Az antacidoknál sokkal hatékonyabban és tartósabban lehet emelni a gyomor pH-ját a savelválasztás gátlásával. A folyamatot számos idegi és humorális tényező szabályozza, de gyógyszerként ma csak a H2 hisztaminreceptor-antagonistákat használjuk. A hisztamin a gyomorban az enterokromaffinszerű sejtekből szabadul fel és a környező parietális sejtek H2 receptorait stimulálja. Élettani funkciója a más hatásokra (gasztrin vagy acetilkolin) kialakult savelválasztás erősítése, így a H2 receptorok gátlása a savszekréciót mintegy 70%-kal képes csökkenteni (Vanderah, 2024). A csoport prototípus szere a cimetidin, mely azonban számos enzimet és transzportert is gátol, ami gyógyszerkölcsönhatások és -mellékhatások forrása, így már nem használatos. A követő molekulák közül a ranitidin és a nizatidin alkalmazása a belőlük keletkező nitrózamin rákkeltő hatása miatt szorult vissza, így a terápiában ma elsősorban a famotidint (6.1.2. ábra) alkalmazzuk (Vanderah, 2024; FDA 2024).

A protonpumpa-gátlók csoportja a jelenleg használatos legerősebb savcsökkentő gyógyszercsoport, melyek a savelválasztást kb. 90%-kal képesek csökkenteni. Ezek a vegyületek profarmakonok, melyek a savszekrécióért felelős parietális sejtekben az alacsony pH hatására aktiválódnak, majd kovalensen kötődnek az aktív protonpumpához, így irreverzibilisen gátolják azt. Megelőzendő a gyomor lumenében történő aktivációt, ami hatásvesztést eredményezne, a protonpumpa-gátlókat gyomornedv-ellenálló, bélben oldódó gyógyszerformában alkalmazzák. Az elsőként törzskönyvezett vegyület az omeprazol volt, melynek az S-enantiomere is elérhető ezomeprazol néven. Bár a protonpumpát a két enantiomer hasonló affinitással gátolja, az ezomeprazol lassabb metabolizmusa miatt magasabb és tartósabb vérszintet, így erősebb savcsökkentő hatást fejt ki. Használatos még a pantoprazol, a lanzoprazol és a rabeprazol is (Shin, 2013). Az irreverzibilis gátlásnak köszönhetően a protonpumpa-gátlók nemcsak nagyon hatékonyan csökkentik a savelválasztást, de a hatástartamuk is hosszú a rövid felezési idejük ellenére is. A gyomorfekély és más gyomorbetegségek kialakulásában szerepet játszó baktérium, a Helicobacter pylori eradikációja során is kiterjedten használják a protonpumpa-gátlókat, mivel a savszekréció gátlása szükséges az antibiotikumok megfelelő hatásához. A baktérium elpusztítására az amoxicillin, a klaritromicin, a metronidazol és a tetraciklin különböző kombinációit használják kiegészítve protonpumpa-gátlóval, illetve esetenként bizmuttal (Scott, 2016).

A baktérium lokális túlélésének titka a karbamáz enzim, melynek segítségével lokális pH-csökkentés biztosítja a számára élhető környezetet. A karbamid lebontása során az általa termelt ammónia a gyomornyálkahártya-barriert károsítja, a proteáz pedig a nyák glikoproteinjeit bontja, ezenkívül a baktérium lipázt, foszfolipázt és citotoxint termel, melyek egyaránt hozzájárulnak a gyomornyálkahártya destrukciójához.

A H. pylori felfedezéséért és a gyomorfekély kialakulásában játszott szerepének tisztázásáért B. J. Marshall és J. R. Warren 2005-ben orvosi Nobel-díjat kaptak (Ahmed és mtsa, 2005).

Szintén a protonpumpát gátolják egy új gyógyszercsoport tagjai, a kálium-kompetitív savgátlók (P-CAB). A protonpumpa valójában egy proton-kálium cseretranszporter ATP-áz. A P-CAB csoportba tartozó szerek, mint a vonoprazan, fexuprazan és linaprazan, a pumpa kálium-kötőhelyéhez kötődnek és reverzibilisen gátolják annak működését. A vonoprazannal szerzett tapasztalatok alapján előnyük a hagyományos protonpumpa-gátlókkal szemben a gyorsabb hatáskezdet és a tartósabb hatás. Mivel nem profarmakonok, nem szükséges aktiválódniuk, így hatásuk gyorsabban kialakul és kiszámíthatóbb, kevésbé függ a pumpa aktív állapotától (Abdel-Aziz, 2021).

Bár a savszekréció-gátlók igen hatékonyan képesek kezelni a gyomorproblémákat, enyhébb esetekben gyomorvédő készítményeket is alkalmaznak. A bizmut, mint fémion-kelát, komplexet képez a sérült nyálkahártya fehérjéivel, így bevonja azt és csökkenti a sav erozív hatását. Antibakteriális hatásánál fogva Helicobacter pylori eradikációja során is használatos. A szukralfát szulfatált diszacharid, mely alacsony pH-n fizikai polimert képez és szintén védőréteggel vonja be a sérült, kationos tulajdonságú nyálkahártyát (Vanderah, 2024). Az alginát poliszacharid, mely savas pH-n gélesedik, és a gyomortartalom tetején úszik, így reflux esetén a nyelőcsőbe kerül, és bevonja annak sérüléseit (Zhao, 2020).