Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia

6.6.2.6.2. Specifikus citokingátlók

Interleukin- (citokin) és interleukin- (citokin) receptor-gátlók

IL-1-antagonisták

A gyulladásos folyamatok akut fázisába tartozó citokinek csoportjába tartozik az IL-1. Az IL/1 lázat vált ki, és IL-6 expressziót stimulál az IL-1R aktiválásán keresztül. Az IL-1-antagonisták közül Magyarországon is engedélyezett az anakinra. A készítmény IL-1-receptor-antagonista, rekombináns, nem glikozilált, humán interleukin-1 fehérje. Az IL-1-receptorhoz kötődik, gátolva az IL-1-α és -β aktivitását. Főbb alkalmazási területei a rheumatoid arthritis (RA), az neonatal-onset multisystem inflammatory disease (NOMID) és az újszülöttkori multiszisztémás gyulladásos betegség (NOMID) és az interleukin-1 receptor antagonista hiány (DIRA) kezelése.

IL-2-receptor-antagonisták

Az IL-2 fontos funkcióval bír a limfociták osztódásának és számos differenciálódási lépésének megindításában. Azoknak az immunsejteknek, melyek IL-2-receptorral rendelkeznek, így például a T-sejtek, a proliferációját segíti elő, egyes B-sejtek esetében pedig növekedési faktorként, és így az ellenanyagtermelés beindítójaként viselkedik. Receptorának gátlása mind a T-sejt-függő, mind a B-sejt-függő folyamatokat akadályozni képes. Engedélyezett gyógyszerek a baziliximab, és a daklizumab. Mindkét készítmény vesetranszplantáción átesett betegek immunszupresszív kezelésre alkalmazható (Choy és mtsai, 2003).

IL-6-antagonisták

Az interleukin-6 (IL6) pleiotrop gyulladásos citokin, melynek tumorstimuláló és -gátló tulajdonsága is van. Fontos szerepet játszik az immunszabályozásban és a vérképzésben. Az egyik legfontosabb hatása, hogy részt vesz a daganatos sejtek osztódásában és differenciálódásában. Ám mivel az IL6 elősegíti a B- és T-limfociták érését, illetve aktivációját, a tumorellenes immunválasz kialakulásában is szerepet játszik. Az IL-6 receptort gátló gyógyszerek hatékonynak bizonyultak a remisszió elérésében, a radiológiai progresszió gátlásában egyaránt. A rheumatoid arthritis korai, terápiás fázisában is hatékony a gyulladásos aktivitás gátlására. Engedélyezett gyógyszerek közé tartoznak a következő monoklonális ellenanyagok: tokilizumab, szarilumab, sziltuximab és a szatralizumab. A tokilizumab, szarilumab alkalmazási területei között megemlítendő rheumatoid arthritis (RA) (Tanaka és mtsai, 2014; Huizinga és mtsai, 2014), míg a sziltuximab és a szatralizumab számos ritkán előforduló autoimmun betegség elsőként választható gyógyszere (Puchalski és mtsai, 2010; Heo, 2020).

IL-17-antagonisták

Az IL-17 citokincsalád hat tagból áll (IL-17A–17F), és ugyancsak rendelkeznek specifikus receptorokkal. Az IL-17 család tagjai változatos biológiai funkciókkal rendelkeznek, köztük gyulladási folyamatok indukálói fertőzés és autoimmun reakciók esetén. Ezen túl védelmező szerepet is betöltenek számos patogén ellen. Az IL-17 igen változatos gyulladásos citokin, amely szükséges a védekező funkciókban fertőzések ellen, szövetek helyreállításához, gyulladásos patogenézisben és daganatok progressziója esetén. Az IL-17 molekulákkal szemben készült antagonisták (monoklonális ellenanyagok) a szekukinumab, bimekizumab és az ixekizumab. Mindhárom készítmény használatos rheumathoid arthritis, valamint a pszoriázis különböző formáinak kezelésére (Frieder és mtsai, 2018; Freitas és Torres, 2021).

IL-23-antagonisták

Az interleukin 23 (IL-23) heterodimer, gyulladáskeltő citokin, amely az IL-12 citokincsalád tagja. Maga a citokin egy IL-12B (IL-12p40) és egy IL-23A (IL-23p19) alegységből áll. Az IL-23, mint proinflammatorikus citokin, számos gyulladásos, többek között krónikus gyulladásos betegségben játszik szerepet. Az IL-23 az IL-23 receptorhoz kötődik, és aktiválja az IL-23/Th17 tengelyt, amely felelős a T-sejtek által szabályozott immunválaszért és gyulladásos folyamatokért. Az IL-23/Th17 kapcsolat váltja ki a Th-17 sejtek és a Th-22 sejtek differenciációját és indukálja a gyulladásos citokin és kemokin kibocsátást. Az IL-23 jelenleg forgalomban lévő gátlói a rizankizumab, guzelkumab, tildrakizumab és mirikizumab. A készítmények fő alkalmazási területei a plaque psoriasis, valamint az ulcerative colitis és a Crohn-betegség terápiája (McKeage és mtsa, 2019; Levin és mtsa, 2014; Papp és mtsai, 2015).

TNF-alfa-antagonisták

A tumornekrózis-faktor-alfa (TNF-α) a szisztémás gyulladásos válasz szabályozásában központi szerepet játszó gyulladást serkentő citokin, melyet elsősorban az aktivált makrofágok termelnek. Hatását a sejtek felszínén található receptorain (TNFR1 és TNFR2) keresztül fejti ki, melyek gyakorlatilag a legtöbb szövetben és sejten megtalálhatók. A tumornekrózis-faktor-gátlók (anti-TNF gyógyszerek) ezt a fehérjét célozzák meg és gátolják hatásának kifejtésében. A TNF-α szintje gyorsan emelkedik patogének és környezeti stresszfaktorok hatására. Szintje autoimmun és daganatos betegségekben és szepszisben is emelkedett. A TNF-α-szint csökkentésére alkalmazott engedélyezett monoklonális ellenanyagok az infliximab, adalimumab, golimumab, certolizumab-pegol, illetve az etanercept, amely két p75 TNF-α receptor és egy monoklonális ellenanyag Fc-régiójának fúziójával készül. A felsorolt készítmények leggyakoribb terápiás alkalmazást a rheumatoid arthritis, a Crohn-betegség, az ankylosing spondylitis (Bechterew-kór), colitis ulcerosa, valamint az active psoriatic arthritis kezelésben nyernek (Present és mtsai, 1999; Fehér és mtsa, 2009; Oldfield és mtsa, 2009; Corbett és mtsai, 2017; Wong és mtsai, 2008).

IFN-1-receptor-antagonisták

Az 1 típusú interferonok (type-I interferon) (IFN-1) citokinek, melyek esszenciális szerepet töltenek be gyulladási és gyulladást szabályozó immunreakciókban, tumorok felismerésében és T-sejtes immunválaszokban. Receptorának (IFNA1R) ma forgalomban lévő monoklonális antagonistája az anifrolumab. Az anifrolumab szelektíven ismeri fel és kötődik az INFAR1 1-es alegységéhez. Ez a kapcsolat gátolja az IFN-jelátvitelt és ezért a biológiai aktivitását is. Az anifrolumab ellenanyag további hatása, hogy az IFNAR1 internalizálását indukálja, ezzel csökkentve a sejt felszínén megtalálható IFNAR1 jelenlétét, tovább csökkentve a gyulladásos folyamatokat. Terápiás alkalmazást az SLE kezelésében nyert (Furie és mtsai, 2017).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

Kémia

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero