Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia

6.6.1.2. A gyulladás molekuláris mediátorai

A gyulladásos folyamatokat szabályozó kémiai mediátorok a keringésben, az immunsejtekből, a szöveti károsodásból származnak, és aktívan közreműködnek a gyulladási folyamatok kialakulásában és szabályozzák az immunválaszt. A felszabaduló kémiai mediátorok közé tartoznak a(z) (a) vazoaktív aminok (például hisztamin, szerotonin), (b) peptidek (például bradikinin) (c) nitrogén-monoxid és (d) eikozanoidok (például tromboxánok, leukotriének és prosztaglandinok).

Az immunrendszer részeként definiálható molekuláris mediátorok a gyulladási citokinek és az akutfázis-proteinek.

Gyulladási citokinek

A gyulladási folyamatok fő szabályozói a különféle citokinek és kemokinek, amelyek zömét a különféle immunsejtek termelik. Az akut fázis reakciói számos proinflammatorikus citokin kibocsátásával járnak együtt. A citokinek kis méretű proteinek és glikoproteinek, amelyek a sejtek közötti kommunikáció hírvivői és szabályozó szereppel rendelkező molekulái. Ezek közé tartoznak az interleukin (IL)-1α és -1β, IL-6, IL-8, a tumornekrózis-faktor-alfa (TNF-α), és az interferonok (IFN). A citokinek hatása gyakran átmeneti (mRNS-ük féléletideje rövid), antagonista, additív, és szinergista hatással is rendelkezhetnek. A citokinek gyakran találhatók kettős lipidréteggel körülvett extracelluláris vezikulákban, melyekben távoli szervekbe, szövetekbe eljutva szisztémásan is szabályozzák az immunfolyamatok kialakulását (Feller és mtsai, 2018).

A citokinek és kemokinek kibocsátása a gyulladás helyén általában a makrofágoktól függ, de citokineket bocsátanak ki a károsodott vagy megfertőzött szövetek sejtjei is. A makrofágok által kibocsátott citokinek különösen fontos szerepet játszanak az akut gyulladásos folyamatok megindításában és a fehérje- és sejtes hálózatok komplex interakciójában. A kibocsátott citokinek membránreceptorokon keresztül hatnak a sejtekre, aktiválnak jelátviteli folyamatokat, amelyek a gyulladások molekuláris rendszerében fontos szerepet betöltő fehérjék termeléséhez vezető transzkripciós faktorok aktiválásához vezetnek (például NF-κB) (Petrovic és mtsai, 2007). Mivel az NF-κB számos gén átíródását indukálhatja, többek között gyógyszerhatóanyagot metabolizáló enzimek, membrán transzporterek és transzkripciós faktorok expressziója is változhat a gyulladás kialakulása során.

Akutfázis-proteinek

Az akutfázis-proteinek együttműködnek a fertőzés visszaszorításában és a szövetkárosodás helyreállításában. Plazmaszinten ezek a fehérjék változnak függően attól, hogy fertőzés jelenlététől, gyulladástól vagy szövetkárosodástól emelkedett-e a szintjük. Az akutfázis-proteinek két fő csoportba sorolhatók, a pozitív és a negatív reaktánsok csoportjába.

Pozitív akut fázis reaktánsok közé tartoznak a prokalcitonin, a C-reaktív protein, a ferritin, a fibrinogén, a hepcidin és a szérumamiloid A. A negatív akut fázis reaktánsok csoportjába az albumin, a prealbumin, a transzferrin, a retinolkötő fehérje és az antithrombin tartoznak.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

Kémia

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero