A D-cikloszerint 1954-ben két kutatócsoport fedezte fel egymástól függetlenül a Streptomyces orchidaceus anyagcseretermékeként (6.7.16. ábra). Második vonalbeli antibiotikum multirezisztens tbc kezelésére. Hatásmechanizmusa nem teljesen értett, feltehetően a D-alanin analógjaként hat. Súlyos központi idegrendszeri mellékhatásai lehetnek (görcsök, ill. pszichózis) (Desphande és mtsai, 2018).

A gramicidint Bacillus brevisből izolálták. Több különböző pentadekapeptid keveréke. A gramicidin D három típust tartalmaz (gramicidin A, B és C 80%, 6% és 14% arányban). Mindhárom nyílt láncú és a 11. aminosavban térnek el egymástól. Az N-terminális aminocsoport formilezve van, a C-terminálison pedig az utolsó monomer aminosav helyett egy etanolamin helyezkedik el. A komponensek képesek dimereket képezni és a sejtmembránba beépülve ioncsatornákat formázni. Ezeken a csatornákon keresztül szabadon áramlanak az egyértékű kationok, felborítva a sejt ionegyensúlyát. Gyakorlatilag nem szívódik fel, parenterálisan viszont toxikussága miatt nem adható, ezért csak lokálisan alkalmazzák. A gramicidin S egy ciklikus dekapeptid, ami szintén a bakteriális membránt károsítja, de az előbbiektől különböző, nem teljesen felderített módon (Pavithrra és Rajasekaran, 2019).

A polimixinek ciklikus, kationos peptidek, melyeket a Bacillus polymixaból izoláltak (6.7.17. ábra). A gyakoribb aminosavakon kívül rendszerint α,γ-diaminovajsavat (DAB) is tartalmaznak, aminek aminocsoportjai bázikus karakterük miatt rendszerint protonált formában vannak, pozitív töltést kölcsönözve a molekulának. A fontosabb származékok közül a polimixin A-t neosporinnak, a polimixin E-t pedig kolisztinnek is nevezik. A legtöbb polimixin nefrotoxikus, ami korlátozza használatukat. A legnagyobb klinikai jelentősége a polmixin B-nek és E-nek van. Pozitív töltésüknek köszönhetően képesek hozzákötődni a sejtmembránban található lipopoliszacharidok negatívan töltött foszfátcsoportjaihoz, megzavarva a membrán működését (Yang és mtsai, 2024). Rossz felszívódásuk miatt GI-fertőzések (Pseudomonas) kezelésére vagy helyileg használatosak. Nagy potenciál lehet bennük multidrogrezisztens P. aeruginosa, A. baumanni, Klebsiella pneumoniae stb. ellen.

Az echinokandinok antifungális lipopeptidek. Rossz oldékonyságuk, farmakokinetikájuk és toxicitásuk miatt ma már elsősorban nem természetes echinokandinokat, hanem félszintetikus származékaikat alkalmazzák. Az anidulafungin és a kaszpofungin tartozik ide, előbbi az echinokandin B, utóbbi a pneumokandin B félszintetikus származéka (6.7.18. ábra). Invazív kandidiózis (a legjelentősebb szisztémás, gomba okozta fertőzés) és aszpergillózis kezelésére használatosak. A gomba sejtfalát felépítő β-(1,3)-glükánok szintézisét gátolják (Mohammad és mtsai, 2020; Kuti és mtsai, 2010).

A sztreptogramin antibiotikumokat különböző Streptomyces fajok termelik. Két nagy csoportba (A és B) sorolják őket (6.7.19. ábra). A riboszóma 50S alegységéhez kötődnek reverzibilisen. Külön-külön a két csoport tagjai bakteriosztatikusak, viszont az A és B csoport tagjai között szinergizmus van, együtt baktericid hatásúak. A szinergizmus alapja, hogy a riboszóma különböző részeihez kötődnek, így a transzláció különböző szakaszait gátolják. Az A típusú sztreptograminok az elongáció korai szakaszát akadályozzák, míg a B típusúak a makrolidokhoz és a linkózamidokhoz hasonló helyen kötődnek, így a polipeptidlánc hosszabbodását gátolják, és a félkész fehérjelánc riboszómáról való korai leválását okozzák. Az A csoport tagjai 23 atom gyűrűtagszámú telítetlen depszipeptidek, melyek tartalmaznak egy oxazolt a gyűrűben. Ezzel szemben a B csoport tagjai ciklikus hexa- vagy heptadepszipeptidek. Gram-pozitív baktériumok széles köre ellen hatásosak. A prisztinamicin természetes vegyület, a sztreptogramin A (más néven prisztinamicin IIA, mikamicin A vagy virginiamicin M1) és sztreptogramin B (prisztinamicin IA vagy mikamicin B) keveréke. Per os alkalmazható és hatásos MRSA ellen (Cooper és mtsai, 2014; Reissier és mtsa, 2021). A természetes vegyületek rossz vízoldékonysága és az erre visszavezethető nehézkes formulázhatósága miatt félszintetikus származékokat állítottak elő. A kinoprisztin a prisztinamicin IA félszintetikus származéka, a dalfoprisztin pedig a prisztinamicin IIA félszintetikus származéka, 3:7 arányú kombinációjukat alkalmazzák. Széles spektrumú Gram-pozitív-ellenes hatásuk van, ami kiterjed az MRSA-ra, és vankomicin-rezisztens E. faecium törzsekre. Az Enterococcus faecalis viszont intrinzik rezisztenciával rendelkezik az A típusú sztreptograminok ellen. A P. aeruginosa szintén rezisztens a sztreptograminokra (Reissier és mtsa, 2021).