Az iszkémiás szívbetegség világszerte vezeti a mortalitási statisztikákat. A szöveti iszkémia oka, hogy a szívizom oxigénigénye és -ellátottsága közötti egyensúly felborul. Ennek egyik jellegzetes tünete az angina pectoris (jellegzetes mellkasi fájdalom, EKG-eltérés). Az angina leggyakoribb formája a klasszikus (stabil angina), ami a koszorúerek ateroszklerózisa következtében kialakuló szűkülete okoz. Az instabil anginát az ateroszklerotikus plakkok instabilitása idézi elő. A variant (Prinzmetal) angina hátterében a koronáriaerek görcse áll. A koszorúér-betegségek komplikációjának kivédésében fontos szerepe van a trombusképződést és az ateroszklerózist gátló gyógyszereknek. Ezek mellett a tünetek kezelésében/mérséklésében kulcsfontosságú szerepe van azoknak a készítményeknek, amelyek a felborult oxigénegyensúlyt helyreállítják (növelik az O2-ellátást/csökkentik a szív O2-igényét). A β-blokkolók csökkentik a szívfrekvenciát és a kontraktilitást, ami csökkenti az O2 igényt. A diasztolé időtartamának növelése az O2 ellátását is javítja. Az ivabradin az If-csatorna-gátlásán keresztül csökkenti a szívfrekvenciát, ezáltal csökkenti a szívizom O2-igényét. Krónikus stabil angina pectoris és krónikus szívelégtelenség kezelésére használják. Az ACE-gátlók tágítják az artériákat és a vénákat, így csökkentik az elő- és az utóterhelést, ami szintén javítja az O2-ellátás/igény egyensúlyát. Ezek mellett növelik a bradikininaktivitást, ami citoprotektív hatást vált ki. Az anyagcsere-modulátorok növelik a szívizom munkájának hatékonyságát, az O2-igény emelkedése nélkül. A trimetazidin részlegesen gátolja a hosszú láncú 3-ketoacil-CoA-tioláz enzimet és ezzel a zsírsav-oxidációt, ami a glükózoxidáció irányába tolja el a metabolizmust. A glükózoxidáció során egységnyi oxigén felhasználás mellett több ATP keletkezik. Stabil angina pectoris kezelésére használják (Gyires és mtsai, 2020).

 

A nitrátok farmakológiai hatásása a molekuláról a szervezetben lehasadó (enzimatikus) NO-nak és NO-származékoknak tulajdonítható. A NO a szervezetben aktiválja a szolubilis guanilát-ciklázt, ezáltal emeli meg a cGMP-szintet. A megemelkedett cGMP-szint hatására a simaizomsejtekben csökken a Ca2+-szint, ami vazorelaxációhoz vezet, a szívizomsejtekben pedig csökken az SR-ből a Ca2+-felszabadulás. Az NO továbbá fokozza az ATP-függő K+-csatornák aktivitását, a szívizomban ez a hatásuk a jelentősebb. A nitrátok potens értágító hatással rendelkeznek. A nitrátok tágítják a koszorúereket, ami javítja a szívizom O2-ellátását. Ezek mellett dilatálják a venulákat és az arteriolákat, terápiás adagokban a vénás hatások kifejezettebbek. Ezek következtében csökken a szív előterhelése és falfeszülése, ami a szív O2-szükségletét mérsékli. A nitrátok kulcsfontosságúak az angina kezelésében, emellett az AMI akut szakaszában és krónikus szívelégtelenségben is felhasználják őket. A folyamatos nitrátkezelés nitráttoleranciához vezethet, így az adagolásnál fontos, hogy legyenek nitrátmentes időszakok.

 

A csoportba tartozó gyógyszerek gátolják az L-típusú feszültségfüggő Ca2+-csatornákat és a Ca2+-beáramlást a sejtekbe. Az L-típusú Ca2+-csatornák fontos szerepet játszanak a simaizmok és a szívizom működésében. A befelé irányuló kalciumáram gátlása következtében az erekben a simaizomsejtek relaxálódnak, ami vazodilatációt és vérnyomáscsökkenést eredményez. Ezért az antihipertenzív terápia egyik kiemelt gyógyszercsoportja, valamint perifériás érbetegségben is használhatóak. A szívizomban csökken a kontraktilitás, és lelassul a szinusz-pacemaker és az AV ingerületvezetési sebessége. Ennek megfelelően egyes készítmények antiaritmiás hatással is rendelkeznek. Valamennyi kalciumcsatorna-gátló CCB-ra jellemző az artériás vazodilatáció. Megjegyzendő, hogy a jelenleg forgalomban levő szerek rendelkeznek bizonyos szövetszelektivitással, amiben szerepet játszik, hogy a csatornák eltérő kötőhelyéhez kötődnek, így hatásukban vannak különbségek. A dihidropiridinek (amlodipin, felodipin, nifedipin, lacidipin, lerkadipin, összefoglalóan DHP-k)) elsősorban az érrendszerre hatnak. Az a jellemző hatásuk, hogy tágítják az artériákat, a vénás oldalon kevéssé hatnak. Ennek következtében csökkentik a szív utóterhelését és a szív O2-szükségletét. Az fenilalkilaminok és benzotiazepinek az erekre gyakorolt hatások mellett közvetlen szívhatásokkal is rendelkeznek, így negatív ino- és kronotróp hatásuk van. Ezek a hatások szintén csökkentik a szív O2 szükségletét és hozzájárulnak a verapamil és a diltiazem antiiszkémiás hatásához. A rövid hatású DHP-származékok, például a nifedipin hatása gyorsan kialakul (fél–2 óra). A nifedipin hatása szájnyálkahártyán alkalmazva néhány perc alatt kialakul, így hipertóniás krízis kezelésére is alkalmas, a nifedipint ezek mellett perifériás érbetegségekben is használják. A közepes hatástartamú származékok, mint a felodipin, 8–11 órás felezési idővel rendelkeznek. A felodipint magas vérnyomás és stabil angina kezelésére használják. A hosszú hatású amlodipin és lacidipin felezési ideje jóval hosszabb. Az amlodipin hatása lassabban alakul ki, de tartós. Mindkét hatóanyagot használják a magas vérnyomás terápiájában, az amlodipint anginában is. Az iszkémia kezelésében a hosszú hatástartamú analógokat vagy a retard készítményeket használják. A CCB-k mellékhatásai közül meg kell említeni a fejfájást, a kipirulást, az enyhe tachycardiát (a vazodilatáció miatt kialakuló reflex szimpatikus aktivitásának fokozódás) és a bokaödémát (Elliott és mtsai, 2011; Gyires és mtsai, 2020).