Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


4.10.2.1. A kémiai kiindulópont azonosítása

A Bcl-XL fehérje gátlószereit célzó kutatási programot az Abbott gyógyszergyár a jelenlegi vezérmolekula-azonosítási trendeknek megfelelően HTS alkalmazásával kísérelte meg (Petros és mtsai, 2006). Több százezer vegyület szűrővizsgálatát követően mindössze hat találatot sikerült azonosítani, amelyek IC50 értéke 10 μM alatt volt. A kevésbé aktív, néhány tíz mikromólos vegyületeket is figyelembe véve az Abbott kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a megtalált nagy molekulatömegű, erősen hidrofób molekulák nem alkalmasak a korai optimalizálás, illetve a vezérmolekula-keresés céljára. A nagy áteresztőképességű szűrés a család másik tagjára, a Bcl-2 fehérjére is hasonló eredményeket hozott, így HTS alkalmazásával nem sikerült megfelelő kémiai kiindulópontot találni.
A kutatási program ebben a helyzetben egy akkor radikálisan újnak számító stratégiát választott: NMR-vizsgálatok segítségével kísérelt meg alacsony molekulatömegű, poláros fragmens-kiindulópontokat azonosítani. Az első NMR-alapú szűrést a Bcl-XL fehérjén 10 000 fragmens bevonásával végezték el, amelyek átlagos molekulatömege 210 Da volt. Meglepetésre a szűrés sikeres volt, segítségével egy 300 mikromólos bifenil-karbonsavat azonosítottak (4.10.1. táblázat).

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave