Az aromatázgátlók olyan gyógyszerek, amelyek az ösztrogénszintézis egyik kulcsenzimét, az aromatázt (CYP19A1) gátolják vagy inaktiválják, ezáltal jelentősen csökkentik a szervezet ösztrogénhormon-szintjét. A CYP19A1 membránhoz kötött, mikroszomális enzim, amely a CyP450-családba tartozik, és hemtartalmú fehérje. Fő feladata, hogy androgéneket ösztrogénekké alakítson: például a tesztoszteronból ösztradiolt hoz létre az A gyűrű aromatizációja és a 19-es szénatomhoz kapcsolódó metilcsoport eltávolítása révén. Különösen posztmenopauzában, amikor a perifériás androgének aromatizációja az ösztrogén fő forrása, az aromatázgátlók akár >95%-kal is képesek visszaszorítani az ösztrogéntermelést. Így nélkülözik az ösztrogénreceptor-modulátorok szöveti szelektivitását – hatásuk inkább globális ösztrogénmegvonás (Miller, 2008).

Az aminoglutetimid a korai aromatázgátlók úttörője, melyet eredetileg epilepszia kezelésére fejlesztettek, de később kiderült, hogy széles körben gátolja a szteroid-bioszintézist, az aromatázt is. Kémiailag a pontos szerkezete: (RS)-3-(4-aminofenil)-3-etilpiperidin-2,6-dion, amely több CyP450 enzim, például az aromatáz (CYP19A1) és a koleszterin-oldallánc-hasító enzim (CYP11A1) gátlására képes. Ezáltal nemcsak az ösztrogének, hanem a kortizol és más szteroid hormonok szintézise is csökken. Az egyik első generációs aromatázgátló, és történeti szempontból fontos mérföldkő, még ha ma már nem is alkalmazzák rutinszerűen (Lønning, 1990) (6.5.11. ábra).

 

 

A szteroidszerkezetű anyagok közé tartozik a formesztán és az exemesztán, a nem szteroidszerkezetű vegyületek közé az anasztrozol, a letrozol és a vorozol.

 

Az anasztrozol és a letrozol a harmadik generációs, nem szteroid aromatázgátlók közé tartoznak, és kulcsszerepet játszanak a posztmenopauzális ösztrogénfüggő emlőrák hormonkezelésében. Kémiai felépítésükben a fő közös elem a 1,2,4-triazol-gyűrű, amely koordinációs kötést tud kialakítani az aromatáz hem-vas központjával, így reverzibilisen gátolja az enzim katalitikus aktivitását. Ez a szerkezeti motívum biztosítja magas szelektivitásukat és hatékonyságukat az ösztrogénszintézis blokkolásában. Hatásmechanizmusuk révén ezek a szerek kompetitíven gátolják az androgének ösztrogénekké történő átalakítását, és ezáltal jelentősen csökkentik a keringő ösztrogénszintet. Megbízható, reverzibilis enzimblokádot biztosítanak, és strukturális sajátosságaik révén biztonságos és hatékony alternatívát jelentenek a SERM-ek mellett a hormonérzékeny emlőrák kezelésében (Buzdar, 2008). Vorozol harmadik generációs, nem szteroid aromatázgátló, amely szerkezetileg 1,2,4-triazolilmetil-benztriazol származék. Hatásmechanizmusa a többi nem szteroid aromatázgátlóhoz hasonló: az aromatázgátló potenciálját a hem-vashoz kötődő 1,2,4-triazol-gyűrű, a stabilitást és a lipofilitást biztosító benztriazol-váz, valamint a kötődést sztereospecifikusan fokozó 4-klórfenil-oldallánc együttesen határozza meg. Bár hatékony volt, nem múlta felül a standard terápiákat, így fejlesztését leállították. Izotóptartalmú változatát PET-vizsgálatokhoz használják (Goss, 1998) (6.5.13. ábra).