyes. [15] A sértődöttség pedig kiváltképp.

 

[16] A kormányzásnak kötelezettségei vannak. [17] Gyurcsányék megpróbáltak egy utat – nem vált be. [18] Meg kell próbálni egy újabbat. [19] Ha az sem válik be, akkor egy még újabbat. [20] Ha az sem, akkor meg menni kell. [21] Ez ennyire egyszerű. [22] Vagyis a józan kompromisszum mértékével kompenzálni kell, és nem azért, mert a Fidesz és Éger István, meg még ki tudja, ki mindenki ezt követeli, hanem azért, mert ez a kormányzás felelőssége. [23] Vissza kell állítani a korábban megszüntetett amortizációs költséget, ami becslések szerint úgy hetvenezer forint volt havonta, praxisonként. [24] És hogy a háziorvosok így is rosszabbul járnak, mintha lenne vizitdíj: az már valóban legyen az ő bajuk, tetszettek volna...

 

[25] Ez Gyurcsány Ferencnek is elemi érdeke. [26] Ha komolyan gondolja a többpénztáras biztosítási rendszert, ha komolyan gondolja, hogy reformer miniszterelnök, akkor legalább az esélyét meg kell teremtenie annak, hogy egy újabb – a reform velejét érintő – kérdésben ne szenvedjen kudarcot. [27] Az ugyanis miniszterelnöki tevékenységének a csődje lenne. [28] És akkor azt már nem lehet kompenzálni.

 

 

 

 

[1] Az eddigi referendumokkal összevetve is kiemelkedő részvétellel lezajlott és az igenek elsöprő sikerét hozó szociális népszavazás estéjén Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: az eredmény egyértelmű. [2] Majd arra intett, a törvényhozókon és a politikusokon a sor, hogy megtegyék a szükséges lépéseket és levonják a következtetéseket.

 

[3] Ezt a feladatot kísérelték meg abszolválni tegnap az Országgyűlésben. [4] Az már előzetesen nyilvánvaló volt, hogy mind a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj eltörlését kezdeményező Fidesz és KDNP, mind a megszüntetésük ellen mindent bevetve sikertelenül hadakozott kormánypártok törvénymódosítással kívánnak eleget tenni a nép akaratának, méltányolván a napirend előtti felszólalásokban is oly sokszor emlegetett voks populit.

 

[5] Napirend előtt a fő szólamot Gyurcsány Ferenc igyekezett megadni. [6] És az eredmények nyomán keletkezett első sokkot – amelynek hatására dacos vasárnapi megnyilatkozásaiban a nem szavazókat a szocialisták támogatójaként próbálta meg vizionálni, illetve a 3,3 millió igennel szavazót pénztárcapártiként feltüntetni – kialudva valamelyest engedékenyebb húrokat pengetett. [7] Többszöri megszólalásai elején, nyilván némiképp számot vetve a helyzettel, még azt mondta: tiszteletben tartják az eredményt, mely szerint úgymond legalább hárommillió ember nem ért egyet „az elmúlt másfél év változásának mélységével, tempójával”. [8] Később azonban előkerült a megszokott vádaskodó hang; az igennel voksoló túlnyomó többség arról nem döntött, hogy ki fizesse a kieső díjakat. [9] Majd megkapták magukét szép sorjában az újságírók, akik nem ezt kérdezték lépten-nyomon, az Alkotmánybíróság – s áttételesen említve annak első elnöke, a jelenlegi államfő –, hogy merészeltek ilyen kérdéseket egy népszavazáson feltehetőnek ítélni. [10] Az Őszödi Böszme és a színlap egyéb kisbetűs szereplői (Kóka, Lendvai, Hiller) azzal érveltek, hogy az önző „háromigenesek” az ingyenesség haszonlesői. [11] Hiába hívta fel a figyelmet Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője, hogy senki nem gondolja az egészségügyről és az oktatásról, hogy azért soha egy árva petákot sem kellett fizetni, az újrahangolt kormánypárti kortesbeszédek előadói arról győzködték képviselőtársaikat és a tévénézőt: nemhogy kétszer, de egyszer sem fizetünk-fizettünk az orvosnál, az egyetemeken és a főiskolákon. [12] Persze mindeközben az oktatásra, gyógyításra és megelőzésre fordított GDP-arányos állami hozzájárulás mint tényadat gondosan homályban hagyatott.

 

[13] Ezzel szemben a kissé letargikus kormányfőtől megtudtuk, hogy a népszavazással Magyarország hosszú távon veszített. [14] S nyilván saját tapasztalataiból – a Szalay utcai ingatlan és az őszödi üdülő megszerzéséből – levezetve, hogy nem vezet az erős és modern Magyarországhoz, ha a polgárokat lebeszéljük arról, hogy saját önrésszel vegyenek részt a szolgáltatások igénybevételében. [15] Körülbelül ennyi volt a gyurcsányi önvizsgálat veleje. [16] Az Őszödi Böszme régi-új énjét megcsillantva a Fidesz elnökét ostorozó harmadik felszólalásában újfent kísérletet tett arra, hogy hírhedt hazugságbeszédét átcsomagolja igazságbeszéddé.

 

[17] A kampányfinisben a kecskeméti szocialista törzsközönség előtt szenvedélyesen, ám nem latinovitsi fokon Cipollát alakító Gyurcsány most a „Nincs a teremtésben vesztes, csak én” Bánk báni szólamot igyekezett kiénekelni – meglehetősen enerváltan.

[18] Sokszori megszólalásai tartalma kapcsán pedig inkább egy shakespeare-i parafrázis fogalmazódhatott meg a hallgatóságban: őrült beszéd, de nincs benne rendszer.