Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia

2.2.2. A transzlációs kutatások problémaköre – biomarkerek

A biokémiai és molekuláris markereket évszázadok óta alkalmazzák az orvostudományban betegségek jellemzésére és diagnosztizálására. A biomarker elnevezés gyűjtőfogalom, amely olyan paraméter vagy tulajdonság, melyet objektíven lehet mérni, és fiziológiás, patológiás biológiai folyamatok, valamint egy terápiára adott farmakológiai válasz indikátora lehet.

Tekintettel arra, hogy az emberi szervezetben több mint 100 000 fehérje található, amelyek többsége (ha nem mindegyike) különböző biológiai folyamatokban vesz részt, nem várható el, hogy egyetlen fehérjealapú biomarker teljes körű betekintést nyújtson a betegség vagy a kezelés hatásaiba, azonban önállóan is hasznosak lehetnek a betegség progressziójának nyomon követésére és a terápiás beavatkozás hatásainak korai értékelésére. A mechanizmusalapú biomarkerek különösen fontosak a gyógyszerkutatás és -fejlesztés korai szakaszában, mivel ezek támogatják a korai, megalapozott döntéshozatalt. Emellett a fejlesztés későbbi szakaszaiban is alkalmazhatók az optimális dózis meghatározására, a betegek megfelelő csoportosítására, a gyógyszerhatás jobb megértésére és a megfelelő terápiás stratégia kiválasztására, valamint a prognózis meghatározására. Mivel a biomarkerek kiválasztása és validálása összetett és többdimenziós folyamat, elengedhetetlen egy multidiszciplináris szakértői csapat, amely a biomarkerek koncepcióját integrálni tudja a felfedezéstől egészen a fejlesztésig.

Ahhoz, hogy a biomarkerek hasznosak legyenek a gyógyszerfejlesztésben, olyan biokémiai/molekuláris változásokat kell tükrözniük, amelyek a betegségfolyamat következtében alakulnak ki és amelyeket a terápiás beavatkozás módosít – még azelőtt, hogy ezek hatása a klinikai végpontokon is kimutatható lenne. Ezek a változások rendszerint receptorok indukcióján vagy gátlásán keresztül mennek végbe.

Például az első angiotenzin-II (A-II) antagonista fejlesztése során azt a hipotézist követték, hogy a szer csökkenti a vérnyomást, és ezáltal csökkenti a stroke és a szívinfarktus előfordulását. Ezt egy lépcsőzetes folyamaton keresztül valósították meg: először azt kellett bizonyítani, hogy a gyógyszer kötődik az A-II receptorhoz, és módosítja a renin–angiotenzin rendszert, ahogyan azt a hatásmechanizmus alapján feltételezték. Ehhez olyan biomarkerek változásait vizsgálták, mint az angiotenzin-I, angiotenzin-II, a plazmarenin-szint, valamint az angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) gátlása. Mindezen paraméterek változása önmagában még nem garantálta a vérnyomáscsökkenést, sem pedig azt, hogy ezen keresztül csökkenni fog a stroke és a szívrohamok száma, viszont minden egyes egymásra épülő lépés, amely a biomarkert a klinikai kimenetelhez kapcsolta, kulcsfontosságú volt a folyamat teljes megértésében.

A gyakorlatban a biomarkerek eszközöket és technológiákat is magukba foglalnak, melyeknek célja a terápiákkal és a betegségekkel kapcsolatos előrejelzések, okok, diagnózis, progresszió, regresszió vagy kimenetel meghatározása. A fogalom összetettségéből adódóan a biomarkereket többféle csoportosítás alapján tárgyalják az irodalomban, az alábbi szempontok alapján: i) betegségspecifikus vagy diagnosztikus markerek, ii) farmakokinetikai vagy monitorozó biomarkerek, iii) farmakodinámiás biomarkerek, iv) prediktív biomarkerek, v) validált biomarkerek, vi) helyettesítő végpontok, vii) terápiás biomarkerek, viii) prognosztikus és ix) toxicitási biomarkerek. A biomarkerek csoportosítását és típusait a 2.2.1. ábra foglalja össze.

2.2.1. ábra. A biomarkerek osztályozása és főbb típusai eredet és funkció szerint

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1334kgyke_696/#m1334kgyke_696 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1334kgyke_696/#m1334kgyke_696)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1334kgyke_696/#m1334kgyke_696)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1334kgyke_697/#m1334kgyke_697 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1334kgyke_697/#m1334kgyke_697)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1334kgyke_697/#m1334kgyke_697)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Forrás: Ahmad és mtsai (2023)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

Kémia

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero