Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


4.10.2. Fragmensalapú megközelítés a vezérmolekula-keresésben: az ABT-263 felfedezése

A fragmensalapú gyógyszerkutatás mintegy tíz évre visszatekintő történetének egyik első sikeres gyógyszerjelöltje a Bcl-családba tartozó fehérjék gátlószereként azonosított ABT-737, illetve követőmolekulája, az ABT-263 (navitoklax), amely hatásosnak bizonyult onkohematológiai kórképekben, azonban mellékhatásai miatt végül nem került piacra (4.10.6. ábra).
 
4.10.6. ábra. Az ABT-737 és az ABT-263 (navitoklax) Bcl-2/Bcl-XL-gátló vegyületek szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
 
A programozott sejthalál (apoptózis) alapvető szerepet játszik a fejlődésbiológiában, az immunválaszban, valamint különböző soksejtes rendszerek fenntartásában. Az apoptózis folyamatának felborulása patológiás állapotok kialakulásához vezet, amelyek között a malignus elváltozások meghatározóak. A B-típusú limfóma családba (Bcl) számos antiapoptotikus fehérje tartozik, amelyek közül a Bcl-2, Bcl-XL és Bcl-w fehérjéket lehetséges gyógyszercélponként azonosították. Ezek a fehérjék különböző proapoptotikus faktorokkal (Bak, Bax, Bad) kerülnek kölcsönhatásba, és ezáltal tartják fenn a normál homeosztázist. Egyes onkológiai kórképekben azonban az apoptotikus egyensúly a Bcl-2, illetve Bcl-XL fehérjék fokozott expressziójának köszönhetően megbomlik. Ezáltal a normál apoptózis folyamata visszaszorul, és ennek következtében kóros sejtburjánzás alakul ki. Ezekben az esetekben a Bcl-2, illetve Bcl-XL fehérjék gátlószerei az apoptózis fenntartásával potenciális terápiás hatással bírhatnak.
A Bcl-XL gyógyszercélponként számos kihívást tartogat. A célpont aktivitása fehérje–fehérje kölcsönhatásokon keresztül manifesztálódik, amelyek a kismolekulás gyógyszerkutatás számára sokszor nehezen kezelhetőek. A fehérje–fehérje kölcsönhatások általában a kölcsönható fehérjék kiterjedt, akár 750–1500 Å2 méretű felszínét érintik, amely az esetek többségében térben kevéssé differenciált, sekély kötőhelyek formájában jelentkezik. Ezek a kötőhelyek a kismolekulák számára csak rendkívül korlátozott számú kölcsönhatás kialakítását teszik lehetővé, így az ilyen kötőhelyek kismolekulás megközelítéssel általában nehezen érhetők el. A Bcl-2- és Bcl-XL-kötőhelyek ebből a szempontból némileg atípusosnak tekinthetőek, mert a proapoptotikus fehérjékkel való kölcsönhatás viszonylag kis felszínen (500 Å2) valósul meg.

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave