A gesztagének közé tartoznak a pregnánok (progeszteronhoz leginkább hasonló szerkezetű származékok), az ösztránok, valamint a gonánok. Az ösztránok közé tartozik a noretiszteron és a dienogeszt. A noretiszteron tesztoszteronalapú származék. A C-10 metilcsoport eltávolítása és a C-17 pozícióban bevezetett β-hidroxil- és α-etinil-csoport biztosítja a megfelelő receptoraffinitást. A noretiszteron-részben átalakul etinilösztradiollá, ami estrogenikus mellékhatásokkal járhat. Emiatt a klinikai alkalmazás során különös odafigyelést kell fordítani a megfelelő dózis és beadási mód megválasztására, különösen olyan kockázati csoportok esetében, amelyeknél a tromboembóliás események vagy a migrén aurával előforduló formái fennállnak (Huvinen, 2021). A kombinált fogamzásgátlók gesztagénkomponenseként, önmagában pedig posztmenopauzális hormonterápia és endometriosis kezelésére alkalmazzuk. A dienogeszt szintén kombinált fogamzásgátlók gesztagén komponenseként alkalmazható, 17α-acetonitril szubsztituense révén növeli az orális biohasznosulást (>90%), azonban jelentős androgénhatást mutat, amely nagy adagok adása esetén anabolikus hatáskomponenssel is jár. Emellett ösztrogén- vagy antiösztrogén-hatása is lehet.

A gonánok csoportjába tartozik a norgesztrel, melynek tisztított változata a levonorgesztrel, amely finomított szerkezeti átalakításokat tartalmaz. Különösen a C‑13 szénatomhoz kapcsolódó metilcsoport helyett egy etilcsoport bevezetése javítja a progeszteron receptorhoz való kötődési affinitást és optimalizálja a kötődés kinetikáját. Az in vitro metabolikus vizsgálatok kimutatták, hogy a levonorgesztrel a célzott szövetekben (például a hipotalamuszban és az agyalapi mirigyben) NADPH-dependens A-gyűrű redukció révén alakul át, mely során több metabolit képződik. Ilyen például az 5α-redukált levonorgesztrel, amely erősebb affinitást mutat az androgénreceptorhoz, míg a további A-gyűrű redukció, például a C‑3 pozícióban, drasztikusan csökkenti a progeszteron receptorhoz való kötődést. Emellett a levonorgesztrel további átalakuláson esik át, mint a C-2 és C-16 pozíciók hidroxilációja, amely a metabolitok konjugált formában (szulfátok vagy glükuronidok) történő keringését eredményezi, így befolyásolja a gyógyszer eliminációját és farmakokinetikai profilját. Ezek a finomított szerkezeti módosítások – melyek között a levonorgesztrel királisan tiszta enantiomere kiemelkedik, míg a norgesztrel racém keverék formájában is elérhető – erősebb és stabilabb receptorinterakciókat hoznak létre. A receptor–ligandum kölcsönhatások során a molekulában lévő specifikus szubsztituensek, például a C‑13 etilcsoport, kulcsfontosságúak a hidrofób és hidrogénkötési interakciók kialakításában, amelyek meghatározzák a komplex stabilitását. (Lemus, 1992). A gesztodén esetében a szerkezeti módosítások elsődleges célja a metabolikus stabilitás növelése, amelyet a molekulában kialakított, a C‑15 és C‑16 pozíciók között lévő olefinkötés révén értek el. Ez a szerkezeti elem nemcsak megakadályozza a gyors lebomlást, hanem megőrzi a molekula azon kritikus receptor-kötődési pontjait – például a hidrofób és specifikus hidrogénkötési csoportokat –, amelyek elengedhetetlenek a progeszteron receptorral való optimális interakcióhoz. Ennek következtében a gesztodén hosszabb hatástartamú, stabilabb receptor-kötődési kapcsolatokat hoz létre, ami különösen előnyös olyan terápiás alkalmazásokban, ahol a tartós hormonális aktivitás szükséges. Fontos továbbá, hogy a gesztodén nem működik prodrugként, tehát azonnal aktív formában fejt ki hatást, és a strukturális finomítások – például az etilcsoport bevezetése a megfelelő pozíciókon – tovább növelik a progeszteron receptorhoz való kötődési affinitást, miközben csökkentik az androgenikus mellékhatások kockázatát. Ezen előnyök mellett a gesztodén egyedülálló farmakokinetikai profilja (magas biohasznosulás és meghosszabbított felezési idő) is hozzájárul klinikai hatékonyságához, különösen a kombinált fogamzásgátló készítményekben (Wilde, 1992). A norgesztimát – más néven 17α-etinil-18-metil-19-nortesztoszteron-3-oxim-17β-acetát vagy 17α-etinil-18-metilesztr-4-en-17β-ol-3-on-3-oxim-17β-acetát – egy szintetikus esztrán-szteroid, amely a tesztoszteron származéka, és a készítmény a (Z/E) izomerek keverékét tartalmazza. A norgesztimát pontosabban a noretiszteron (17α-etinil-19-nortesztoszteron) származéka, és a 19-nortesztoszteron progesztinek családjába tartozó gonán (18-metilesztrán) alcsoport tagja. Kémiailag a levonorgesztrel C3-as oximmal és C17β-es acetátészterrel képzett származéka, más néven levonorgesztrel-acetát-oximként is ismert. Egy rokon vegyület a noretiszteron-acetát-oxim (noretiszteron-3-oxim 17β-acetát). A norgesztimát egy prodrug, amely a szervezetben gyorsan aktív metabolitokká, főként norelgesztrominná, kisebb mértékben pedig levonorgesztrellé alakul. Ezek révén fejti ki progesztogén hatását, enyhe androgénaktivitással, de nincs jelentős egyéb hormonális hatása. A norelgesztromin nem kötődik a szexhormon-kötő globulinhoz (SHBG), míg a levonorgesztrel igen, ami befolyásolhatja a biológiai aktivitásukat. A norgesztimát alacsony androgénaktivitása miatt kedvező mellékhatás-profillal rendelkezik, különösen etililösztradiollal kombinálva, ami antiandrogénhatást eredményezhet (Kuhl, 2005). A dezogesztrel esetében a szerkezeti módosítások olyan profarmakont hoznak létre, amelyet az orális alkalmazás után a szervezet gyorsan átalakít etonogesztrellé. Ebben a folyamatban a molekulából részben a C‑3 ketocsoport, azaz a C‑3 pozícióra jellemző hidroxilcsoport ideiglenes intermedier metabolitokat képez (3α- és 3β-hidroxidezogesztrel), majd oxidáció útján 3-keto etonogesztrel keletkezik, amely a tényleges, biológiailag aktív formát képviseli. Ezen felül a C‑11 pozícióba bevezetett exometilén csoport tovább finomítja a progeszteron receptorhoz kötődési affinitást. Klinikai szempontból a dezogesztrel – amelyet általában kombinált fogamzásgátló készítményekben alkalmaznak – a gyors in vivo metabolizmusának köszönhetően az etonogesztrel révén fejt ki hatást, így biztosítva a pontos hormonális kontrollt a reproduktív ciklus szabályozása érdekében (Kuhl, 1996).

A gonánok esetében az androgén/anabolikus hatás lényegesen gyengébb, ezért felhasználásuk a kombinált fogamzásgátló terápiák gesztagén komponenseiként jelentős.

A drospirenon spironolakton-származék, melynek antiandrogén és enyhe antimineralokortikoid tulajdonsága is van. Jelentősége mind kombinált, mind csak gesztagént tartalmazó fogamzásgátló tabletták esetén van (Gyires, 2011) (6.5.5. ábra).