Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.4.2.4. Káliumcsatorna-gátlók

A III. osztályú antiaritmiás szerek máig legjelentősebb képviselője az amiodaron (6.4.7. ábra). Az amiodaron gyengén bázikus molekula (pKa: 7,0), a vízoldhatóság javítása érdekében hidroklorid-sójává alakítják át. Extrém lipofil (logP: 7,78) dijódozott benzofuránszármazék. A jódtartalom az amiodaron bázisban 39,3%. Az amiodaron orális felszívódása rendszertelen, biológiai hasznosulása 22–86%. Fokozott lipofilitása miatt számos testrészben, többek között a zsírszövetben, a májban, a tüdőben, a bőrben és a vázizomzatban felhalmozódik, emiatt hosszú a felezési ideje (kb. 25 nap) (Singh, 1997). A gyógyszer körülbelül 96%-a fehérjéhez kötődik.
 
6.4.7. ábra. Káliumcsatorna-gátló antiaritmiás szerek
Forrás: saját szerkesztés
 
A gyógyszer nagy része metabolizálódik, csak kb. 1%-a eliminálódik változatlanul a vizelettel. Az amiodaron hepatikusan CYP3A4-katalizált N-deetilációval metabolizálódik deetilamiodaronná, a fő metabolitjává, ami szintén biológiailag aktív (Trivier és mtsai, 1993).
Az amiodaron és a trijódtironin hasonlósága az alapja az alkalmazásával kapcsolatos pajzsmirigy alul- és túlműködési zavaroknak (Naccarelli és mtsai, 1989).
A szintén benzofurán-alapvázzal rendelkező dronedaron az amiodaron jódozatlan származéka, amelyet az FDA 2009-ben hagyott jóvá. A krónikus amiodaron-terápia toxikus mellékhatásainak csökkentésére tervezték (Garcia és mtsa, 2009). A jódszubsztitúció hiánya és a metánszulfonil-csoport jelenléte miatt a dronedaron hidrofilebb molekula (logP: 5,2), mint az amiodaron (Siddiqui és mtsai, 2016). Az orálisan adagolt dronedaron felszívódása jó (70–94%). Biohasznosulása azonban rossz (15%), mivel kiterjedt first-pass metabolizmuson megy keresztül, elsősorban a hepatikus CYP3A4 által.
A benzofurángyűrű a benzoil-résszel együtt szükséges a hatáshoz, a molekula más pozícióiban módosításokat lehet végezni (Siddiqui és mtsai, 2016).

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave