Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.2. Vitaminok

(Lőrinczi Bálint)
 
A vitaminok olyan szerves mikrotápanyagok, amelyek kis mennyiségben nélkülözhetetlenek az emberi szervezet egészséges működéséhez. Többségüket a szervezet nem képes szintetizálni vagy csak elégtelen mennyiségben állítja elő, így főként táplálékkal kell biztosítani a bevitelüket. Hiányuk jellegzetes tünetekkel járó hiánybetegségekhez vezet, míg túlzott fogyasztásuk (különösen a zsírban oldódó vitaminok esetén) toxikus hatásokat válthat ki.
A „vitamin” kifejezést először Funk Kazimierz lengyel biokémikus használta 1912-ben. A fogalmat a baromfi beri-beri nevű betegségét tanulmányozva adta. A betegséget finomított rizs okozta, míg a rizshéj pótlásával a csirkék meggyógyultak. A rizshéjban található hatóanyagot „vital amine” (angol, létfontosságú amin) kifejezés alapján vitamine-nek nevezte el. Azért, mert kezdetben azt feltételezte, hogy ebbe a vegyületcsaládba amincsoportot tartalmazó származékok tartoznak. Később kiderült, hogy nem csak aminok tartoznak ide, így az 1920-as évektől elhagyták a szóvégi „e”-t és a vitamin kifejezés terjedt el.
A vitaminokat oldhatóságuk szerint két fő csoportba soroljuk: zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E-, K-vitaminok) és vízoldékony vitaminok (pl. C-vitamin, B-vitaminok). A zsírban oldódó vitaminokat szervezetünk a májban és a zsírszövetekben képes raktározni, míg a vízoldékony vitaminok nem tárolódnak jelentős mennyiségben, így napi bevitelük szükséges.
Biológiai szempontból a vitaminok különböző élettani folyamatokban vesznek részt, például az enzimatikus reakciók kofaktoraiként, antioxidánsként, valamint az immun- és idegrendszer, a sejtosztódás és -differenciálódás szabályozásában. A gyógyszerkutatásban és -fejlesztésben jelentős érdeklődés övezi a vitaminok farmakokinetikáját, biohasznosulását és szintetikus analógjaik terápiás lehetőségeit (pl. retinoidok, D-vitamin-analógok).

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave