MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Gyógyszerkémia
6.4.5.3. Angiotenzin II-receptor-antagonisták
Az angiotenzin-receptor-antagonista hatású vérnyomáscsökkentő szereket nevük végződése alapján „zartánok”-nak nevezzük.
Az lozartán volt az első AT1-receptor-antagonista gyógyszer, amely 1995-ben került forgalomba. A vegyületek nagy része bifenil-tetrazol-csoportot tartalmaz, mint a lozartán, valzartán, irbezartán és kandezartán. Részben módosított szerkezetében a telmizartán (6.4.25. ábra).
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1334kgyke_4725/#m1334kgyke_4725 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_4725/#m1334kgyke_4725)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_4725/#m1334kgyke_4725)
6.4.25. ábra. Az angiotenzin II-receptor-antagonista vegyületek szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
A zartánok az AT1-receptoron szelektíven gátolják az angiotenzin II kötődését, ugyanakkor kötőhelyük eltér a természetes ligandum kötőhelyétől. Az angiotenzin II a hét transzmembrándoménből álló receptor külső, sejten kívüli részéhez kötődik, a zartánok kötőhelye azonban mélyen, a transzmembrán hélixkötegben található (Gurrath, 2001).
A zartánok kötődési affinitását a bifenil-tetrazol szerkezeti elem, illetve a vele bioizoszter fenil-karboxil-egység konformációja, valamint a bifenilegységhez kapcsolódó imidazolgyűrű és C2-szubsztituens relatív térállása alapvetően meghatározza. A Ser109 és az Asn295 fontos szerepet játszik a bifenil-tetrazol-részt hordozó különböző antagonisták kötésében (6.4.26. ábra). A Lys199 a karboxilátot tartalmazó antagonistákkal való kölcsönhatás szempontjából fontos, míg a tetrazolrész általában a TM7-ben lévő Asn295-tel lép kölcsönhatásba. A kölcsönhatási helyek száma nem azonos a különböző vegyületek esetén, ugyanakkor a ligandumok és a receptor közötti hidrogénkötések száma megfelel az antagonisták kötési affinitásának sorrendjével (Bhuiyan és mtsai, 2009). Egy második savi csoport bevitelével tovább nő a kötődési affinitás, újabb ionos kölcsönhatás révén, viszont a molekula polaritásának növekedésével csökken a biohasznosulás (Mavromoustakos és mtsai, 2013).
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1334kgyke_4730/#m1334kgyke_4730 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_4730/#m1334kgyke_4730)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_4730/#m1334kgyke_4730)
6.4.26. ábra. A lozartán az AT1-receptor ligandumkötő helyén
Forrás: Bhuiyan és mtsai (2009)
Mindegyik vegyületben található legalább egy savas funkció, amely általában a tetrazolgyűrű imines NH-csoportja (pKa: 3,1–4,9), de lehet karboxilcsoport is. Több vegyületben (valzartán, kandezartán) két savas funkciós csoport is van. A heterociklusokban levő nitrogének bázicitása elhanyagolható. A zartánok igen lipofil molekulák (logP: 1,5 (valzartán) – 6,13 (telmizartán)), köszönhetően a bifenil-tetrazol-egységnek és a butil-oldalláncnak. Ennek következtében a felszívódásuk a GIT-rendszerből kedvező, kizárólag orális adagolás révén kerülnek felhasználásra.
A zartánok metabolizmusa során több vegyület esetén az eredetinél nagyobb hatékonyságú származék keletkezik. Például a lozartán hidroxi-metil-oldallánca a májban karboxilcsoporttá oxidálódik, és a keletkező molekula 10–20-szor nagyobb aktivitással rendelkezik. A lozartán és metabolitjai (hidroxileződés és glükuronidálás után) nagyobb mértékben ürülnek az epével, mint a vizelettel, hasonlóan a telmizartán- és irbezartán-származékokhoz. A kandezartánt észterszármazékként is forgalomba hozták (kandezartán-cilexetil), ami prodrugnak tekinthető, hiszen az észtercsoport hidrolízise során szabadul fel az aktív vegyület (Husain és mtsai, 2011). A kandezartán fő metabolitja a dealkilezett származék. A valzartán 80%-ban változatlan formában ürül, főként biliárisan a széklettel (Ladhari és mtsai, 2021).
Tartalomjegyzék
- Gyógyszerkémia
- Impresszum
- Előszó
- Szerzők
- Köszönetnyilvánítás
- 1. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés folyamata
- 1.1. Bevezetés
- 1.2. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés formái
- 1.3. Az eredeti gyógyszerkutatás és -fejlesztés lépései
- 1.4. A fejlesztésre kiválasztott molekula kialakítása
- 1.5. A preklinikai fejlesztés szakasza
- 1.6. A klinikai fázis I vizsgálat
- 1.7. A klinikai fázis II vizsgálat
- 1.8. A klinikai fázis III vizsgálat
- 1.9. Törzskönyvezés és életciklus-management
- 1.10. Három magyar eredetű gyógyszer az Egyesült Államokban
- 1.11. Irodalomjegyzék
- 1.1. Bevezetés
- 2. Molekuláris célpontok a gyógyszerkutatásban
- 2.1. A gyógyszercélpontok jellegzetességei, mechanizmusalapú megközelítések
- 2.2. A molekuláris/terápiás célpont hitelesítése
- 2.3. A kielégítetlen orvosi igény, a differenciálhatóság és az üzleti szempontok szerepe a célpontválasztásban
- 2.4. A szabadalmi rendszer szerepe a gyógyszerkutatásban
- 2.5. Irodalomjegyzék
- 3. Új modalitások a gyógyszerkutatásban
- 4. Vezérmolekula-keresés
- 4.1. A kémiai kiindulóponttól a vezérmolekuláig vezető folyamat
- 4.2. Kémiai kiindulópont keresése nagy áteresztőképességű szűréssel
- 4.3. Kémiai kiindulópont-keresés fragmensszűréssel
- 4.4. Kémiai kiindulópont-keresés alapváz-helyettesítéssel
- 4.5. Vegyületkönyvtárak a felfedező gyógyszerkutatásban
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.5.2. Célzott vegyülettárak a vezérmolekula keresésében
- 4.5.3. A célzott vegyületkönyvtárak szintézise
- 4.5.4. Célzott vegyületkönyvtárak alkalmazása vezérmolekula-keresésben
- 4.5.5. Új technológiák a vegyületkönyvtárak szintézisében és alkalmazásaik
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.5.2. Könyvtárszintézis áramlásos reaktorokban
- 4.5.5.3. Dinamikus kombinatorikus kémia
- 4.5.5.4. Fragmensalapú vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.5. Kovalens kötést kialakító vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.6. Kovalens fragmens-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.7. Fénnyel aktiválható kovalens fragmens- és kismolekula-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.6. Gyógyszertervezési módszerek a vezérmolekula-keresésben
- 4.7. Integrált kiindulópont-keresés
- 4.8. A kémiai kiindulópontok és a vezérmolekula-kiválasztás szempontjai (Balogh György Tibor)
- 4.8.1. Fizikai kémiai tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.2. ADME-T-tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.3. A korai ADME-T-tulajdonságok vizsgálati módszerei és gyógyszerkémiai alkalmazásuk
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.8.3.2. A plazmafehérje-kötődés vizsgálata
- 4.8.3.3. In vitro metabolizmusvizsgálat (mikroszomális, CyP, egyéb enzimek)
- 4.8.3.4. In vitro mellékhatás, toxicitási és mutagenitásvizsgálatok
- 4.8.3.5. In vivo mellékhatás- és toxicitásvizsgálatok
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.9. A vezérmolekula azonosítása (Keserű György Miklós)
- 4.10. Esettanulmányok (Keserű György Miklós)
- 4.10.1. Természetes anyagok mint kémiai kiindulópontok: a vareniklin (Chantix) felfedezése
- 4.10.2. Fragmensalapú megközelítés a vezérmolekula-keresésben: az ABT-263 felfedezése
- 4.10.3. A nagy áteresztőképességű szűrés (HTS) a vezérmolekula-keresésben: a szitagliptin (Januvia) felfedezése
- 4.10.4. Vezérmolekula-keresés irodalmi előzmények alapján (scaffold hopping): NR2B-altípus-szelektív antagonisták felfedezése
- 4.10.5. Irodalomjegyzék
- 5. Vezérmolekula-optimalizálás
- 6. Hatástani kategóriák
- 6.1. A tápcsatorna és az anyagcsere
- 6.2. Vitaminok
- 6.3. Véralvadásra ható szerek
- 6.4. A szív- és érrendszerre ható szerek
- 6.5. Az endokrin rendszer
- 6.5.1. Női nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.2. Férfi nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.3. Hipofízis- és hipotalamuszhormonokra ható szerek
- 6.5.4. A szénhidrát-anyagcsere gyógyszerei
- 6.5.5. Pajzsmirigyműködésre ható szerek
- 6.5.6. A kalcium- és csontanyagcsere gyógyszerei
- 6.5.7. Irodalomjegyzék
- 6.6. Az immunrendszerre és a gyulladásra ható szerek
- 6.6.1. A gyulladás molekuláris alapjai
- 6.6.2. Immunszupresszánsok
- 6.6.2.1. T-limfocita-aktivációt gátló szerek
- 6.6.2.2. B-sejt-aktivációt módosító szerek
- 6.6.2.3. B-sejt-differenciálódást gátló szerek
- 6.6.2.4. Proteoszóma-gátló szerek
- 6.6.2.5 Komplementrendszert gátló szerek
- 6.6.2.6. Anticitokin szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.2. Specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.3. Citokinreceptor-jelátvitel-gátlók (Janus-kináz- (JAK) gátlók)
- 6.6.2.6.4. Kemokinek és sejtadhéziós molekulák antagonistái
- 6.6.2.6.5. Több celluláris támadáspontú immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.6. Egyéb immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.3. Gyulladáscsökkentő szteroidok
- 6.6.4. Nem szteroid gyulladáscsökkentők, láz- és fájdalomcsillapítók
- 6.6.5. Betegségmódosító antireumatikus szerek (DMARD)
- 6.6.6. Köszvényellenes szerek
- 6.6.7. Antihisztaminok és egyéb allergiaellenes szerek
- 6.6.8. Irodalomjegyzék
- 6.7. Fertőzések és paraziták
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.7.1.1. Antibakteriális szulfonamidok. Szintetikus antituberkulotikumok
- 6.7.1.2. Kinolonkarbonsav-származékok (fluorkinolonok)
- 6.7.1.3. Aminosav és peptid típusú antibiotikumok
- 6.7.1.4. Glikopeptid antibiotikumok
- 6.7.1.5. Béta-laktám antibiotikumok
- 6.7.1.6. Aminoglikozid antibiotikumok
- 6.7.1.7. Makrolid antibiotikumok
- 6.7.1.8. Tetraciklinek
- 6.7.2. Gombaellenes szerek
- 6.7.3. Antivirális szerek
- 6.7.4. Protozoonokra ható szerek
- 6.7.5. Irodalomjegyzék
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.8. Daganatok és immunrendszer
- 6.9. Perifériás idegekre és izmokra ható szerek
- 6.10. A központi idegrendszerre ható szerek
- 6.10.1. Általános érzéstelenítők
- 6.10.2. Opioid analgetikumok
- 6.10.3. Antiepileptikumok
- 6.10.4. Nyugtatók, altatók és anxiolitikumok
- 6.10.5. Antipszichotikumok
- 6.10.6. Antidepresszív szerek
- 6.10.7. Alzheimer elleni és nootróp szerek
- 6.10.8. Antiparkinson szerek
- 6.10.9. Központi támadáspontú izomrelaxánsok
- 6.10.10. Irodalomjegyzék
- HATÓANYAG ADATBÁZIS
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 145 0
A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
