Jelenleg nincs hatékony vakcina a hepatitisz C ellen.

Korábban a HCV-fertőzés kezelésére pegilált interferon- és ribavirin- (PEG-IFN/RBV) kombinációt használtak. Azonban az elért tartós virológiai válasz aránya általában alacsony volt (Laguno és mtsai, 2016), emellett a kezelés súlyos mellékhatásokkal is rendelkezett.

Manapság a direkt hatású vírusellenes gyógyszerek (direct-acting antivirals, DAAs) a hepatitisz C hatékony kezelési módjai, blokkolják az új hepatitisz C-vírusok előállításához nélkülözhetetlen fehérjék működését. Sokszor ezeket kombinációkban alkalmazzák.

Az NS3/4A proteázinhibitorok peptid típusú vegyületek, amelyek tartalmaznak egy elektrofil molekularészletet, amely az enzim aktív centrumának szerinrészletével reagál (Llinàs-Brunet és mtsai, 2010).

A proteázinhibitorok szerkezetének megértéséhez meg kell említeni a Schechter és Berger által bevezetett nómenklatúrát, mely a proteázok aktív centrumához kötődő szubsztrát-aminosavakat a hasítási pontjukhoz viszonyítva számozza. A P1, P2, P3 … számozást a hasítási ponttól az N-terminális irányban lévő aminosavak kapják, a P1 a hasítási ponthoz legközelebb eső aminosav. Az inhibitor P1-csoportjának megfelelő kialakítása kritikus a hatékony kötődéshez és gátláshoz (Lin, 2006).

Az első generációs szereket (boceprevir és telaprevir) már nem használják, ezek lineáris α-ketoamid-származékok voltak, melyek reverzibilis módon, kovalens kötéssel kötődtek az enzim aktív centrumához. A második és harmadik generációs szerek kompetitív, reverzibilis, makrociklusos, nem kovalens inhibitorok, melyek szelektívebbek és jobb az affinitásuk (6.7.67. ábra). A szimeprevir második generációs szer, mely a jellemző prolingyűrű helyett ciklopentángyűrűt tartalmaz. Harmadik generációs szerek a glekaprevir, a grazoprevir, a paritaprevir és a voxilaprevir. A paritaprevir egy P1–P3 makrociklusos acilszulfonamid típusú inhibitor, mely egy metilpirazin-szubsztituenst tartalmaz a P4-es helyzetben és egy fenantridincsoport alkotja a P2-es aminosav oldalcsoportját. Ezzel szemben a glekaprevir, a grazoprevir és a voxilaprevir P2–P4 makrociklusos acilszulfonamid-származékok kinazolin-szubsztituenssel a P2-es pozícióban (Zając és mtsai, 2019). A makrociklus elhelyezkedése fontos a rezisztencia kivédése szempontjából. A P1-P3 makrociklusos vegyületek sokkal ellenállóbbak a rezisztenciával szemben, mint a lineáris és a P2–P4 makrociklusos származékok. A HCV hármas genotípusával szemben kisebb aktivitással rendelkeznek a P2-es pozícióban nagyobb szubsztituenst tartalmazó származékok (Zając és mtsai, 2019).

Az NS5A-inhibitorok általában szimmetrikusak, tartalmaznak egy központi vázat és két prolinszerű molekularészletet (6.7.68. ábra). A prolinrészlet L konfigurációja fontos a hatás kifejtéséhez (Zając és mtsai, 2019). A szimmetrikus alak arra utal, hogy ezek a vegyületek NS5A-dimerhez kötődnek (Lambert és mtsai, 2014).