A herpeszvírusok a Herpesviridae családba tartozó DNS-vírusok, melyek között 8 okozhat emberi megbetegedéseket. Ezek a herpes simplex vírus 1-es és 2-es típusa, a varicella zoster vírus, a citomegalovírus, Epstein–Barr-vírus, humán herpeszvírus 6 (A és B változat), humán herpeszvírus 7 és Kaposi-szarkóma-vírus vagy humán herpeszvírus 8.

 

Az aciklovir (6.7.65. ábra) a leggyakrabban használt első vonalbeli szer HSV-1 és HSV-2 fertőzés okozta herpesz esetén, és a VZV okozta övsömör kezelésére is alkalmazzák. Az aciklovir egy guanozinanalóg, amelyben a nukleobázishoz az eredeti cukorgyűrűnek egy megcsonkított, a 2-es és 3-as szénatomot nem tartalmazó része kapcsolódik. A szervezetben kináz enzimek hatására aktív trifoszfáttá alakul, amely a virális DNS-polimeráz szubsztrátjaként beépül a készülő DNS-szálba láncterminációt okozva. A valaciklovirt, a penciklovirt és a famciklovirt is gyakran használják első vonalbeli szerként HSV-1 és HSV-2 által okozott szájüregi és genitális herpesz kezelésére. Ezek a vegyületek szintén nukleozidanalógok, melyek a DNS-polimeráz működését gátolják az aciklovirhez hasonlóan. A valaciklovir aciklovir-prodrug, az L-valil-észter molekularészlet javítja a bélből való felszívódást. A penciklovir gyorsabban foszforilálódik, mint az aciklovir, nagyobb koncentrációt ér el a fertőzött sejtben, és ezért hosszabb felezési idővel rendelkezik. A famciclovir szintén egy prodrug, amely penciklovirré alakul, és nagyobb az orális biohasznosulása. A ganciklovirt a citomegalovírus (CMV) fertőzés kezelésére használják elsősorban, de a HSV-1 és a HSV-2 ellen is hatásos. Az idoxuridin egy pirimidinanalóg, 5-jód-2’-dezoxiuridin, amelyet elsősorban helyileg kenőcsként alkalmaznak a szaruhártya epitéliumának HSV-1-fertőzése által okozott hám-keratitis kezelésére. Gyenge vízoldhatósága és a szem szaruhártya epitéliumára gyakorolt toxicitása miatt mostanában már más, hatékonyabb gyógyszerekkel helyettesítik. A trifluridint HSV-vel összefüggő keratitis kezelésére használják szemcseppként. A brivudin szintén egy pirimidinanalóg, mely hatékonyan alkalmazható HSV-1-fertőzés kezelésében. Jelenleg főleg VZV-fertőzések kezelésére használják orális formában. Az epervudin magyar fejlesztésű gyógyszer, uridinanalóg, melyben az uracil 5-ös szénatomjához egy izopropilegység kapcsolódik. HSV- és VZV-fertőzésekben külsőleg alkalmazzák. A hiánytalan dezoxi-ribóz-tartalmú uridinszármazékok (pl. idoxuridin, epervudin) esetén a DNS-be való beépülésük nem okoz láncterminációt, de az így keletkezett DNS-ről hibás mRNS-kódok készülnek, ami hibás virionokat eredményez (Gunda, 2015). A vidarabin egy adenozinanalóg, amelynek az idoxuridinhez hasonlóan rossz a vízoldékonysága, de kevesebb káros mellékhatása van. Csak helyileg alkalmazható. A cidofovir aciklusos nukleotidanalóg, ahol a csonkolt szénhidrátegységhez nem foszfát-, hanem foszfonsavcsoport kapcsolódik. Elsősorban CMV kezelésére használják, de alternatív kezelésként alkalmazható az aciklovirre rezisztens HSV-1- és HSV-2-vírusfertőzés esetén. Jellemző mellékhatása a nefrotoxicitás (Kendle és mtsa, 1998). A maribavir benzimidazol-ribozid-származék, elsősorban CMV-fertőzés esetén használják. Hatásmechanizmusa eltér az eddig tárgyalt nukleozid/nukleotid-analógok hatásától, a virális UL97 kinázt gátolja. Az UL97 foszforilációs folyamatok útján segíti a vírus DNS-ének szintézisét, fokozza a vírusgének expresszióját, elősegíti a virion morfogenezisét és segíti az érett kapszidok kijutását a sejtmagból (Prichard, 2009).