MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Gyógyszerkémia
6.6.7.3. Harmadik generációs H1-antagonisták
A központi nem kívánt hatások, illetve az alkalmazandó dózis további csökkentése érdekében újabb származékok fejlesztése történt, illetve van folyamatban. Ezeket a szereket a szakirodalom az ún. harmadik generációs H1-antagonisták néven említi. A ma Magyarországon forgalomban lévő szerek a loratadin és a terfenadin aktív metabolitjai (a dezloratadin, illetve fexofenadin) (6.6.28. ábra), valamint cetirizin tiszta eutomere farmakológiailag aktív enantiomer, a levocetirizin.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1334kgyke_5705/#m1334kgyke_5705 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_5705/#m1334kgyke_5705)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_5705/#m1334kgyke_5705)
6.6.28. ábra. A dezloratadin, a terfenadin és a fexofenadin szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
Szerkezet–hatás összefüggések
A vegyületek mindegyike hordoz legalább egy bázikus csoportot, ami a legtöbb esetben alifás tercier amin. A karboxilcsoportot is tartalmazó vegyületek – cetirizin, olapatadin, fexofenadin – esetén fiziológiás körülmények között ikerionos forma dominál. Ez magyarázatot adhat a vegyületek minimális központi idegrendszerbe történő bejutására.
Az első generációs H1-antagonisták között számos szerkezeti különbözőséget tapasztalhatunk. Összehasonlításuk és az antihisztaminok H1-receptor-kötődésének in silico modellje alapján megállapítható, hogy a H1-antagonista hatás eléréséhez a minimális szerkezeti feltétel
-
egy bázikus csoport – rendszerint alifás tercier amin,
-
egy geminális diaril vagy geminális aril-arilmetil szerkezetei elem,
-
egy 2–4 szénatomból álló összekötő lánc a tercier amin nitrogénatomja és egy oxigén- vagy másik nitrogénatom között (Kiss és mtsai, 2004; Wang és mtsai, 2024).
A kezdeti vizsgálatok eredményei alapján feltételezték, hogy a központi idegrendszeri (szedatív) hatástól mentes származékok (például loratadin) affinitása nagyobb a perifériális, mint a centrális H1-receptorokhoz (Ahn és mtsa, 1986). Egy későbbi tanulmány azonban igazolta, hogy a klasszikus szedatív hatással bíró és a szedatív hatástól mentes származékok affinitása nem különbözik a perifériális és a centrális H1-receptorokkal szemben (Ter Laak és mtsai, 1993). Ezért valószínűbb az a ma elfogadott paradigma, hogy a második és a harmadik generációs antihisztaminok csökkent központi idegrendszeri (szedatív) hatása a vegyületek vér-agy gáton (BBB) történő korlátozott átjutásának következménye (Ter Laak és mtsai, 1994).
Az első generációs antihisztaminok központi idegrendszeri nem kívánt hatásai között megemlítendő az aluszékonyság és/vagy a központi idegrendszeri károsodás; (b) a fejfájás; és (c) az étvágynövekedés és/vagy súlygyarapodás. A második generációs H1-antagonisták központi idegrendszeri nem akívánt hatásai az első generációs származékokhoz képest elhanyagolhatók. A második és harmadik generációs antihisztaminok esetén a terfenadin és az asztemizol esetén tapasztalt kardiotoxikus hatások előfordulásának gyakorisága is jóval alacsonyabb (Olasinska-Wisniewska és mtsai, 2014).
A H1-antagonisták szisztémásan és lokálisan alkalmazható szerek. Az első generációs szerek per os alkalmazása mára visszaszorult. Helyettük az orális H1-antihisztaminok második (cetirizin, loratadin) és harmadik generációs képviselői (dezloratadin, fexofenadin, levocetirizin) az elsőként választandó terápiás megoldások. Fő indikációs területeik az allergiás szénanátha (allergiás rhinitis) és a kötőhártya-gyulladás kezelése, valamint egyes gyermekkori fertőző betegségek (pl. bárányhimlő) esetén a viszketések kezelése. Dermatológia (topikális) alkalmazásuk fő területe a csalánkiütések, rovarcsípések kezelése. Ezen a területen igen elterjedt a dimetindén használata. Akut és krónikus allergiás kötőhártya-gyulladás kezelésére lokális H1-antagonisták alkalmazhatók. Az azelasztin, epinasztin, emadasztin, olapatadin és ketotifén a szemészeti készítmények elterjedten alkalmazott hatóanyagai (Linton és mtsai, 2023).
Tartalomjegyzék
- Gyógyszerkémia
- Impresszum
- Előszó
- Szerzők
- Köszönetnyilvánítás
- 1. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés folyamata
- 1.1. Bevezetés
- 1.2. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés formái
- 1.3. Az eredeti gyógyszerkutatás és -fejlesztés lépései
- 1.4. A fejlesztésre kiválasztott molekula kialakítása
- 1.5. A preklinikai fejlesztés szakasza
- 1.6. A klinikai fázis I vizsgálat
- 1.7. A klinikai fázis II vizsgálat
- 1.8. A klinikai fázis III vizsgálat
- 1.9. Törzskönyvezés és életciklus-management
- 1.10. Három magyar eredetű gyógyszer az Egyesült Államokban
- 1.11. Irodalomjegyzék
- 1.1. Bevezetés
- 2. Molekuláris célpontok a gyógyszerkutatásban
- 2.1. A gyógyszercélpontok jellegzetességei, mechanizmusalapú megközelítések
- 2.2. A molekuláris/terápiás célpont hitelesítése
- 2.3. A kielégítetlen orvosi igény, a differenciálhatóság és az üzleti szempontok szerepe a célpontválasztásban
- 2.4. A szabadalmi rendszer szerepe a gyógyszerkutatásban
- 2.5. Irodalomjegyzék
- 3. Új modalitások a gyógyszerkutatásban
- 4. Vezérmolekula-keresés
- 4.1. A kémiai kiindulóponttól a vezérmolekuláig vezető folyamat
- 4.2. Kémiai kiindulópont keresése nagy áteresztőképességű szűréssel
- 4.3. Kémiai kiindulópont-keresés fragmensszűréssel
- 4.4. Kémiai kiindulópont-keresés alapváz-helyettesítéssel
- 4.5. Vegyületkönyvtárak a felfedező gyógyszerkutatásban
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.5.2. Célzott vegyülettárak a vezérmolekula keresésében
- 4.5.3. A célzott vegyületkönyvtárak szintézise
- 4.5.4. Célzott vegyületkönyvtárak alkalmazása vezérmolekula-keresésben
- 4.5.5. Új technológiák a vegyületkönyvtárak szintézisében és alkalmazásaik
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.5.2. Könyvtárszintézis áramlásos reaktorokban
- 4.5.5.3. Dinamikus kombinatorikus kémia
- 4.5.5.4. Fragmensalapú vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.5. Kovalens kötést kialakító vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.6. Kovalens fragmens-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.7. Fénnyel aktiválható kovalens fragmens- és kismolekula-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.6. Gyógyszertervezési módszerek a vezérmolekula-keresésben
- 4.7. Integrált kiindulópont-keresés
- 4.8. A kémiai kiindulópontok és a vezérmolekula-kiválasztás szempontjai (Balogh György Tibor)
- 4.8.1. Fizikai kémiai tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.2. ADME-T-tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.3. A korai ADME-T-tulajdonságok vizsgálati módszerei és gyógyszerkémiai alkalmazásuk
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.8.3.2. A plazmafehérje-kötődés vizsgálata
- 4.8.3.3. In vitro metabolizmusvizsgálat (mikroszomális, CyP, egyéb enzimek)
- 4.8.3.4. In vitro mellékhatás, toxicitási és mutagenitásvizsgálatok
- 4.8.3.5. In vivo mellékhatás- és toxicitásvizsgálatok
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.9. A vezérmolekula azonosítása (Keserű György Miklós)
- 4.10. Esettanulmányok (Keserű György Miklós)
- 4.10.1. Természetes anyagok mint kémiai kiindulópontok: a vareniklin (Chantix) felfedezése
- 4.10.2. Fragmensalapú megközelítés a vezérmolekula-keresésben: az ABT-263 felfedezése
- 4.10.3. A nagy áteresztőképességű szűrés (HTS) a vezérmolekula-keresésben: a szitagliptin (Januvia) felfedezése
- 4.10.4. Vezérmolekula-keresés irodalmi előzmények alapján (scaffold hopping): NR2B-altípus-szelektív antagonisták felfedezése
- 4.10.5. Irodalomjegyzék
- 5. Vezérmolekula-optimalizálás
- 6. Hatástani kategóriák
- 6.1. A tápcsatorna és az anyagcsere
- 6.2. Vitaminok
- 6.3. Véralvadásra ható szerek
- 6.4. A szív- és érrendszerre ható szerek
- 6.5. Az endokrin rendszer
- 6.5.1. Női nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.2. Férfi nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.3. Hipofízis- és hipotalamuszhormonokra ható szerek
- 6.5.4. A szénhidrát-anyagcsere gyógyszerei
- 6.5.5. Pajzsmirigyműködésre ható szerek
- 6.5.6. A kalcium- és csontanyagcsere gyógyszerei
- 6.5.7. Irodalomjegyzék
- 6.6. Az immunrendszerre és a gyulladásra ható szerek
- 6.6.1. A gyulladás molekuláris alapjai
- 6.6.2. Immunszupresszánsok
- 6.6.2.1. T-limfocita-aktivációt gátló szerek
- 6.6.2.2. B-sejt-aktivációt módosító szerek
- 6.6.2.3. B-sejt-differenciálódást gátló szerek
- 6.6.2.4. Proteoszóma-gátló szerek
- 6.6.2.5 Komplementrendszert gátló szerek
- 6.6.2.6. Anticitokin szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.2. Specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.3. Citokinreceptor-jelátvitel-gátlók (Janus-kináz- (JAK) gátlók)
- 6.6.2.6.4. Kemokinek és sejtadhéziós molekulák antagonistái
- 6.6.2.6.5. Több celluláris támadáspontú immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.6. Egyéb immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.3. Gyulladáscsökkentő szteroidok
- 6.6.4. Nem szteroid gyulladáscsökkentők, láz- és fájdalomcsillapítók
- 6.6.5. Betegségmódosító antireumatikus szerek (DMARD)
- 6.6.6. Köszvényellenes szerek
- 6.6.7. Antihisztaminok és egyéb allergiaellenes szerek
- 6.6.8. Irodalomjegyzék
- 6.7. Fertőzések és paraziták
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.7.1.1. Antibakteriális szulfonamidok. Szintetikus antituberkulotikumok
- 6.7.1.2. Kinolonkarbonsav-származékok (fluorkinolonok)
- 6.7.1.3. Aminosav és peptid típusú antibiotikumok
- 6.7.1.4. Glikopeptid antibiotikumok
- 6.7.1.5. Béta-laktám antibiotikumok
- 6.7.1.6. Aminoglikozid antibiotikumok
- 6.7.1.7. Makrolid antibiotikumok
- 6.7.1.8. Tetraciklinek
- 6.7.2. Gombaellenes szerek
- 6.7.3. Antivirális szerek
- 6.7.4. Protozoonokra ható szerek
- 6.7.5. Irodalomjegyzék
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.8. Daganatok és immunrendszer
- 6.9. Perifériás idegekre és izmokra ható szerek
- 6.10. A központi idegrendszerre ható szerek
- 6.10.1. Általános érzéstelenítők
- 6.10.2. Opioid analgetikumok
- 6.10.3. Antiepileptikumok
- 6.10.4. Nyugtatók, altatók és anxiolitikumok
- 6.10.5. Antipszichotikumok
- 6.10.6. Antidepresszív szerek
- 6.10.7. Alzheimer elleni és nootróp szerek
- 6.10.8. Antiparkinson szerek
- 6.10.9. Központi támadáspontú izomrelaxánsok
- 6.10.10. Irodalomjegyzék
- HATÓANYAG ADATBÁZIS
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 145 0
A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
