Ha arról szeretnénk megtudni valamit, hogy a nyelvhasználók számára mik az ételrecept és a könyvértékelés diszkurzív sémájának a lényegi jellemzői, célszerű őket „megkérdezni” erről – ehhez pedig mindenképp a kutató által előhívott adatok szükségeltetnek (vö. Bednarek 2011). Ezek kinyerésének is létezik azonban több iránya. Az egyik lehetőség, hogy adatközlőknek mutatunk bizonyos műfaji példányokat (például a kutató által tipikusnak és atipikusnak tartott műfaji megvalósulásokat), és valamilyen szempontrendszert és módszert követve megkérjük őket arra, hogy reflektáljanak ezen műfaji példányok különféle aspektusaira. Ez a reaktív megközelítés azonban azt a buktatót rejti magában, hogy voltaképpen igen hasonló típusú következtetésekre juthatunk el így, mintha mi magunk elemeznénk a szövegeket kutatóként (vö. 9.3.1. fejezet) – csupán annyiban fog különbözni az eredmény, hogy laikusok „elemzéseit” kapjuk meg, és többfajta lehetséges értelmezést fésülhetünk össze.

Én viszont arra voltam kíváncsi, hogy annak a természetes, a diskurzusokat inherens módon jellemző folyamatnak a során, amikor a beszélők bizonyos diszkurzív sémákat aktiválnak, és létrehoznak egy megnyilatkozást, milyen konstruálási eljárások a lényegiek, a legfontosabbak a számukra annak érdekében, hogy az általuk megalkotott megnyilatkozás – esetünkben – ételrecept, illetve könyvértékelés legyen, és ne pedig valamilyen más műfajú szöveg. Ennek a jobb megértésére pedig a reaktív módon előhívott, expliciten reflexív típusú kutató által előhívott adatok nem alkalmasak. Így olyan módszer kidolgozása vált szükségessé, amely proaktív, azaz a természetes diszkurzív tevékenységre minél inkább hasonlító, de mégis a kutató által kontrollált és a vizsgálat céljaihoz igazított keretek között hív elő nem reflexív típusú nyelvi adatokat – jelen esetben recepteket és (könyv)értékeléseket.

Így terveztem és valósítottam meg egy kérdőívbe ágyazott kísérletet. A kísérletben az adatközlők két csoportra voltak osztva, és összesen 25–25 fő vett részt, akik 20–62 évesek voltak (átlagéletkor: 33,5 év), a nemek eloszlását tekintve 41 nő és 9 férfi.1 A kísérletben való részvétel egyetlen feltételeként a meglévő vagy folyamatban lévő felsőfokú (egyetemi vagy főiskolai) végzettséget szabtam meg, ezt a szociológiai csoportot tudtam ugyanis a legkönnyebben elérni a kísérlet céljaira.

A kísérlet lényegében egy kreatív szövegalkotási feladatot takart (vö. Domonkosi–Kuna 2018, 2021), amelynek keretei között az adatközlők két csoportra voltak osztva annak megfelelően, hogy az egyik adatközlői csoport esetében a recept, míg a másik esetén az értékelés diszkurzív sémájának a lényegi jellemzőit vizsgáltam. A kísérletet Google űrlapon állítottam össze: az adatközlőknek ide kellett feltölteniük a Word formátumban elkészített megoldásaikat. A kísérlet keretei között (i) az adatközlők egyik fele azt a feladatot kapta, hogy „Alkossa meg a jó regény receptjét!”, míg (ii) az adatközlők másik fele azt, hogy „Írjon értékelést az alábbi online receptről!” – ez utóbbi ponton pedig mind link, mind képernyőfotó formájában szerepelt egy Palacsinta alaprecept Csillától című recept a nosalty.hu-ról.2 Ez volt az egyetlen instrukció, amelyet az adatközlőknek kaptak a megalkotandó szövegekkel kapcsolatban, így teljes mértékben a saját műfaji tudásuk aktiválására kellett hagyatkozniuk a feladat megoldása során.

A kísérlet tehát a vizsgálatban szereplő műfajok kontaminációjára épült, vagyis arra, hogy bizonyos konvencionáltabb diszkurzív sémák jellemzői újszerű műfaji eseményeket létrehozva vegyülnek a kísérleti alanyok által megalkotott szövegekben. Ennek a feladatnak a megoldására az adatközlők azért voltak képesek, mert adaptívan végrehajtották az aktuális kontextuális tényezők mentén való sémakiterjesztés kognitív műveletét, amelynek eredményeként megtörtént a kiindulópontként szolgáló diszkurzív sémák rekonfigurációja, azaz a kiinduló sémáknak a kreatív újraalkotása (vö. Langacker 2008: 55–89). Minderre pedig azért volt szükség a vizsgálat során, hogy módszeresen kimutatható, hogy – a vizsgálat résztvevőinek műfaji tudása alapján – melyek azok a kulcsfontosságú konstruálási eljárások, amelyek receptté vagy értékeléssé formálnak olyan diszkurzív eseményeket, amelyek tipikusan nem feltétlenül ezeket a műfajokat aktiválják. Hiszen ha a jó regényről írunk vagy beszélünk hétköznapi helyzetekben, akkor azt jellemzően inkább valamely argumentatív műfaj diszkurzív keretei között tesszük meg. A receptekről már valamivel jellemzőbb, megszokottabb lehet hétköznapi szituációkban is, hogy értékelést írunk, ez azonban egy elég specifikus céllal függ össze, és a különféle receptes oldalak kommentszekcióinak tanúsága alapján viszonylag ritka, hogy a felhasználók tisztán értékelést írnak egy recepthez fűzött hozzászólásként (vö. Ballagó 2019b). A kísérlet eredményeként tehát olyan megnyilatkozások jöttek létre, amelyekben a 9.1. fejezetben kijelölt konstruálási tényezőket szisztematikusan megvizsgálva, majd a kirajzolódó mintázatokat összevetve az autentikus receptek és könyvértékelések azonos szempontrendszer mentén történt elemzésének eredményeivel megállapíthatóvá válik, hogy melyek azok a konstruálási eljárások, amelyek valóban műfajjelölők a recept és a könyvértékelés tekintetében.

Fontos ugyanakkor egy további megjegyzést fűzni a kísérleti feladathoz: azt, hogy az instruktív recept műfajának a lényegi jellemzői sokkal kontúrosabban mutathatók ki ebben a vizsgálatban, mint specifikusan a könyvértékelés argumentatív műfajának lényegi jellemzői. Ennek az oka abban a korábban kifejtett jelenségben keresendő (lásd 7. fejezet), hogy a kutatás középpontjában álló két műfaj nem azonos specifikusságú diszkurzív séma, illetve kategória, és ezzel, valamint az eltérő kognitív megalapozottsággal (procedurális vs. argumentatív megértés) szoros összefüggésben másképpen is funkcionálnak. Ez pedig nem teszi lehetővé azt, hogy a kísérlet teljesen „szimmetrikus” legyen abban az értelemben, hogy olyan instrukciónak nem lenne értelme, hogy „Írjon könyvértékelést (sic!) az alábbi receptről!”. Következéseképpen a kísérlet nem a könyvértékelés, hanem a jóval generikusabb értékelés argumentatív diszkurzív sémájának bizonyos lényegi jellemzőire mutat rá – azonban a következő fejezetek láttatni fogják, hogy ezek megragadására a kísérlet nem alkalmas ugyanolyan jól, mint az instruktív receptműfaj lényegi jellemzői esetén.

Fentebb már szó esett róla, hogy a kísérletet egy kérdőíves felmérésbe építettem be (a kérdőív pontos kérdés-, illetve feladatsorát lásd a Függelék I.-ben). Erre azért volt szükség, mert egy ilyen vizsgálat során a kutatónak fontos tekintettel lenni arra is, hogy az adatközlők megoldásai összefüggésben állnak a vizsgált diszkurzív sémák egyéni begyakorlottságával, szociokulturális konvencionáltságának mértékével, valamint az adatközlő utóbbival való akkomodációjának a mértékével. Ennek a bizonyos mértékű feltérképezésére a kísérlet fő instrukcióját megelőzően mindkét kérdőívváltozat esetén feltettem néhány kérdést a receptek és könyvértékelések ismeretével, illetve „használatával” kapcsolatosan: a kitöltőnek (i) 5-ös skálán kellett értékelni a különféle receptes/könyvértékelő weboldalak látogatásának a gyakoriságát, (ii) jelölni kellett, hogy amennyiben találkozott már ilyen weboldalakkal, akkor olvasóként vagy megnyilatkozóként (receptíróként/könyvértékelőként és/vagy hozzászólóként) látogat ezekre a felületekre, (iii) továbbá opcionálisan meg kellett neveznie néhány általa ismert és/vagy használt receptes/könyvértékelő weboldalt név szerint is (a megnevezett weboldalakat lásd a Függelék II.-ben). Ezek az adatok támpontul szolgáltak annak az értelmezéséhez, hogy az adatközlőknek mennyire vannak kidolgozott, illetve gyakran aktivált ismereteik a vizsgált műfajokkal kapcsolatban. Végül (iv) a kérdőív zárókérdéseként 5-ös skálán értékeltettem az adatközlőkkel az elvégzett feladat nehézségét:3 itt „a jó regény receptje” esetében 2,44 jött ki átlagos nehézségi szintként, míg „az értékelés egy receptről” esetén 1,92, vagyis ez alapján elmondható, hogy a kitöltők nem találták nehéznek a feladatot.

A kísérlet eredményeként összeállt kutató által előhívott nyelvi anyag (kísérleti korpusz) méretét az 7. táblázat mutatja be részletesen.