Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


4.5.3.2. Oldatfázisú szintézisek

Az oldatfázisú szintézisek valójában a szerves vegyületek klasszikus kémiai módszerekkel történő előállítását jelentik. A célzott vegyületkönyvtárak előállítása szempontjából azokat a kémiai, illetve technológiai újításokat kell kiemelnünk, melyek az elmúlt 20 év során következtek be. A vegyületkönyvtár-szintézisek korai szakaszában a legfontosabb cél az volt, hogy minél rövidebb idő alatt egyre több molekulát állítsunk elő. Amennyiben nemcsak a molekulák darabszámát, hanem a minőségét is vizsgáljuk, akkor az oldatfázisú szintéziseknél a legnagyobb fejlődést a szilárd hordozók alkalmazásának bevezetése hozta. Ezek segítségével a kapott termék jóval tisztább lesz, nem egy esetben el lehet hagyni a kromatográfiás lépéseket. A szilárd hordozóhoz kötött vegyület háromféle módon használható:
  • reagensként (nagy feleslegben van jelen és csak annyi hasad le róla, amennyi reakcióba lép);
  • „takarító gyantaként” (megköti a reagens felesleget vagy a melléktermékeket);
  • „halászó gyantaként” (szelektíven csak a terméket köti meg, melyet tisztán kapnak meg a lehasítás után).
 
A 4.5.10. ábrán láthatjuk a három különböző tisztítási eljárás sematikus ábrázolását. A három eljárás közül kétségtelenül a különböző takarító gyanták a legnépszerűbbek. Ezekből a vegyszergyártó cégek széles választékot kínálnak, hiszen segítségükkel egyszerű laboratóriumi körülmények között a kisebb vegyületkönyvtárak könnyen tisztíthatók. A többezres vegyületkönyvtárakat inkább automatizált LC–MS rendszerekkel tisztítják (4.5.10. ábra).
 
4.5.10. ábra. Szilárd hordozók alkalmazása oldatfázisú szintéziseknél
Forrás: saját szerkesztés
 
Egy oldatfázisú szintézis során a szilárd hordozót akár mind a három minőségében fel lehet használni. Szép példa erre az epibatidin szintézise (Habermann és mtsai, 1999). Az epibatidin a morfinnál 200-szor erősebb fájdalomcsillapító, amit egy Ecuadorban honos béka (Epipedobates tricolor) bőréből izoláltak először 1992-ben. Szintetikus előállításánál alkalmaztak gyantához kötött reagenseket (redukáló, oxidáló, erős nukleofil gyantákat), takarító (bázikus) és halászó (savas) gyantát (4.5.11. ábra).
 
4.5.11. ábra. Szilárd hordozók alkalmazása az epibatidin oldatfázisú szintézisénél
Forrás: saját szerkesztés
 

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave