Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.1.3.3. Neurokinin-1-receptor- (NK1) blokkolók

Von Euler és Gaddum 1931-ben izoláltak egy P-anyagnak nevezett vegyületet, melyről hamar felismerték, hogy a központi idegrendszerben egy speciális receptort mediálva rendkívül erős hányingert, hányást vált ki. A további vizsgálatok során a P-anyag peptidszerkezetére is fény derült, továbbá arra is, hogy a tachykininek (kis és közepes molekulatömegű központi idegrendszeri peptidek) családjába tartozik. Tisztítását és szerkezetigazolását rendkívül bonyolult izolálása miatt azonban csak 1970-ben oldották meg. Ezt követte az 1970-es évek elején a neurokinin-1 (NK1) receptor felfedezése, majd a P-anyagnak a NK1 receptorhoz való szelektív kötődésének igazolása (Diemunsch, 2000).
1981-ben számoltak be az első, centrálisan még nem hatásos (peptid típusú) NK1-receptor-blokkolóról, majd mintegy tíz évvel később, 1991-ben állították elő az első, valóban hatásos, nem peptid típusú NK1-receptor-blokkolót (Pfizer), majd 1997-ben kezdődtek meg az első klinikai vizsgálatok. Ezt követte 2003-ban az első neurokinin-1-receptor-blokkoló, az aprepitant bevezetése a terápiába (Merck). A következő lépés a foszaprepitant bevezetése volt 2008-ban, mely az aprepitant prodrugjának tekinthető, viszont lényegesen kedvezőbb oldékonysága miatt intravénás alkalmazást tesz lehetővé. Az elmúlt években zajló intenzív kémiai és farmakológiai kutatások eredményeként ez a vegyületcsalád számos rendkívül hatékony származékkal bővült, ilyen például a kazopitant, netupitant és rolapitant (6.1.23. ábra; Quartara és mtsa, 2006; Rapoport és mtsai, 2017).
 
6.1.23. ábra. Neurokinin-1-receptor- (NK1) blokkolók
Forrás: saját szerkesztés
 
E vegyületcsalád hatás–szerkezet összefüggéseiről elmondható, hogy a legtöbb nagy affinitású NK1-szelektív antagonistát közös farmakofór jellemzi. A jellemző szerkezeti elem egy központi, hattagú, heteroatomo(ka)t tartalmazó poláris gyűrű (morfolin, piperidin, ill. piridin), melynek nitrogénje biztosítja a szelektivitást az NK1 receptorhoz, szemben a receptorcsalád többi tagjával. Ehhez heterolinkeren keresztül lipofil, jellemzően fluorozott aromás csoportok kapcsolódnak. További szerkezeti elem a központi maghoz kapcsolódó hidrogénhídkötésekre alkalmas poláris öt- vagy hattagú gyűrűrendszer.

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave