Egy találmányt egy vagy több feltaláló (inventor) alkothat meg. Feltaláló kizárólag természetes személy lehet (cég, intézmény nem képes az alkotásra, csak az ember). Egy találmánynak több feltalálója is lehet, sőt, a gyógyszerkutatásban ez tekinthető általánosnak. Még ha több feltaláló alkot is meg egy találmányt, fontos, hogy mindegyik feltalálónak legyen olyan hozzájárulása a találmányhoz, amely műszaki/természettudományos szempontból értékelhető felismerés, alkotás. Alapesetben a feltalálókat illeti meg annak a joga, hogy találmányukra szabadalmi bejelentést tegyenek. Olyan esetben, amikor a feltalálók a munkahelyükön hozzák létre a találmányukat (értsd: ez a feladatuk a munkahelyükön és ebből a célból a munkáltató erőforrásait használják), akkor a szabadalmi bejelentés joga automatikusan átszáll a munkáltatójukra (ezt nevezzük szolgálati találmánynak).

Ahhoz, hogy egy találmányra valaki szabadalmat kapjon, szabadalmi bejelentést (patent application) kell tennie egy szabadalmi hivatalnál. A bejelentést a bejelentő (applicant) teszi meg, a bejelentő lehet természetes személy vagy cég, intézmény is, a szabadalom megadása esetén a bejelentő lesz a szabadalmas, más néven a szabadalom jogosultja (proprietor, owner, holder). Amennyiben a bejelentő és a feltaláló nem azonos és nem is szolgálati találmányról van szó, úgy a feltalálónak a bejelentéshez való jogot át kell ruháznia a bejelentőre. Fontos látni, hogy a szabadalmi bejelentés még csak kérelem arra vonatkozóan, hogy a bejelentő a bejelentésben feltárt találmányra szabadalmat kapjon. Egyáltalán nem biztos, hogy a szabadalmi hivatalok a szabadalmat megadják vagy abban a formában adják meg, ahogyan azt a bejelentő eredetileg kérte. Sőt, az sem biztos, hogy a különböző országok szabadalmi hivatalai ugyanarra a találmányra, ugyanabban a formában adnak majd szabadalmat.

A szabadalmi bejelentés életében fontos esemény az ún. közzététel (publication). Ez tipikusan a szóban forgó találmány – bármely országban tett - első szabadalmi bejelentésétől számított 18 hónap elteltével történik meg. A közzététel következménye, hogy a szabadalmi bejelentés iratanyaga nyilvánossá válik, így az érdeklődők és versenytársak nyilvános adatbázisokból információt szerezhetnek arról, hogy ki és milyen találmányt jelentett be szabadalmaztatásra.

A szabadalmi bejelentést a szabadalmi hivatalok megvizsgálják és az érdemi vizsgálat (substantive examination) végén döntenek arról, hogy adható-e szabadalom a találmányra és milyen formában. Az érdemi vizsgálat során a szabadalmi hivatalok elbírálóinak (examiner) véleményét lehet vitatni, akár évekig tarthat az érvek-ellenérvek ütköztetése, mielőtt a szabadalom megadhatóságáról döntés születik.

Amennyiben egy ország (vagy több országot felölelő régió) szabadalmi hivatala úgy dönt, hogy a találmányra szabadalmat ad, akkor ez a szabadalom (patent) – a szabadalmi bejelentés napjára (application date, filing date) visszaható hatállyal – érvényes lesz ebben az országban (vagy régióban). Egy szabadalom a bejelentés napjától számított általában 20 évig érvényes, amely időtartam bizonyos esetekben meghosszabbítható. Egy szabadalom megadása nincs kőbe vésve, hiszen ha utólag kiderül, hogy a találmány a szabadalmi bejelentés napján nem felelt meg valamilyen szabadalmazhatósági feltételnek, akkor visszamenőleges hatállyal megsemmisíthető.

A fogalmak között meg kell még említeni az elsőbbség (priority) fogalmát. (A szabadalmi jogban ismert többféle elsőbbség közül jelen fejezetben csak Párizsi Uniós Egyezmény által szabályozott ún. uniós elsőbbséggel foglalkozunk.) Az elsőbbség egy jog, aminek van egy jogosultja. A lényege, hogy ha valaki egy országban tesz egy szabadalmi bejelentést egy találmányra, akkor ő, mint az elsőbbségi jog jogosultja, tehet 12 hónapon belül más országban vagy több más országban ugyanerre a találmányra szabadalmi bejelentést. Az elsőbbségi jog jogosultjának az ilyen későbbi bejelentéseknél jeleznie kell, hogy élni szeretne az elsőbbségi jogával (priority right). Ennek az lesz a következménye, hogy a későbbi, más országokban tett szabadalmi bejelentéseket is akként fogják vizsgálni, hogy azok megfeleltek-e az első bejelentés, azaz az elsőbbségi bejelentés (priority application) napján (priority date) a szabadalmaztatási feltételeknek. Az elsőbbségi rendszer gyakorlati következménye az, hogy egy találmányra elegendő először a bejelentő saját országában szabadalmi bejelentést tenni, mert innentől számítva 12 hónapja lesz arra, hogy más országokra/régiókra kiterjedő szabadalmi bejelentés(eke)t tegyen.

Az elsőbbséghez köthető a technika állása (state of the art) fogalma. A technika állásához tartozik minden, ami az elsőbbség napja előtt került bárki számára hozzáférhető módon nyilvánosságra. A technika állásához tartozhat egy korábbi szabadalmi bejelentés, egy tudományos közlemény, egy konferencia-előadás vagy -poszter, bármilyen internetes tartalom (blog vagy akár egy bejegyzés valamely közösségimédia-felületen), illetve az ún. nyilvános gyakorlatba vétel is, azaz amikor valaki például piacra lép egy termékkel vagy ilyet kiállításon bemutat, amiből megismerhető a találmány. Egy találmány szabadalmazhatóságát a szabadalmi hivatalok a technika állásának fényében vizsgálják. Speciális eset egy korábbi, de a vizsgált szabadalmi bejelentés elsőbbsége napján még nem közzétett szabadalmi bejelentés esete. Az ilyen, mivel nem került közzétételre a vizsgált szabadalmi bejelentés elsőbbségi napján, nem jutott ténylegesen nyilvánosságra. Azonban könnyen belátható, hogy egy korábbi szabadalmi bejelentés fényében ugyanarra a találmányra nem adható egy későbbi szabadalmi bejelentés keretében szabadalom. Ezért az ilyen, még nem közzétett, de korábbi elsőbbségű szabadalmi bejelentés az ún. kiterjesztett technika állásához tartozik és egy későbbi szabadalmi bejelentés újdonságának vizsgálatakor figyelembe kell venni.