8.2. Pedagógus és szülő együttműködése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jó pedagógus–szülő kapcsolat legfontosabb eleme a kölcsönös tisztelet és bizalom. Ehhez elengedhetetlen a gyakori és nyitott kommunikáció, és az is fontos, hogy mindkét fél felismerje, mi a gyermek legfőbb érdeke (Minke & Anderson, 2005). A család és az óvoda, majd később az iskola kapcsolata az átmenet kritikus időszakában kihat a változásokhoz való alkalmazkodás folyamatának sikerességére. Ez az időszak egyaránt erőt próbáló a gyermekek és a szülők számára, hiszen nemcsak a fizikai környezet és benne a pedagógusok és a gyermekek köre változik, megnövekednek az elvárások is. Mindemellett az új környezet új szokásokat, szabályokat hoz magával, amelyekhez az oktatásban szereplő stakeholderek mellett mind a gyermekeknek, mind a szülőknek alkalmazkodniuk kell (Besi & Sakellariou, 2019). A folyamatos párbeszéd jelentősen segíthet csökkenteni az ezzel járó stresszt, és segíthet az elvárások kezelésében (Brooker, 2008).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az óvodapedagógusok/tanítók fontos feladata már a nevelés-oktatás kezdeti szakaszában a család és a gyermek megismerése, ami a harmonikus együttműködés alapja. Érdemes lenne már az óvodába/iskolába lépés előtt otthonaikban meglátogatni a családokat, családlátogatás keretében – természetesen a szülők beleegyezésével –, ezzel is kifejezve az együttműködés szándékát. A pedagógus megismerhetné a család körülményeit, lehetőségeit, könnyebben lehetne beszélni a gyermek anamnéziséről, az otthoni napirendről, életritmusról. Ebben a helyzetben olyan lényeges információk birtokába jutnának a pedagógusok, amelyek segítségükre lehetnek a közös munka irányát illetően. Jól kivehető például, hogy a gyermek milyen helyet foglal el a családban, milyen a kapcsolata a testvérével. Van lehetőség tartalmasabb beszélgetésre, amelyből az is kiderülhet, hogyan viszonyulnak a szülők az óvodai/iskolai nevelés-oktatáshoz, milyen elvárásokkal érkeznek az intézménybe, milyen korábbi tapasztalataik vannak, feltehetik a kérdéseiket. Mindemellett a gyermek és a család is megismerkedhet a pedagógussal, részletesebb tájékoztatást tesz lehetővé a kezdeti nehézségekkel kapcsolatban. Az óvodapedagógus a gyermek kedvenc játékait, tevékenységeit megismerve képet kap a gyermek érdeklődéséről, játékteréről, megismerheti őt az otthoni környezetében, megfigyelheti a játékát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanítók számára árulkodó lehet a gyermek környezete, hogy milyen mértékben készül a család a tanulási élmények befogadására, értéket jelent-e számukra a tanulás, milyen a viszonyuk az olvasással, biztosított-e a gyermek számára a nyugodt légkör, a hely az új ismeretek elsajátítására, a házi feladatok elkészítésére. Mindemellett lehetőség van megismerni a szülők tanuláshoz, intézményhez fűződő viszonyát, tapasztalatait. A családlátogatás mint kapcsolattartási forma nem kötelező ugyan, de érdemes élni ezzel a lehetőséggel (Göncziné Sárvári et al., 2019; Hercz, 2015).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fogadóórák is alkalmat adnak a kérdések, kérések, elvárások megbeszélésére, de ez már egy hivatalosabb forma. Nem minden szülő tudja magát elengedni, főként, mivel gyakran „problémamegbeszélő ülésről” van szó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A leggyakoribb kapcsolattartási forma a szülői értekezlet, amelyet a gyakorlatban leginkább az egyirányú kommunikáció jellemez. A szülői részvétel korlátozott, ugyanis adott időkeret áll rendelkezésre. A szülőknek csak a végén van lehetőségük pár szót váltani a pedagógussal, ha van idejük és türelmük kivárni a szülőtársak kérdéseit. Gyakori, hogy ezeket az alkalmakat olyan információk közlésére használják a pedagógusok, amelyeket célszerűbb lenne e-mailben közölni (előre egyeztetett dátumok ünnepekről, óvodai/iskolai programokról, nevelés nélküli munkanapokról, étkezési díjak befizetésének menetéről és időpontjáról stb.). Ezzel értékes időt veszítenek, és a szülők számára sem szolgál túl sok használható információval gyermekük óvodai/iskolai életével kapcsolatban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sokkal hasznosabb lenne, ha valódi pedagógus–szülő interakció alakulhatna ki, ha lehetőség lenne közös célok megfogalmazására, közös döntések meghozatalára, ahol lehet. Könnyebb lenne betartatni a szabályokat a gyermekekkel, ha a szülők is látnák azok értelmét, így ők is hasonlóan elvárnák azok betartását. A cél a kétoldalú kommunikáció megteremtése lenne.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kapcsolatépítés szempontjából meghatározó, hogyan gondolkodik a pedagógus a családokról. Az előítéletek gátat szabhatnak a közös munkának. Merőben más hozzáállást eredményez, ha azt feltételezzük, hogy minden család törődik a gyermekeivel, mindenben az ő érdeküket tartja szem előtt. Ez a gondolkodásmód elhárítja a szülők viselkedésének helyes vagy helytelen megítélését. Ehelyett olyan kérdések megfogalmazására ösztönöz, amelyek segítenek megérteni, mit tartanak fontosnak a szülők, mik a céljaik, mire van szükségük, hol van elakadás, mit tekintenek értéknek, amelyek tehát hasznosnak az intézménnyel való kapcsolattartás során. Mindez elősegíti, hogy arra fordítsunk figyelmet, hogyan tudunk minél produktívabbak lenni. A gyermek sikerének, előmenetelének támogatásában a pedagógus–szülő kapcsolat minősége fontosabb, mint a mennyisége (Minke & Anderson, 2003).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatások szerint a tanuló iskolai eredményességének meghatározó eleme a szülő bevonódása az iskolai részvételbe, az, hogy milyen mértékben támogatja gyermeke otthoni tanulását (Nyitrai et al., 2019). A szülői részvétel többdimenziós konstruktumként értelmezhető, amely magában foglalja a gyermekek tanulását támogató szülői magatartást, beleértve a pedagógusok számára látható (szülői értekezleteken, fogadóórákon való részvétel, önkéntes munka az iskolában/óvodában stb.), illetve nem azonnal látható megvalósulását, mint például a tanulás otthoni támogatása vagy a jólneveltség (Fantuzzo et al., 2009). A pedagógusok elsősorban a számukra látható megnyilvánulásokat értékelik, ezzel szemben a szülők a saját erőfeszítéseiket mérik (Bakker et al., 2007). A pedagógusok az iskolai részvétel hiányát általában úgy értelmezik, mint annak bizonyítékát, hogy a család nem támogatja a gyermek fejlődését, tanulását. Ezek az előítéletek szintén gátat szabhatnak a produktív együttműködésnek (Lawson, 2003).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A család, az óvoda, az iskola is egy rendszer, amely koordinálja, kiegészíti, segíti az átmenet folyamatát (Brooker, 2008). Meg kell találni azokat a fórumokat, platformokat, ahol ezek a rendszerek igazodni tudnak egymáshoz. Ehhez azonban rugalmasságra és nyitottságra van szükség minden fél részéről. Ezek a rendszerek hatással vannak egymásra, erősíthetik, ugyanakkor gyengíthetik is egymást. Minden érintettnek megvan a szerepe az átmenet folyamatában. Akkor tudják erősíteni egymást, ha közös célok mentén haladnak, a gyermek érdekét szem előtt tartva.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave