Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


4.9.1.2. ADME és farmakokinetikai tulajdonságok

A vezérmolekula keresés során a vegyületek felszívódását, eloszlását, lebontását és kiürülését leggyakrabban in vitro ADME tesztekben vizsgáljuk. A felszívódást leginkább befolyásoló sajátságok közül a vegyületek vizes oldhatóságának és permeabilitásának meghatározása a legfontosabb. A membrán permeabilitást nagy áteresztőképességű sejtmentes, illetve sejtes modellekben mérik és gyakran az aktív traszportfolyamatok szempontjából kulcsfontosságú transzporterek (pl. P-gp) szerepét is vizsgálják (4.8.2.1. fejezet). Az ADME tulajdonságok közül vizsgáljuk továbbá a vegyületek metabolitikus folyamatokkal szembeni ellenállóképességét, azaz a metabolikus stabilitást (4.8.2.3. fejezet). Ezt a paramétert általában több fajon is érdemes meghatározni, erre nyújtanak lehetőséget a humán, illetve állati eredetű mikroszóma készítmények, illetve májsejtek. Amennyiben a vegyületek metabolikus stabilitása egy adott küszöbértéket meghalad (általában 40-50% feletti átalakulás), úgy meg kell határozni a fő metabolitok szerkezetét. A metabolitokról szerzett szerkezeti információ és a metabolikus átalakulásban szerepet játszó CYP izoenzim azonosítása segíti a szerkezeti kör metabolikusan érzékeny pontjainak azonosítását és a metabolikus stabilitás javítását.
Szintén a vegyületek metabolizmusával hozható összefüggésbe az oxidatív metabolizmusban kulcsszerepet játszó humán citokróm P450 enzimekkel (pl. CYP3A4, 2D6, 2C9, 2C19, 1A2 stb.) való kölcsönhatás vizsgálata. Ideális esetben a vizsgált molekulacsalád se nem gátolja, se nem serkenti a legfontosabb CYP enzimeket. A CYP enzimek gátlása esetén a szervezetbe kerülő anyagok nem, vagy csak részben képesek lebomlani és távozni a szervezetből. Ebben az esetben ezek az anyagok (pl. maga a vegyület, valamint más gyógyszerek, környezeti toxinok stb.) felhalmozódnak, amely súlyos mellékhatásokat, sőt toxikus tüneteket is eredményezhetnek. Amennyiben a vizsgált vegyület egy CYP enzim működését serkenti, úgy az adott enzim mennyisége a szervezetben megnövekedhet, amely például egy másik gyógyszer hatását is befolyásolhatja. A CYP enzimek gátlása és indukciója tehát olyan nemkívánatos sajátosságok, amelyek gyógyszerkölcsönhatások megjelenéséhez vezethet és ezért mindenképpen kerülendő.
Az ADME folyamatok részletes in vivo vizsgálatára a vezérmolekula keresés szakaszában általában nem kerül sor, ugyanakkor célszerű a vezérmolekula jelöltek szisztémás expozíciójáról is tájékozódni. Ennek leggyakoribb formája az iv. adagolás után mért kiürülési sebesség, megoszlási térfogat, illetve felezési idő meghatározása. Egyes esetekben a plazma fehérje kötődés és az orális biohasznosulás meghatározására is sor kerülhet (4.8.2.5. fejezet). Mivel a farmakokinetikai jellemzésre szakosodott egységek a vizsgálatok kis áteresztőképességének köszönhetően általában túlterheltek a vezérmolekula jelöltek in vivo farmakodinámiás modellekben történő vizsgálata is elképzelhető.

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave