Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.1.3. Hányáscsillapító szerek

A hányinger és a hányás az agytörzsben található központokban szerveződik; kialakulhat, többek között, a vesztibuláris rendszer zavara (pl. tengeribetegség), a gyomor-bél rendszerben található toxinok vagy sérülés (pl. gyomorrontás vagy hasi műtét) vagy a vérben keringő toxikus anyagok (pl. kemoterápia) hatására. A kialakulás helyétől függően más és más módon lehet a hányingert a leghatékonyabban csillapítani (Athavale, 2020).
A vesztibuláris rendszer izgalmát M1 antimuszkarin és/vagy H1 antihisztamin hatással rendelkező szerekkel tudjuk mérsékelni. Jó hányáscsillapító hatással rendelkezik a szkopolamin (M-antagonista) vagy a difenhidramin (M- és H1-antagonista), melyeket részletesen a 6.9.5. és 6.6.7. fejezetben tárgyalunk (Athavale, 2020).
A D2 receptorok gátlása elsősorban a vérben keringő toxikus anyagokat érzékelő kemoszenzitív triggerzóna izgalmát csökkentik. Idetartozik a metoklopramid, mely 5-HT4-agonista és gyengébb 5-HT3-antagonista hatással is rendelkezik, illetve a tiszta D2-antagonista domperidon. Mindkét vegyület rendelkezik a normál perisztaltikát fokozó hatással is (l. korábban), ami hozzájárul hányáscsillapító hatásukhoz (Athavale, 2020; Kalas, 2023; Reddymasu, 2007).
Az egyik legerősebb hányáscsillapító hatással rendelkező gyógyszercsoport az 5-HT3-antagonisták családja. Ezek gátolják a szerotonin hatását az enterális idegrendszerben és a kemoszenzitív triggerzónában egyaránt, így posztoperatív és kemoterápia indukálta hányinger-hányás csökkentésére egyaránt nagyon hatékonyak. Idetartozik az ondanszetron, a graniszetron, a tropiszetron, a dolaszetron és a hosszú hatású palonozetron (Athavale, 2020; Smith, 2012).
A toxikus anyagok tartós jelenlétének hatására a hányingerért és hányásért felelős reflexek centrális szenzitizáció révén felerősödnek, ami úgynevezett megkésett hányás kialakulásához vezethet. Ebben a folyamatban központi szerepet játszik egy szenzoros neuropeptid, a P-anyag, illetve receptora, az NK1 receptor. NK1-antagonistaként fejti ki hatását az aprepitant és vízoldható profarmakonja, a foszaprepitant, valamint újabb analógjaik, a netupitant, a rolapitant és a kazopitant (Athavale, 2020; Ibrahim, 2024).
Hasznosítható hányáscsillapító hatással rendelkeznek még a glükokortikoidok és a kannabinoidok, mint a dronabinol (szintetikus tetrahidro-kannabinol) és a nabilon (félszintetikus kannabinoid). Utóbbiak a CB1 receptorok stimulálása révén csökkentik a hányinger/hányás kialakulásában szerepet játszó transzmitterek felszabadulását (Athavale, 2020; Parker, 2011). Jó hányáscsillapító hatással rendelkeznek, de alkalmazásuk Magyarországon jelenleg nem engedélyezett.

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave