Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.1.2.3. Obstipánsok, bélgyulládást csökkentő szerek

A hasmenést számos tényező, például szorongás, enterális fertőzés, ételmérgezés, toxin, gyógyszer kiválthatja, és ez meghatározza az alkalmazott terápiás kezelést is. Gyomor- és bélfertőzések esetében elsődlegesen antibiotikus terápiát alkalmaznak. Toxinok, ételmérgezés, gyomor- és bélhurut esetében az adszorbensek és adsztringensek, míg szorongás, gyógyszerek által kiváltott diarrhoe kezelésében az opioidanalóg szintetikus származékok élveznek előnyt.
Az aktivált szén fekete, durva szemcséktől mentes, könnyű por. A szokásos oldószerekben gyakorlatilag nem oldódik. Nagy felületű, emiatt nagy adszorbciós képességű.
Az aktivált szenet növényi anyagokból (pl. kókuszhéj) speciális elszenesítési eljárással állítják elő.
A kaolin tisztított, természetes, víztartalmú alumínium-szilikát, mely változó összetétellel rendelkezik. Fehér, esetleg szürkésfehér, tapadó, igen finom por.
Az ópiumnak (mely a mákgubóból nyert „tejnedv” megszárított változata) és fő alkaloidjának, a morfinnak obstipáló hatása régóta ismert, és mindkettő régóta használt gyógyszer csillapíthatatlan diarrhoe-ban. Az 1950-es és 60-as években a kábító és fájdalomcsillapító hatás elválasztására, új morfinanalóg fájdalomcsillapítók felfedezésére tett erőfeszítések vezettek két opioidanalóg obstipáns, a difenoxilát (1956, Janssen) és a loperamid (1969, Janssen) felfedezéséhez (6.1.15. ábra).
 
6.1.15. ábra. A difenoxilát és a loperamid szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
 
A difenoxilát a difenil-alkán-karbonsavnitril-szerkezet egyik sikeres elágazásaként jelent meg (gyakorlatilag petidinanalógnak is tekinthető), míg lényegében ugyanezen vonal (de lényegében a fordított petidinanalóg) folytatásának tekinthető a butiramid-származék loperamid. A difenoxilátot először Paul Janssen szintetizálta a Janssen Pharmaceuticában 1956-ban az opioidok gyógyszerkémiai vizsgálatának részeként. A normetadon prekurzorának norpetidinnel történő kombinálásával állították elő.
A racekadotril a terápiába 1992-ben bevezetett, az enkefalinokat lebontó enkefalináz enzim gátlásával ható szer (6.1.16. ábra; Matheson és mtsa, 2000). Az enkefalinok természetes, opioidszerű anyagok, amelyek csökkentik a víz és az elektrolitok kiválasztását a bélben. A racekadotril megőrzi az enkefalinok aktivitását, így mérsékli a bélben a folyadékvesztést és ezáltal csökkenti a hasmenés súlyosságát. Fontos, hogy a racekadotril nem lassítja le a bélmozgást, hanem a folyadékkiválasztás csökkentésével fejti ki hatását. Aktív metabolitja, a tiorfán már 6,1 nM IC50-nel gátolja az enkefalináz enzimeket a bélhámban. (Maga a racekadotril mintegy három nagyságrenddel gyengébb gátló hatással bír.) A racekadotril nem befolyásolja a táp-, illetve salakanyagok, baktériumok vagy vírusrészecskék bélben való tartózkodásának idejét sem.
 
6.1.16. ábra. A racekadotril és aktív metabolitjának szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
 
A fidaxomicin a makrociklusos antibiotikumok új osztályába tartozó gyógyszerhatóanyag, amelyet a Dactylosporangium aurantiacum fermentációs termékeként állítanak elő (6.1.17. ábra). Orálisan alkalmazva a patogén Clostridium difficile által kiváltott hasmenésre, a hatóanyag jelentős része nem szívódik fel, hanem helyileg, a bélben fejti ki hatását. Baktericid hatású, gátolja a C. difficile bakteriális RNS-polimeráz által mediált RNS-szintézist, szelektíven erre a kórokozóra (Dorst és mtsa, 2020). Szelektivitásából kifolyólag a normális, egészséges bélflórát alkotó baktériumokat nem károsítja.
 
6.1.17. ábra. A fidaxomicin szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
 
A gyulladásos bélbetegség gyógyszerei
A szulfaszalazint még a penicillin elterjedése előtt állította elő Svartz svéd orvos 1942-ben, az akkoriban antibiotikumként használt anyagok családjának egyik ígéretes tagjaként, reumatoid arthritis kezelésére. Az eredeti elmélet az volt, hogy a betegség részben fertőzéses eredetű lehet, ezért egy antibakteriális és gyulladáscsökkentő kombináció talán hatékony lehet. A gyógyszer két részből áll, az 5-aminoszalicilsav (5-ASA), mely, mint később kiderült, a gyulladáscsökkentő hatásért felelős, és a szulfapiridin, melytől az antibakteriális hatáskomponest várták. Ezeket egy azokötéssel kapcsolták össze, és így keletkezett a szulfaszalazin. 5-ASA-t sokáig csak vivőmolekulának tekintették, később rájöttek, hogy a bélgyulladás-csökkentő hatás nem a szulfapiridinnek köszönhető (6.1.18. ábra).
 
6.1.18. ábra. A szulfaszalazin és metabolitjainak szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
 
Ennek a felismerésnek köszönhetően jelentek meg a további analógok, mint az olszalazin és a balszalazid (6.1.19. ábra). Kémiailag az olszalazin két egymáshoz kapcsolódó 5-aminoszalicilsav-molekulából (meszalazin(en); 5-ASA) áll. A szájon át bevett olszalazin 99%-a változatlanul jut a vastagbélbe, ahol a vastagbél baktériumai két molekula meszalazinra bontják. Ez részben a bél nyálkahártyájában, részben szisztémásan a májban a biológiailag inaktív N-acetilmeszalazinná alakul. A meszalazin 40, N-acetilszármazéka 70 perces felezési idővel, a vizelettel és a széklettel távozik a szervezetből. A meszalazint önállóan is használják a krónikus fekélyes vastag- és végbélgyulladás ellen. Rendkívül rossz felszívódása miatt hatását helyileg fejti ki (Loftus és mtsai, 2004).
 
6.1.19. ábra. Az olszalazin és a balszalazid szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
 
A budezonid egy glükokortikoid szteroid, melyet asztma, nem fertőzéses rhinitis (szénanátha, allergiák) és orrpolip kezelésére használnak. Ezenkívül használható gyulladásos bélbetegség kezelésére is (6.1.20. ábra).
 
6.1.20. ábra. A budezonid szerkezete Forrás: saját szerkesztés

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave