A döntési hiba Gigerenzer (2016) alapján úgy határozható meg, mint a racionális – vagy annak vélt – választástól való szisztematikus eltérés. Az „új” viselkedési közgazdaságtan a homo oeconomicus emberképtől való eltérést általános jellegűnek tartja a valóságban, vagyis az egyének, illetve a döntési helyzetek többségénél nem a racionális választás valósul meg. Ebből eredően döntési hibának vagy torzításnak tekinti a racionális döntéstől való elmaradást, ami nem feltétlenül, de többnyire maga után vonja az optimális kimenetel meg nem valósulását. Az „új” viselkedési közgazdaságtan felfogása szerint az egyének azért követnek el döntési hibákat, torzításokat, mert nem képesek teljesíteni a neoklasszikus közgazdaságtan racionális döntésre vonatkozó feltételeit, követelményeit. A korlátozott racionalitás és az értelmes döntéshozatal teóriájában a döntési hibák és torzítások azonban nem jelennek meg (Altman, 2017b).

A döntési hibák és torzítások annak ellenére, hogy nem tökéletesen racionális, nem optimalizáción alapuló és nem hasznosságmaximalizáló döntésekből erednek, még nem feltétlenül jelentenek negatívan értékelendő, kifogásolható, helytelen döntéshozatalt és elégtelen, rossz, elégedetlenséget előidéző döntési kimenetelt. A döntési hibák és torzítások eredményeképpen gyakran legalább olyan jó, vagy akár még jobb választási kimenetel is megvalósulhat, mint racionalitás esetén. A döntési hibákat és torzításokat tehát sokkal inkább úgy érdemes tekinteni, mint a nem mechanikusan működő individuum viselkedésének természetes velejáróját. Ezt az is indokolja, hogy döntési hibák és torzítások akkor keletkezhetnek, ha a probléma túl komplex a döntéshozó kognitív korlátjaihoz képest, ha a döntéshozó (tudatosan vagy nem tudatosan) egyszerűsíti a döntést, ha a döntéshozó pszichológiai jellemzői (pl. érzelmek, önkontroll hiánya) befolyással vannak a választásra, valamint, ha a döntéshozatalt a külső körülmények eltérítik a racionalitástól. A döntést befolyásoló ezen tényezők és körülmények a valóságot közvetítik. Továbbá a döntési hibák – tekintve, hogy bizonyos döntési helyzetekben számos egyént érintenek, valamint újra és újra előfordulhatnak – a tényleges humán gondolkodásmódot is tükrözik.

A döntési hibák és torzítások kognitív és motivációs eredetűek is lehetnek. Előbbi esetében olyan mentális folyamatok valósulnak meg, amelyek az általánosan elfogadott normatív elveket sértő megítélésekhez és döntésekhez vezetnek (Montibeller – von Winterfeldt, 2015). A hiba a „helyes” válasznak tekinthető formális normatív szabály és a döntéshozó valódi válasza közötti eltérésből ered (von Winterfeldt – Edwards, 1986). Motivációs eredetű diszkrepancia esetén tudatos vagy nem tudatos módon, belső indíttatásból és/vagy külső hatásra következnek be torzítások a megítélés és a választás során (Montibeller – von Winterfeldt, 2015).

A viselkedési közgazdaságtan eddig több mint száz döntési hibát és torzítást azonosított. Ezek áttekintéséhez, hasonlóságainak és különbözőségeinek felismeréséhez, a különböző döntési kontextusokban lehetségesen megvalósuló döntési hibák és torzítások felismeréséhez, azonosításához, valamint a különböző döntési hibák és torzítások közti kapcsolódások, összefüggések megállapításához és vizsgálatához rendkívül fontos a csoportosításuk. A szakirodalomban DellaVigna (2009) rendszerezése vált széleskörűen ismertté és elismertté.

DellaVigna (2009) megközelítése szerint a döntéshozatal során háromfajta eltérés jelenhet meg a neoklasszikus közgazdasági modellhez képest (2.1. táblázat). Egyrészt az egyének nem sztenderd preferenciákkal rendelkeznek. Másrészt vélekedéseik helytelenek. Harmadrészt szisztematikus hibákat vétenek a döntéshozatal folyamán. Mindegyik vonatkozásában további tényezőket határoz meg. A nem sztenderd preferenciák közé sorolja az időben inkonzisztens preferenciákat, a referenciafüggő preferenciákat és a társas preferenciákat. Az időben inkonzisztens preferenciák esetén az egyén preferenciái és preferenciarendezései időben nem stabilak, vagyis két különböző időpontban eltér egymástól két jószág vagy cél preferenciasorrendje. Az időben inkonzisztens preferenciák folyománya lehet, hogy az egyén többre értékeli a jelent, mint a jövőbeni időpontokat, és így előnyben részesíti a rövid távú nyereségeket a hosszú távú célokkal, jóléttel szemben. Együtt járhatnak továbbá többek közt önkontrollproblémákkal, halogatással vagy impulzivitással. A referenciafüggő preferenciák vonatkozásában az a meghatározó, hogy egy vagy több referenciapont képezi a viszonyítási alapot, ehhez képest történik az egyén részéről a mérés, az értékelés, a megítélés. A referenciafüggő preferenciák segítenek megérteni többek közt a kockázathoz, a veszteséghez és a nyereséghez való viszonyulást különböző kontextusokban. A társas preferenciák szerepe annak okán jelenik meg, hogy az egyének a valóságban nem másoktól elszigetelten, önérdekkövető módon döntenek, hanem a társadalom, illetve a referenciacsoportjuk többi tagja is hatással van választásukra, hasznossági szintjükre. Következésképpen figyelembevételük számos kontextusban, döntési helyzetben szükséges, így például ott, ahol megjelenik az egyének közti versengés, az altruizmus, a reciprocitás, az alá-fölé rendeltségi viszony vagy a konformitás iránti igény. A racionális döntéshozataltól való eltérések másik okozati köre DellaVigna (2009) alapján a helytelen vélekedéseknek tudható be. Ez kapcsolódhat a túlzott magabiztossághoz, amikor az egyén valamely feladat elvégzéséhez vagy cél eléréséhez szükséges képességeit, teljesítményét túlbecsüli. A túlzott magabiztosság megjelenhet továbbá a bizonytalanság mértékének, illetve egy negatív esemény bekövetkezési valószínűségének alábecslésében, vagy az egyén által birtokolt információ pontosságának túlértékelésében. Helytelen vélekedést tükröz a kivetítési torzítás is, amelynek során az egyén úgy gondolja, hogy a jövőbeni preferenciái nagyon hasonlóak lesznek a jelenlegiekhez. A harmadik diszkrepancia a neoklasszikus döntési teóriához képest DellaVigna (2009) strukturálásában a nem sztenderd döntéshozatal, amely azt fejezi ki, hogy az egyének szisztematikus hibákat vétenek a döntéshozatal folyamán. Nem feltétlenül a legnagyobb (várható) hasznosságú alternatívát választják ki, ami betudható a korlátozott információbefogadásnak és -feldolgozásnak, a keretezési hatásnak, a döntések egyszerűsítésének (pl. heurisztikák alkalmazásával), a társas hatásoknak, és olyan egyéni tényezőknek, mint az érzelmek.

 

 

A döntési hibák és torzítások közül néhány releváns, gyakran előforduló kerül kiemelésre és röviden ismertetésre a 2.2. táblázat alapján.