Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.7.3.3.3. HIV-ellenes szerek
A humán immundeficiencia-vírus (HIV) a retrovírusok (Retroviridae) családjának Lentivirus nemzetségébe tartozik. Két fő típusa van: HIV-1 és HIV-2, közülük a HIV-1 a dominánsabb és patogénebb. A retrovírusok RNS-örökítőanyagáról, miután bejut a gazdasejtbe, reverz transzkripcióval DNS-másolat készül, ami a gazda genomjába integrálódik, emiatt rendkívül nehéz a vírus eliminálása a jelenlegi terápiákkal. A HIV elsősorban a CD4+ T-sejteket célozza meg és pusztítja el lassan, évek alatt, ami immunológiai rendellenességeket okoz. Néhány év elteltével súlyos immunhiányos állapot alakul ki, mely következtében egyéb fertőzés vagy onkológiai szövődmény alakul ki. Ezek a szövődmények határozzák meg az AIDS-et, ami a szerzett immunhiányos tünetegyüttes angol kifejezés rövidítése. Tipikus lefolyás esetén, kezelés nélkül, 10 év elteltével a beteg belehal a szövődményekbe (Deeks és mtsai, 2015).
Becslések szerint 2023 végén 39,9 millió HIV-fertőzött volt a világon, melynek 65%-a az afrikai régióban élt. 2023-ban kb. 630 000 ember halt meg HIV-vel kapcsolatos okok miatt, és becslések szerint 1,3 millió új HIV-fertőzés történt. A HIV-fertőzés testnedvekkel terjed, beleértve a vért, anyatejet, spermát és a hüvelyváladékot, de nyállal nem adható át. Terhes nők átadhatják gyermeküknek a fertőzést. A HIV-fertőzés ellen nincs gyógymód, de manapság már kezelhető antiretrovirális terápiával (ART), mely lehetővé teszi, hogy a HIV-fertőzöttek hosszú és egészséges életet éljenek. A „nagyon aktív antiretrovirális terápia” (highly active antiretroviral therapy, HAART) általában három vagy több antiretrovirális gyógyszerből áll, melyek legalább két szercsoporthoz tartoznak (nukleozidanalóg reverztranszkriptáz-gátlók, nemnukleozid-analóg reverztranszkriptáz-gátlók és proteázgátlók). Ezzel a terápiával jelenleg a korábban még nem kezelt HIV-1-fertőzött betegeknél a kimutathatósági határ alá csökkenthető a plazma vírusszintje. A korábban kezelt betegeknél a HAART előnyei gyakran jelentősen csökkennek (Shafer és mtsa, 1999).
 
Adszorpció/fúziógátló szerek
A HIV gazdasejthez való kötődéséért és a membránfúzióért a lipidmembránba beágyazódó három gp120-fejrészből és három gp41-nyélrészből álló burokfehérje-komplex felelős. A gp120 glikoprotein a gazdasejtek felszínén lévő CD4 fehérjéhez kötődik, emellett két fő kemokinreceptort azonosítottak, a CCR5-t és a CXCR4-et, amelyek jelentős szerepet játszanak a HIV sejtbe való bejuttatásában. A kötődés a burokfehérje-trimerek konformációs változásait idézi elő, a gp41 fúziós glikoprotein a gazdasejt membránjába hatol, ami a virion fúziójához vezet a gazdasejt membránjával (Naif, 2013).
Az enfuvirtid (T20) az első HIV-fúzió-gátló (6.7.74. ábra), amelyet olyan HIV/AIDS-betegek kezelésére hagytak jóvá, akik nem reagálnak az antiretrovirális gyógyszerekre. Klinikai alkalmazása azonban korlátozott a rövid felezési idő, a gyógyszer-rezisztencia és a HIV-fertőzött betegekben már meglévő antitestekkel való keresztreaktivitása miatt (Zhu, 2015). Az enfuvirtid egy szintetikusan előállított, 36 aminosavból álló peptid, amely a HIV-1 gp41 glikoproteinjének egy olyan régiójához kötődik, amely részt vesz a vírusnak a gazdasejt membránjával való fúziójában (Lalezari, 2003).
A maravirok a CCR5 receptorhoz kötődik, megváltoztatja annak konformációját, és megakadályozza a gp120–CCR5 kötődését.
A fosztemszavir egy újabb HIV-1-adszorpció-gátló, amely a gp120-hoz kapcsolódik, és megakadályozza a vírus kötődését a CD4 receptorokhoz. A fosztemszavir jól tolerálható, és multirezisztens HIV-1-változatok ellen is aktív (Grant és mtsa, 2022).
 
6.7.74. ábra. Adszorpció/fúziógátló szerek
Forrás: saját szerkesztés
 
Reverztranszkriptáz-gátlók
A vírus célsejtbe történő bejutása után az RNS reverz transzkripciója a citoplazmában történik. A keletkező DNS ezután a sejtmagba szállítódik, majd beépül a sejtgenomba. A reverztranszkriptáz-gátlók különböző kötőzsebeket céloznak meg a HIV-reverz transzkriptáz (RT) katalitikus helyének közelében, hogy blokkolják a kettős szálú virális DNS-genom vírustranszkripcióját az egyszálú virális RNS-genomról. Két csoportra oszthatóak, nukleozid/nukleotid reverztranszkriptáz-inhibitorok (NRTI) és nem nukleozid reverztranszkriptáz-inhibitorok (NNRTI). Az NNRTI-k még a korai vírustranszkripció során is gátolhatják a reverz transzkriptáz iniciációs komplexet (Li és mtsai, 2022).
 
Nukleozid/nukleotidanalógok (NRTI)
Az NRTI-k a sejtekbe bekerülve a megfelelő aktív di/trifoszfát-nukleozid/nukleotidanalógjaikká foszforilálva versengenek a természetes nukleozid/nukleotidbázisokkal a reverz transzkriptáz általi DNS-szintézis során. A nukleozid/nukleotidanalóg gyógyszerek integrációja a virális DNS-be a szintézis leállását okozza, mivel az NRTI-k szerkezetéből hiányzik a 3’-hidroxil-csoport. Ezért az NRTI-k kompetitív gátlószerek, míg az NNRTI-k nem kompetitív gátlás útján fejtik ki hatásukat (Holec és mtsai, 2017).
A zidovudin (6.7.75. ábra), más néven azidotimidin volt az első antiretrovirális gyógyszer. Manapság már ritkán használják, mivel az újabb szerek toxicitása alacsonyabb, ennek ellenére a zidovudin–lamivudin kombináció továbbra is első vonalbeli terápiának számít HIV-fertőzött terhes nők számára. A sztavudin szintén timidinanalóg. Hasonló retrovírus-ellenes hatással rendelkezik, mint a zidovudin, de jelentős toxicitása korlátozza klinikai használatát. Súlyos mellékhatásai a perifériás neuropátia, a hiperlaktatémia, a tejsavas acidózis, a májzsugorodás, a lipoatrophia és a hasnyálmirigy-gyulladás. Mindemellett még mindig gyakran használják kombinációkban a fejlődő országokban költséghatékonysága miatt. A zalcitabint, más néven didezoxicitidint kisebb hatékonysága és mellékhatásai miatt már csak ritkán használják. A didanozin egy inozinszármazék. Toxicitása miatt nem javasolják első vonalbeli szernek. A lamivudin (3TC) már korábban említésre került a HBV-ellenes szereknél. Az emtricitabin 5-fluor-lamivudin-származék. Hasonló a hatásuk és toxicitásuk, fontos, hogy nem szabad őket együtt alkalmazni. Mindkét szer jól tolerálható. Az abakavir egy guanozinanalóg, de a szénhidrátgyűrű helyett egy ciklopenténegységet tartalmaz. Általában jól tolerálható, de alkalmazása során végzetes túlérzékenységi szindróma alakulhat ki.
 
6.7.75. ábra. Nukleozid reverztranszkriptáz-inhibitorok
Forrás: saját szerkesztés
 
A tenofovir egy nukleotidanalóg (tenofovir-dizoproxil-fumarát, tenofovir-alafenamid), mely korábban már említésre került a HBV-ellenes szereknél. Számos első vonalbeli antiretrovirális gyógyszerben megtalálható, gyakran alkalmazzák együtt lamivudinnal vagy emtricitabinnal HIV-vel és HBV-vel egyidejűleg fertőzött betegeknél (Tsibris és mtsa, 2015).
 
Nem nukleozid reverztranszkriptáz-inhibitorok (NNRTI)
Az NNRTI-k a reverz transzkriptáz allosztérikus inhibitorai. Konformációs változásokat idéznek elő az enzimben, ezáltal csökkentik aktivitását. Az NNRTI-k felezési ideje hosszú (25–55 óra), nem igényelnek foszforilációt, és HIV-1-specifikusak, nincs HIV-2 elleni aktivitásuk. A májban metabolizálódnak, szubsztrátjai a CyP450 enzimeknek, ezért a gyógyszer–gyógyszer kölcsönhatások lehetősége jellemzőbb, mint az NRTI-k esetén. A HIV-1-rezisztencia-gátjuk alacsony, a reverz transzkriptáz mutációi inaktiválhatják, az etravirin kivételével, a csoport összes tagját. Ezért az NNRTI-szereket gyakran a terápia elején használják kombinációkban.
 
6.7.76. ábra. Nem nukleozid reverztranszkriptáz-gátlók
Forrás: saját szerkesztés
 
A nevirapin dipiridinodiazepin-származék (6.7.76. ábra). A többi NNRI-hez képest kisebb hatékonysággal és nagyobb toxicitással rendelkezik. Fő mellékhatásai a bőrkiütések, a Stevens–Johnson-szindróma és májnekrózis. Az efavirenz a kezdeti antiretrovirális kezelésekben előnyös, tartós vírusrészecske-szuppressziót mutat kombinált kezelésben. A többi NNRTI-hez hasonlóan az efavirenz is okozhat bőrkiütést és hepatotoxicitást, bár ritkábban, mint a nevirapin. Emellett központi idegrendszerre gyakorolt mellékhatása és teratogén hatása is jelentős. A delavirdint nem használják elsődleges szerként, mivel alacsonyabb hatékonyságából adódóan napi háromszor két tabletta szedése javasolt. Az etravirin bizonyos NNRTI-rezisztenciák esetén is hatásos marad. Jól tolerálható, és állatkísérletekben nem bizonyult magzatkárosító hatásúnak. A rilpivirin szintén aktív bizonyos NNRTI-rezisztens törzsek ellen. A doravirin egy újabb NNRTI. Önállóan vagy fix dózisú készítményként tenofovir-dizoproxillal és lamivudinnal kombinálva alkalmazható. Új rezisztenciamechanizmussal rendelkezik, ezért megőrzi aktivitását egyes klinikailag releváns NNRTI-vírusmutációkkal szemben (Tsibris és mtsa, 2015).
 
Proteázinhibitorok
A HIV replikációja során két poliprotein szintetizálódik, amiket a vírus aszpartil-proteáz enzime hasít strukturális és enzimfehérjékké (reverz transzkriptáz, integráz). A HIV-proteáz-inhibitorok szelektívek, csak a homodimer szerkezetű HIV-1 és HIV-2 proteázhoz kötődnek. A proteázinhibitorok a májban metabolizálódnak a CYP3A4 izoenzim által, ennek gátlására ritonavirt használnak szubterápiás dózisban (kivéve nelfinavir esetén). A CYP3A4 gátlása azonban gyógyszer–gyógyszer kölcsönhatásokhoz vezethet. A ritonavirt eredetileg önálló alkalmazásra fejlesztették ki HIV-proteáz-inhibitorként, de gasztrointesztinális mellékhatásai miatt már csak kis dózisokban használják.
A proteázgátlók a rezisztencia ellen gyakran magasabb genetikai gáttal rendelkeznek, mint az NNRTI-k vagy az integrázgátlók, és több mutációra van szükség a vírusellenes aktivitás jelentős csökkenéséhez, bár vannak kivételek (pl. szakinavir, nelfinavir) (Tsibris és mtsa, 2015). A proteázgátlók szerkezete tartalmaz egy nem hasítható izosztér dipeptid-alapvázat (6.7.77. ábra), mely utánozza a HIV proteáz poliprotein-szubsztrátjának átmeneti állapotát (kivéve tipranavir) (Kiran Kumar Reddy és mtsai, 2007).
A szakinavirt ritonavirrel együtt alkalmazzák, a kombináció súlyos szívritmuszavarokat okozhat. Az indinavirt nem javasolják kezdő terápiaként a vesekőképződés lehetősége miatt, és a kevésbé toxikus proteázgátlók megjelenése óta ritkán használják. A nelfinavir szintén nem javasolt kezdő terápiaként gyengébb hatékonysága miatt. A fozamprenavir az amprenavir foszforilált prodrugja, jobb az orális biohasznosulása és hatékonysága. Az amprenavirt már nem használják. A fozamprenavir tartalmaz egy szulfonamidrészt, ami felelős lehet a bőrgyógyászati mellékhatásokért. A lopinavir csak ritonavirrel kombinálva alkalmazható. Az atazanavir önállóan és ritonavirrel kombinálva is alkalmazható, de kombinációban alkalmazva kisebb a kockázata a rezisztencia kialakulásának és a kezelés sikertelenségének. A tipranavir nem peptid jellegű proteázgátló, amelyet más proteázgátlókkal szemben rezisztens, már kezelt betegek számára engedélyeztek. Mint a többi proteázgátlónak, a tipranavirnek is vannak mellékhatásai, többek között a szulfonamidcsoportnak tulajdonítható allergiás reakciók. A darunavir aktív egyes proteázgátlókra rezisztens vírustörzsek ellen is. Első vonalbeli proteázinhibitorként használják ritonavirrel kombinálva kezdő kezelésként. Szintén szulfonamid-származék (Tsibris és mtsa, 2015).
 
6.7.77. ábra. Proteázinhibitorok
Forrás: saját szerkesztés
 
Integrázinhibitorok
Az integrázinhibitorok gátolják a HIV-1 és HIV-2 integráz enzimének működését, amely segíti a virális DNS-szál beépülését a sejt DNS-ébe.
A raltegravir volt az elsőként engedélyezett integrázinhibitor (6.7.78. ábra). Nincs befolyással a CyP450 enzim működésére, elsősorban glükuronidképződés útján metabolizálódik, ahogy a dolutegravir is. Az elvitegravirt általában együtt alkalmazzák a kobicisztáttal, ami CYP3A-inhibitor a ritonavirhez hasonlóan, de nem rendelkezik vírusellenes hatással. Proteázinhibitorokkal és integrázgátlókkal együtt szokták alkalmazni a plazma gyógyszer-koncentrációjának növelésére és a felezési idő megnövelésére (Tsibris és mtsa, 2015). A dolutegravir, a kabotegravir és a biktegravir második generációs integrázinhibitorok (Ariyo és mtsa, 2022).
 
6.7.78. ábra. Integrázinhibitorok és a kobicisztát
Forrás: saját szerkesztés
 
Kapszidinhibitor
A lenakapavir (6.7.79. ábra) a kapszid szerkezeti fehérjéhez kötődve fejti ki gátló hatását, mely több ponton is gátolja a HIV replikációját. Hatását nem befolyásolja a más antiretrovirális vegyületek ellen kialakult rezisztencia, ezért gyógyszerrezisztens HIV-fertőzések kezelésére engedélyezték más antiretrovirális szerekkel kombinálva, ha más megfelelő lehetőség nem áll rendelkezésre. Szubkután adagolva a lenakapavir lassan szabadul fel az injekció beadásának helyéről, felezési ideje 8–12 hét (Di Perri, 2023).
A lenakapavir a HIV-1 kapszidalegységei közötti határfelülethez kötődik szelektíven, és gátolja a vírus provirális DNS-ének kapszid által közvetített magfelvételét a kapszidhoz kötődő nukleáris importfehérjék blokkolásával, emellett gátolja a vírus összeállítását és felszabadulását a Gag/Gag-Pol proteinek működésének megzavarásával és a kapszidalegységek képződésének gátlásával, mely során szabálytalan kapszidok keletkeznek.
 
6.7.79. ábra. A lenakapavir szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
 

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave