Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


4.10.1.1. A kémiai kiindulópont azonosítása

A program 1993-as indulásakor a farmakológiai ismeretek akkori szintje a parciális agonisták racionális tervezését nem tette lehetővé. Az in vitro elektrofiziológiai vizsgálatok akkori áteresztőképessége mellett a véletlenszerű szűrés (HTS) szintén nem volt megvalósítható. Végezetül az irodalomban nem állt rendelkezésre olyan megbízható funkcionális adat, amely alapján a kémiai programot egy már ismert vegyület alapján tervezni lehetett volna. Ebben a helyzetben a Pfizer kutatói egy logikus döntéssel a természetes nikotinos ligandumok felé fordultak (Coe és mtsai, 2009). Elsőként a már rendelkezésre álló farmakológiai tesztrendszer segítségével olyan agonista vegyületeket jellemeztek, amelyek funkcionális válasza az in vitro elektrofiziológiai mérések alapján a nikotinénál kisebb volt. Ezek közé tartozott az anabazein, az anabazin, a GTS-21, a lobelin és a citizin (4.10.2. ábra).
 
4.10.2. ábra. A vezérmolekula-keresés során vizsgált természetes eredetű nikotinos agonisták
Forrás: saját szerkesztés
 
Az első vizsgálatok alapján két vegyület mutatkozott biztatónak. Az egyik az anabazin, amely a neuronális α2β4-receptorokon parciális agonista hatást mutatott, azonban a perifériás receptorokon agonistaként viselkedett. A másik vegyület a citizin volt, amely szintén parciális agonista hatásúnak bizonyult mind az in vitro, mind pedig az in vivo vizsgálatok során. Figyelembe véve az anabazin gyengébb funkcionális hatékonyságát, mellékhatásait, amelyek részben a perifériás agonista hatással hozhatók összefüggésbe, valamint a szerkezetében megtalálható instabil iminrészletet, végül a citizint választották kiindulópontként. A citizin a nikotinhoz képest kisebb mértékben növelte a dopaminfelszabadulást az agyban, valamint nikotinnal együtt adva gátolta annak hatását – ezzel igazolva parciális agonista jellegét. Bár a citizin az in vivo vizsgálatokban meglehetősen gyenge hatékonyságot mutatott, fizikai kémiai tulajdonságai nagymértékben alkalmassá tették arra, hogy a vezérmolekula azonosítását célzó kémiai program kiindulópontjául szolgálhasson.

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave