A sejtek közötti (sejt–sejt) kapcsolatok mediátorai egyrészt a szolubilis mediátorok (citokinek, kemokinek, interleukinok, interferonok, tumornekrózis-faktorok és növekedési faktorok), másrészt közvetlen interakciók ún. adhéziós molekulák részvételével. A szolubilis mediátorok mozgathatják az immunsejteket a célsejtek felé. Az adhéziós molekulák funkciója a sejtek egymásközti, illetve az extracelluláris mátrix közötti kapcsolat kialakítása és a jelátvitel iniciálása. Az adhéziós molekulák szerepe alapvető a sejtvándorlásban és a sejtaktivációban, mind a veleszületett, mind a szerzett immunválasz során. A legtöbb sejtadhéziós molekula a négy fő adhéziós molekulacsalád (IG-szupercsalád, szelektrinek, integrinek, mucinok) tagja. A sejt-sejt kapcsolatok gátlására, és ennek következtében a gyulladásos folyamatok előrehaladásának gátlására jelenleg Magyarországon a következő (a) kismolekulájú kemokinantagonisták (maravirok, plerixafor, fingolimod, ozanimod, ponezimod (6.6.7. ábra)) és humanizált monoklonális ellenanyagok (natalizumab, vedolizumab, mogamulizumab) vannak forgalomban. Mivel a készítmények összetett molekuláris hatásainak és alkalmazási lehetőségeinek bemutatására e helyen nincs lehetőség, az érdeklődő olvasók számára irodalmi források tanulmányozását ajánljuk (Clark és mtsa, 2019; DiPersio és mtsai, 2009; An és mtsai, 2013; Tran és mtsai, 2018; D’Ambrosio és mtsai, 2016; Brandstadter és mtsa, 2017; Soler és mtsai, 2009; Wilcox, 2015).