Az influenza A-vírusokat altípusokra lehet osztani a vírus felszínén található hemagglutinin (HA) és neuraminidáz (NA) típusa alapján (pl. H1N1 vagy H2N3). Az influenza A-vírus tartalmaz még egy harmadik integrált membránfehérjét is, az M2-ioncsatornát. A B-vírusok felépítése hasonló, de 3 helyett 4 membránfehérjével rendelkeznek, HA, NA, NB (membránprotein) és BM2 (M2-höz hasonló ioncsatorna) (Bouvier és mtsa, 2008).

Az influenza elleni védőoltás minden évben a WHO által meghatározott két A és egy B törzset tartalmaz, melyeket az előző szezon megbetegedési adatai alapján állítanak össze.

Az influenzaellenes gyógyszerekre jellemző, hogy a tünetek megjelenése után 1-2 napon belül el kell kezdeni a kezelést ahhoz, hogy megfelelően hatékonyak legyenek és a súlyos komplikációk előfordulását csökkentsék. Sajnos a használt gyógyszerek ellen könnyen kifejlődik a rezisztencia, így egyes vírustörzsek ellenállóvá válhatnak bizonyos gyógyszerekkel szemben. Az M2-ioncsatorna-blokkolókat (amantadin és rimantadin) már nem használják a kialakult nagyfokú rezisztencia miatt.

A legáltalánosabban használt influenza A- és B-vírus-neuraminidáz-gátlók az oszeltamivir és a zanamivir (6.7.71. ábra). Az influenzavírus replikációja 24 és 72 óra között csúcsosodik ki, ezért az olyan gyógyszereket, amelyek a vírus replikációjának szakaszában hatnak, mint például a neuraminidáz-inhibitorokat, a lehető legkorábban kell alkalmazni, hogy hatékonyak legyenek (Bardal és mtsai, 2011). Ilyen esetben az oszeltamivir egyébként egészséges felnőttek esetén csak ~16 órával, míg a zanamivir 14 órával csökkenti a tünetek meglétét (Jefferson és mtsai, 2014). Profilaxisként alkalmazva csak kismértékben csökkentik a tünetekkel járó influenza kialakulásának kockázatát. A zanamivir alacsony (5%) orális biohasznosulása miatt inhalációs készítményként van forgalomban. Az alacsonyabb biohasznosulás magyarázhatja a zanamivir kisebb hatékonyságát és alacsonyabb toxicitását (Jefferson és mtsai, 2014). A laninamivir-oktanoát egy hosszú hatású neuraminidáz-inhibitor, a zanamivirhez hasonló szerkezetű sziálsavanalóg. Prodrug, a légutakban az intracelluláris észterázok hidrolizálják a kaprilsav-észtert, és laninamivir keletkezik (Jefferson és mtsai, 2014). A peramivir egy ciklopentán-karbonsav-származék, szerkezete eltér a többi neuraminidázgátlótól. Az eltérő kötődése miatt a többi neuraminidáz-inhibitorra rezisztens törzsek ellen is használható. Alacsony orális biohasznosulása miatt parenterálisan használják (Dolja és mtsa, 2011).