Kovács Kármen

Viselkedési közgazdaságtan

3.4. A relatív fogyasztás hasznossági függvénybe való beépülése

A viselkedési közgazdaságtan azon felismerése, hogy az egyén összehasonlítja fogyasztását másokéval, és ez befolyásolja az általa élvezett hasznosságot, a relatív fogyasztáson keresztül beépült a fogyasztói hasznossági függvényekbe. A fogyasztás másokéval való összevetésének különféle módjaiból és a státusz eltérő értelmezéseiből eredően a relatív fogyasztásra vonatkozó komponensek más-más módon jelennek meg a hasznossági függvényekben. A fogyasztói hasznosságot meghatározó tényezők közti összefüggések változatos leírása egyúttal arra is utal, hogy az individuumtól, a kontextustól és a referenciacsoporttól is függhet a relatív pozíció meghatározása, és annak jólétre gyakorolt hatása. A relatív fogyasztás kezdetben viszonylag egyszerű módon épült be a hasznossági függvénybe, később viszont a kutatások előrehaladásával egyre szofisztikáltabb formában, kifejezve a jelenség összetett jellegét.

Az első meghatározó kísérletet Duesenberry (1949) teszi a relatív fogyasztás hasznossági függvénybe való beillesztésére. Kardinális aspektusból építi be az egyén fogyasztási szintjének másokéval való összevetését:

(3.1.)

ahol

egyén fogyasztásból származó hasznossága,

egyén fogyasztása,

egyén fogyasztása, amellyel az

egyén összehasonlítja saját fogyasztását, vagyis

-t,

egyén által a

egyén fogyasztási szintjének adott súly.

egyén fogyasztói hasznosságát a (3.1.) alapján nem kizárólag az abszolút fogyasztási szintje határozza meg, hanem az is, hogy mennyivel többet vagy kevesebbet fogyaszt másokhoz képest, és mekkora jelentőséget tulajdonít azon egyének fogyasztásának, akikkel összehasonlítja magát. Arányalapú a másokkal való összevetés. A hasznossági szint nemcsak az

egyén és/vagy mások abszolút fogyasztásának változásával módosulhat, hanem az

egyén többi fogyasztóhoz való viszonyának alakulásával is. A változók közti összefüggés jól kifejezi, hogy az

egyén hasznosságának növekedéséhez nem szükséges feltétel saját fogyasztási szintjének, vagyis abszolút fogyasztásának emelkedése. Az úgy is megvalósulhat, hogy fogyasztási szintje változatlan marad, és másoké csökken, vagy mások fogyasztási szintjének kisebb jelentőséget ad. Az összehasonlítás arányjellegű relációjából eredően oly módon is lehetséges a hasznosság emelkedése, hogy az

egyén abszolút fogyasztása kisebb mértékben csökken, mint amennyivel mások súlyozott fogyasztásának összege. Ezen összefüggések jól mutatják a relatív fogyasztás alapvető relációit.

Frank (1985b) azon viszonylag kevés kutató közé tartozik, akik a státusz ordinális megközelítését alkalmazzák modelljükben. A fogyasztói hasznosságot három változó függvényeként a következő formában írja le:

(3.2.)

ahol

az egyén fogyasztói hasznossága,

a pozicionálási javak (lásd a definícióját a 3.8 fejezetben) fogyasztásának szintje,

a nem pozicionálási javak (lásd a definícióját a 3.8 fejezetben) fogyasztásának szintje,

a pozicionálási javak fogyasztási szintjének percentilis besorolását jelöli,

, vagyis a fogyasztó ordinális státuszára utal a pozicionálási javak fogyasztását tekintve,

ami az

-gyel jellemezhető fogyasztó esetén

(3.3.)

ahol

értékekre vonatkozó sűrűségfüggvény,

pedig az

által felvett legkisebb érték a releváns népességben.

A (3.2.) fogyasztói hasznossági függvényben tehát az ordinális státusz szerepel, amit az egyén pozicionálási javak fogyasztására vonatkozó rangsorbeli pozíciója határoz meg. A hasznosság szintjét növeli a pozicionálási javak fogyasztásának fokozódása és a magasabb ordinális státusz is, az előbbi változás azonban nem feltétlenül idézi elő az utóbbi módosulást – a fentiekben már említett okok és összefüggések miatt.

Congleton (1989) elméletében az egyén hasznossága egyrészt a nem pozicionálási javakból, másrészt a státuszból származik. A státusz a tisztán pozicionálási javak megvásárlásából ered. Az egyén a pozicionálási és nem pozicionálási javak közt megosztja vagyonát, továbbá hasznosságmaximalizálásra és státuszra törekszik az alábbi feltételrendszer szerint:

search	(3.4.)
search és search	(3.5.)

ahol

a státuszra törekvő egyén hasznossága,

a pozicionálási javak vásárlása által realizált státusz,

a nem pozicionálási javak mennyisége (amely készpénzre is váltható),

az egyén vagyona,

a pozicionálási jószág ára,

a pozicionálási javak mennyisége,

a státuszra törekvés átlagos mértéke a referenciacsoportban,

továbbá

és

, ahol a negyedik egyenlőtlenség úgy értelmezhető, hogy ha egy közösségben fokozódik a státuszért való rivalizálás, akkor az egyén által előzőleg elért relatív pozíció mérséklődik. A modell feltételezi továbbá, hogy a státusz javul, ha a tisztán státuszjavak birtokolt mennyisége növekszik a mások által átlagosan birtokolthoz képest. A (3.4.) függvénybe helyettesítve a (3.5.) összefüggésekből adódik, hogy

(3.6.)

Így a (3.5.) és a (3.6.) összefüggések alapján az egyén státuszjavak iránti kereslete:

(3.7.)

vagyis a státuszra törekvés optimális szintje a státuszjószág árától, az egyén vagyonától, valamint mások státusztörekvéseinek átlagos szintjétől függ. A modellben a státusz és a státuszra törekvés jelentése explicit módon nem kerül tisztázásra; a státusz esetében azonban a leírtak alapján kardinális értelmezés valószínűsíthető.

Akerlof (1997) egyszerű státuszmodelljében a kardinális aspektusú értelmezés jelenik meg. Ennek alapján minél nagyobb a különbség az egyén és mások státusza között, annál nagyobb mértékben növekszik az egyén hasznossága. A modell azt feltételezi, hogy az egyén a státuszt létrehozó változó olyan értékét választja, amellyel képes maximalizálni (indirekt) hasznosságát. Akerlof (1997) egyéni hasznossági függvényében e választásnak benső értéke is van:

(3.8.)

ahol

az egyén indirekt hasznossága,

az egyén által választott státuszt létrehozó változó értéke,

mások választásának átlaga,

benső értéke az egyén számára.

A (3.8.) hasznossági függvény alapján az egyén mások választásának átlagához viszonyítja saját döntését, és nem egyenkénti összevetést végez. Továbbá a státuszt létrehozó változó benső értéket is nyújt számára, így nem csak a relatív fogyasztásból származik hasznossága. Amennyiben az egyén választása a státuszt létrehozó változó értékét tekintve elmarad másokétól, akkor az csökkenti hasznosságát. Ha az egyén maximalizálja hasznosságát, akkor az egyén választása:

(3.9.)

Akerlof (1997) a (3.9.) összefüggés vonatkozásában azt hangsúlyozza, hogy az

értéke a státuszért folytatott versenyből adódóan

-val meghaladja annak optimális mértékét.

Andersson (2008) teóriája szerint az abszolút fogyasztás és a relatív fogyasztás együtt határozza meg az egyén hasznosságát. A köztük lévő kapcsolatot a hasznossági függvényben multiplikatív módon írja fel:

(3.10.)

ahol

egyén fogyasztásból származó hasznossága,

egyén abszolút fogyasztási szintje,

egyén relatív fogyasztása,

egyén referenciacsoportjának átlagos abszolút fogyasztási szintje,

a pozicionálás marginális foka.

A pozicionálás marginális foka

a teljes hasznosság változásának azon hányada, amely az utolsóként elköltött pénzegységből származó relatív fogyasztásnövekedésnek tudható be. Így például

azt jelenti, hogy az utoljára elköltött 1(ezer) Ft folyományaként a teljes hasznosságnövekedés 10%-a a magasabb relatív fogyasztásból származik. Ha

, akkor az egyénnek csak az abszolút fogyasztásából származik hasznossága. Ha viszont

, kizárólag a relatív fogyasztás határozza meg a hasznosságot. Lehetséges olyan helyzet is, hogy

; ez akkor valósulhat meg, ha az abszolút fogyasztás, illetve az abból eredő hasznosság csökken. Amennyiben

, akkor a relatív fogyasztás mérsékli a hasznosságot; ez akkor fordulhat elő, ha az egyén a referenciacsoportjához viszonyított abszolút fogyasztását rendkívül alacsonynak értékeli.

Brekke–Howarth–Nyborg (2003) modelljében megkülönbözteti a normál javak és a státusz közvetítését célzó javak fogyasztását, továbbá szerepelteti a fogyasztónak mint humán erőforrásnak a munka kapcsán történő erőfeszítését és rendelkezésre álló idejét. Ennek alapján a fogyasztói hasznossági függvényt az alábbiak szerint, additív jellegű, logaritmikus formában írják fel:

(3.11.)

ahol

az egyén fogyasztói hasznossága,

és

pozitív konstans,

a tisztán fogyasztási jószág mennyisége, amelyhez nem kötődik státusz,

olyan fogyasztási jószág mennyisége, amely a státusz forrása, és nem nyújt közvetlen hasznosságot,

azon materiális javak mennyisége, amelyet az egyén az általa kínált munkával arányosan képes előállítani – a feltételezett technológiával, és

, ahol

a munka produktivitása és

a munkával töltött idő,

a státusz, amely

, ahol

a státuszt nyújtó fogyasztási jószág átlagos fogyasztása a teljes társadalomban,

a szabadidő, amely

, ahol

az egyén rendelkezésére álló összes idő.

A (3.11.) függvény alapján így a magasabb normál jószág és relatív fogyasztási szint, valamint a több szabadidő fokozza az egyén hasznosságát. Fontos eleme a modellnek, hogy a fogyasztót egyidejűleg munkaerőnek is tekinti. A magasabb produktivitású munkával, valamint a hosszabb munkaidővel nagyobb jószágmennyiséget tud fogyasztani. A hosszabb munkaidő azonban kevesebb szabadidővel jár, ami csökkenti a hasznosságot. Fontos még kiemelni, hogy az egyén e feltételrendszerben a társadalom egészének átlagához viszonyítja státuszt jelző fogyasztását, nem pedig egy referenciacsoporthoz vagy bizonyos fogyasztókhoz egyenként. Minthogy a státusz komplex jelenség, és a státuszra törekvés belső és külső környezeti jellemzői, feltételei eltérhetnek egymástól, ezért Brekke–Howarth–Nyborg (2003) további alternatív státuszfüggvényeket is meghatároznak.

Antinyan–Horváth–Jia (2020) egy szofisztikált összefüggésrendszer alapján modellezi, hogyan befolyásolja az egyén hasznosságát a vele közvetlen kapcsolatban álló individuumok pozicionálásijószág-fogyasztása. Egy

egyénből álló hálózatot feltételeznek, amelyben a

szomszédsági mátrix írja le az egyének közötti relációt:

, ha az

és a

egyén közvetlenül kapcsolatban áll egymással, és

, ha pedig nem. Így az

egyénnel közvetlen kapcsolatban álló egyénekre

. Az

egyénnel közvetlen kapcsolatban álló egyének száma

. Minden egyén egyaránt költ privát jószágra

és pozicionálási jószágra

, utóbbiak benső értékkel is rendelkeznek. Az egyén relatív pozícióját pozicionálásijószág-fogyasztásának a vele közvetlen kapcsolatban álló egyének pozicionálásijószág-fogyasztásához való mértéke határozza meg. Ez azt jelenti, hogy az egyén hasznosságát a vele közvetlen kapcsolatban állók fogyasztási döntései befolyásolják:

(3.12.)

ahol

egyén fogyasztói hasznossága,

egyén privát jószágfogyasztásának szintje,

egyén pozicionálásijószág-fogyasztásának szintje,

egyénnel közvetlen kapcsolatban álló egyének pozicionálásijószág-fogyasztásának szintje,

egyén pozicionálásijószág-fogyasztásából származó hasznossága, amint összehasonlítja pozicionálásijószág-fogyasztását a vele közvetlen kapcsolatban álló minden egyes egyénével, vagyis

(3.13.)

ahol

egyén pozicionálásra való érzékenységét mutatja – minél magasabb az

értéke, annál érzékenyebb az egyén a pozicionálási versenyre. Ha

, akkor nem tulajdonít jelentőséget a státuszért való versengésnek. E modell valósághűen azzal kalkulál, hogy nem minden egyén gyakorol hatást egymásra egy közösségben. Továbbá egyénenkénti összehasonlítást feltételez a pozicionálási javak fogyasztását illetően. Mások fogyasztásának azonban nem eltérő a jelentősége az egyén számára a (3.13.) kifejezés szerint; a fogyasztók abban különböznek, hogy a pozicionálási versengésre mennyire szenzitívek. Rendhagyó módon a privát jószág fogyasztásának szintje és a pozicionálásijószág-fogyasztásból származó hasznosság között multiplikatív viszonyt ír le a hasznossági függvény.

A fentiekben áttekintett hasznossági függvények összehasonlítását a 3.1. táblázat szemlélteti. Fontos még kiemelni, hogy a tanulmányozott függvények statikus jellegűek. Ez a relatív fogyasztás szempontjából azt is jelenti, hogy az egyén hasznosságát csak jelen időpontbeli fogyasztásának mások jelenbeli fogyasztásához viszonyított mértéke befolyásolja, tehát mások múltbeli és várható jövőbeni fogyasztása nem jelenik meg befolyásoló tényezőként. Ennek feloldására tett kísérletet Kovács (2020b).

3.1. táblázat. A relatív fogyasztást magukban foglaló hasznossági függvények összehasonlítása

	A hasznossági függvény komponensei
Modell	Státusz megközelítés	Társas referenciapont(ok) (kikhez viszonyít az egyén)	Társas összhasonlítás viszonyítási alapja	Pozicionálási és nem pozicionálási javak megkülönböztetése	A hasznossági függvény speciális komponensei	Egyéb
Duesenberry (1949)	Kardinális – arányjellegű	Expliciten nem megfogalmazott	Mások súlyozott fogyasztásának összege	Nem	–	–
Frank (1985b)	Ordinális jellegű	Releváns populáció	A pozicionálási javak fogyasztására vonatkozó rangsorbeli pozíció	Igen	–	–
Congleton (1989)	Expliciten nem kifejezett – kardinális jellegű valószínűsíthető	Referenciacsoport	Expliciten nem kifejezett	Igen	A státuszra törekvés átlagos mértéke a referenciacsoportban	–
Akerlof (1997)	Kardinális – különbségjellegű	Mindenki más	Mások választásának átlaga	Csak pozicionálási változó	–	A pozicionálási változónak benső értéke is van. Additív összefüggés az abszolút és relatív fogyasztás komponensei között
Andersson (2008)	Kardinális – arányjellegű	Referenciacsoport	A referenciacsoport átlagos abszolút fogyasztási szintje	Nem	Pozicionálás marginális foka	Multiplikatív kapcsolat az abszolút és relatív fogyasztás komponensei között
Brekke–Howarth–Nyborg (2003)	Kardinális – arányjellegű	Társadalom egésze	A pozicionálási jószág átlagos fogyasztása	Igen	Munka produktivitása, munkaidő, szabadidő, rendelkezésre álló összes idő	Additív összefüggés az abszolút és a relatív fogyasztás komponensei között
Antinyan–Horváth–Jia (2020)	Kardinális – különbségjellegű	Az egyénnel közvetlen kapcsolatban álló fogyasztók	Az egyénnel közvetlen kapcsolatban állók pozicionálási jószág fogyasztása	Igen	Pozicionálási versengésre való érzékenység	A pozicionálási jószágnak benső értéke is van. Multiplikatív kapcsolat az abszolút és a relatív fogyasztás komponensei között

Saját szerkesztés a táblázatban szereplő források alapján.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 155 9

Gazdaság

A viselkedési közgazdaságtan napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő közgazdasági szakterülete, amely elsősorban a gazdasági aktorok nem racionális döntéseit és viselkedését vizsgálja.

A viselkedési közgazdaságtani ismeretek, kutatási eredmények azonban nemcsak e terület kutatói számára lehetnek érdekesek és hasznosak: alkalmazásuk a vállalatok, a pénzintézetek és a gazdaságpolitikai döntéshozók számára is előnyös lehet.

Ez a könyv egyrészt a viselkedési közgazdaságtan szemléletmódját, kutatási fókuszait és irányait közvetíti, másrészt néhány specifikus, de releváns és aktuális tématerületen keresztül mutatja be az egyének döntési anomáliáit és viselkedésformáit, azok lehetséges okaival, formáival és hatásával együtt. Túl azon, hogy felvázolja a viselkedési közgazdaságtan fejlődéstörténetét és a neoklasszikus közgazdaságtanhoz való viszonyát, általános képet ad arról is, hogy miért térnek el az egyének a neoklasszikus közgazdaságtan által feltételezett racionális döntéshozataltól, és mi okból merülhetnek fel döntési anomáliák. Ezenkívül e kötet néhány specifikus tématerület is érint, például a relatív fogyasztást, az intertemporális döntések komplexitását, a személyes pénzügyek viselkedési közgazdaságtani aspektusait, valamint a diszkontált hasznossági modell anomáliáit és olyan viselkedési vonásokat, mint például a jelen felé torzítás.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-viselkedesi-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero