Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.7.3.3.1. A hepatitisz C kezelésére használt vegyületek
A hepatitisz C (HCV) a májat érintő vírusos fertőzés. Súlyossága az enyhétől a súlyos, élethosszig tartó betegségig terjed, beleértve a májcirrózist és a rákot is. A vírus vérrel terjed, a fertőzések többsége fertőzött tűvel, nem biztonságos egészségügyi ellátás következtében, nem szűrt vér átömlesztésével vagy szexuális érintkezések közben szintén vérrel terjedhet. A fertőzöttek körülbelül 30%-a spontán eliminálja a vírust, a fennmaradó 70%-ban krónikus HCV-fertőzés alakul ki, ilyenkor a májzsugorodás kockázata 20 éven belül 15–30%.
Jelenleg nincs hatékony vakcina a hepatitisz C ellen.
Korábban a HCV-fertőzés kezelésére pegilált interferon- és ribavirin- (PEG-IFN/RBV) kombinációt használtak. Azonban az elért tartós virológiai válasz aránya általában alacsony volt (Laguno és mtsai, 2016), emellett a kezelés súlyos mellékhatásokkal is rendelkezett.
Manapság a direkt hatású vírusellenes gyógyszerek (direct-acting antivirals, DAAs) a hepatitisz C hatékony kezelési módjai, blokkolják az új hepatitisz C-vírusok előállításához nélkülözhetetlen fehérjék működését. Sokszor ezeket kombinációkban alkalmazzák.
 
Direkt hatású antivirális szerek (DDAs)
NS3/4A proteázinhibitorok (-previr)
A HCV genomja egy hosszú, ~3000 aminosavból álló poliprotein prekurzort kódol, amelyet sejtes és virális proteázok hasítanak különböző részletekre. Az egyik ilyen proteáz az NS3/4A szerin-proteáz, amely nélkülözhetetlen a vírus replikációjához.
Az NS3/4A proteázinhibitorok peptid típusú vegyületek, amelyek tartalmaznak egy elektrofil molekularészletet, amely az enzim aktív centrumának szerinrészletével reagál (Llinàs-Brunet és mtsai, 2010).
A proteázinhibitorok szerkezetének megértéséhez meg kell említeni a Schechter és Berger által bevezetett nómenklatúrát, mely a proteázok aktív centrumához kötődő szubsztrát-aminosavakat a hasítási pontjukhoz viszonyítva számozza. A P1, P2, P3 … számozást a hasítási ponttól az N-terminális irányban lévő aminosavak kapják, a P1 a hasítási ponthoz legközelebb eső aminosav. Az inhibitor P1-csoportjának megfelelő kialakítása kritikus a hatékony kötődéshez és gátláshoz (Lin, 2006).
Az első generációs szereket (boceprevir és telaprevir) már nem használják, ezek lineáris α-ketoamid-származékok voltak, melyek reverzibilis módon, kovalens kötéssel kötődtek az enzim aktív centrumához. A második és harmadik generációs szerek kompetitív, reverzibilis, makrociklusos, nem kovalens inhibitorok, melyek szelektívebbek és jobb az affinitásuk (6.7.67. ábra). A szimeprevir második generációs szer, mely a jellemző prolingyűrű helyett ciklopentángyűrűt tartalmaz. Harmadik generációs szerek a glekaprevir, a grazoprevir, a paritaprevir és a voxilaprevir. A paritaprevir egy P1–P3 makrociklusos acilszulfonamid típusú inhibitor, mely egy metilpirazin-szubsztituenst tartalmaz a P4-es helyzetben és egy fenantridincsoport alkotja a P2-es aminosav oldalcsoportját. Ezzel szemben a glekaprevir, a grazoprevir és a voxilaprevir P2–P4 makrociklusos acilszulfonamid-származékok kinazolin-szubsztituenssel a P2-es pozícióban (Zając és mtsai, 2019). A makrociklus elhelyezkedése fontos a rezisztencia kivédése szempontjából. A P1-P3 makrociklusos vegyületek sokkal ellenállóbbak a rezisztenciával szemben, mint a lineáris és a P2–P4 makrociklusos származékok. A HCV hármas genotípusával szemben kisebb aktivitással rendelkeznek a P2-es pozícióban nagyobb szubsztituenst tartalmazó származékok (Zając és mtsai, 2019).
 
6.7.67. ábra. Makrociklusos NS3/4A proteázinhibitorok
Forrás: saját szerkesztés
 
A ritonavirt direkt hatású vírusellenes proteázgátló gyógyszerekkel együtt használják kombinációkban. Szubterápiás dózisban fokozza a HCV elleni gyógyszerek aktivitását a CYP3A4 működésének gátlásával. A ritonavirt HIV-1-proteáz-inhibitorként fejlesztették ki (lásd később, 6.7.78. ábra; Brayer, és mtsa, 2015).
 
NS5A-protein-inhibitorok (-aszvir)
A prolinban gazdag NS5A protein több ponton is fontos szerepet játszik a vírus replikációjában. Az NS5A-inhibitorok pontos hatásmechanizmusa nem ismert, de az NS5A-proteinhez kötődve valószínűleg akadályozzák a proteáz foszforilálásának folyamatát, ezáltal gátolják a virális RNS szintézisét és a virion összeszerelődését (Benzine és mtsai, 2017; Pawlotsky, 2023).
Az NS5A-inhibitorok általában szimmetrikusak, tartalmaznak egy központi vázat és két prolinszerű molekularészletet (6.7.68. ábra). A prolinrészlet L konfigurációja fontos a hatás kifejtéséhez (Zając és mtsai, 2019). A szimmetrikus alak arra utal, hogy ezek a vegyületek NS5A-dimerhez kötődnek (Lambert és mtsai, 2014).
 
6.7.68. ábra. NS5A-inhibitorok
Forrás: saját szerkesztés
 
NS5B-polimeráz-inhibitorok (-buvir)
Az NS5B RNS-függő RNS-polimeráz-inhibitorokat két csoportba lehet sorolni:
  • nukleozid típusú inhibitorok (szofoszbuvir),
  • nem nukleozid típusú inhibitorok (daszabuvir).
A daszabuvir (6.7.69. ábra) az NS5B-polimerázhoz kötődve konformációs változást előidézve gátolja annak működését. A szofoszbuvir egy uridinnukleotid-analóg, foszforamidát-prodrug, úgynevezett ProTide (Prodrug + nucleoTide, nukleotid prodrug).
 
6.7.69. ábra. NS5B-inhibitorok
Forrás: saját szerkesztés
 
A ProTide-szerkezetű nukleotidanalóg vegyületekben a monofoszfát- vagy monofoszfonát-csoport hidroxilcsoportjai egy aromás észter és egy aminosav-amid molekularészlettel vannak maszkírozva annak érdekében, hogy a gyógyszermolekula könnyebben átjusson a sejtmembránon (6.7.70. ábra; Mehellou és mtsai, 2018). A sejtekbe bejutva az említett csoportok könnyen lehasadnak enzimek segítségével, és a keletkező monofoszfát- vagy monofoszfonát-származék foszforileződve ki tudja fejteni hatását. A szofoszbuvir trifoszfátként verseng az uridin-trifoszfáttal az RNS-szintézis során, és beépülve láncterminációt okoz (Zając és mtsai, 2019).
 
6.7.70. ábra. A ProTide-metabolizmus mechanizmusa
Forrás: saját szerkesztés
 

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave