A tetraciklin antibiotikumok azonos alapvázzal rendelkező, széles spektrumú bakteriosztatikus antibiotikumok. Az antibakteriális hatású származékok 4-es helyzetben bázikus alkilamino-csoportot tartalmaznak, emiatt amfoter, ikerionos szerkezetűek (6.7.52. ábra). Magnéziumkomplexeik a bakteriális riboszóma 30S alegységéhez kötődve meggátolják az aminoacil-t-RNS-nek a riboszómához kötődését, ezáltal leállítják a fehérjelánc hosszabbodását. A molekula variábilis részei a farmakokinetikát és a szelektivitást befolyásolják, míg a változatlan részek felelősek a riboszómához kötődésért (Fuoco, 2012; Rusu és mtsa, 2021). Az ehhez szükséges esszenciális szerkezeti elemek:

 

A konjugált π-elektronrendszer miatt rendszerint színes (általában sárgás) vegyületek. Kalcium- és magnéziumionokkal komplexet képeznek (6.7.53. ábra), emiatt a fogakban és a csontokban akkumulálódhatnak. A fogakat elszínezik, növelik a fogszuvasodás kockázatát. A csontok és a fogak demineralizációját okozhatják, ezért gyermekkorban használatuk nem előnyös. Kalcium- és magnéziumtartalmú ételekkel együtt való bevételük nem ajánlott. Széles spektrumú antibiotikumként bélflórakárosító hatásuk miatt GI-mellékhatásokat (pl. diarrhoea) okozhatnak. Fényérzékenyítő hatásuk lehet (Rusu és mtsa, 2021).

 

 

A tetraciklinek elleni rezisztencia a leggyakrabban azon alapszik, hogy az effluxpumpák eltávolítják őket a sejtekből. Egy másik mechanizmus a riboszómavédő fehérjék szintézise, melyek leválasztják a tetraciklineket a riboszómákról. Más rezisztenciamechanizmusok is előfordulnak, de ritkák (Zakeri és mtsa, 2008).

 

Az első generációs hatóanyagokat bioszintézissel állítják elő. Fémionokkal (Ca2+, Mg2+, Fe3+, Al3+) oldhatatlan komplexeket képeznek, ezért felszívódásuk gátlódik ilyen ionok jelenlétében. Az első felfedezett tetraciklin antibiotikum a klórtetraciklin (más néven aureomicin, mert a Streptomyces aureofaciensből izolálták) volt, mely 7-es helyzetben klóratomot tartalmaz. A második az oxitetraciklin (terramicin), melynek jobb a vízoldékonysága és a biohasznosulása. 5-ös helyzetben hidroxilcsoportot tartalmaz (6.7.54. ábra) A tetraciklint a klórtetraciklinből állították elő katalitikus hidrogénezéssel (a klór eltávolításával), de fermentációval is előállítható. Aktívabb a klórtetraciklinnél és jobb az oldékonysága. A tetraciklin volt az egyik első bizonyíték arra, hogy félszintetikus módosításokkal növelhető a természetes antibiotikumok hatásossága (Fuoco, 2012; Rusu és mtsa, 2021).

 

 

A II. generációs tetraciklinek kifejlesztésének célja a molekulák farmakokinetikájának javítása, a hatásspektrum szélesítése és a toxicitás csökkentése. Jellemzően félszintézissel állítják elő őket. A doxiciklin (6-dezoxi-5-oxitetraciklin) a hidroxilcsoport hiánya miatt lipofilebb, jobb farmakokinetikájú, mint a terramicin. Lassabb az eliminációja, kisebb a Ca2+-affinitása. A rolitetraciklin és a limeciklin az amidcsoport nitrogénjén szubsztituált származékok. A minociklin az utolsó második generációs tetraciklin, jellegzetessége a 7-es helyzetű dimetilamino-csoport (6.7.55. ábra; Rusu és mtsa, 2021).

 

 

A harmadik generáció tagjai elsősorban a D gyűrű 7-es és 9-es pozíciójában tartalmaznak módosításokat (6.7.56. ábra). Fél- vagy totálszintézissel állítják őket elő. Az egyre inkább terjedő rezisztencia miatt lettek kifejlesztve. A tigeciklin ún. glicilciklin, a 9-aminominociklin t-butilglicinnel acilezett származéka. A korábbi származékoknál jóval erősebben kötődik a riboszómához, ami nemcsak a hatáserősséget növeli, hanem a riboszómavédő fehérjék okozta rezisztencia ellen is előnyös. A nagy térkitöltésű t-butil-szubsztituens pedig nehezíti az effluxpumpák általi kipumpálást. Hatásos multirezisztens Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok ellen. Többek között komplikált bőr-, lágyrész- és hasüregi fertőzések, nozokomiális pneumónia, életveszélyes MDR-fertőzések és C. difficile ellen is alkalmazzák. Hátránya, hogy a tetraciklinek nagy részével ellentétben csak parenterálisan használható a rossz biohasznosulása miatt. Az omadaciklin aminometilciklin-származék. Hatásos MRSA-, MDR S. pneumoniae- és vankomicin-rezisztens enterococcusok ellen. Per os és parenterálisan is használható. Komplikált bőr-, hasüregi és lágyrészfertőzések és közösségben szerzett tüdőgyulladás kezelésére használják. Az everaciklin egy fluorciklin, tehát a 7-es helyzetben fluorszubsztiuenst hordoz. A 9-es helyzetben egy N-szubsztituált glicilamino-csoport található, hasonlóan a tigeciklinhez. Számos multirezisztens kórokozó ellen hatékony, sok esetben potensebb a tigeciklinnél. Jelenleg csak i.v. formuláció lett elfogadva. A sareciklin kivételes származék. A többi tetraciklinnel ellentétben szűk spektrumú antibiotikum, melyet akne kezelésére fejlesztettek ki, ezért elsősorban Cutibacterium acne ellen aktív (Rusu és mtsa, 2021; Lee és mtsa, 2019).