Becslések szerint 2023 végén 39,9 millió HIV-fertőzött volt a világon, melynek 65%-a az afrikai régióban élt. 2023-ban kb. 630 000 ember halt meg HIV-vel kapcsolatos okok miatt, és becslések szerint 1,3 millió új HIV-fertőzés történt. A HIV-fertőzés testnedvekkel terjed, beleértve a vért, anyatejet, spermát és a hüvelyváladékot, de nyállal nem adható át. Terhes nők átadhatják gyermeküknek a fertőzést. A HIV-fertőzés ellen nincs gyógymód, de manapság már kezelhető antiretrovirális terápiával (ART), mely lehetővé teszi, hogy a HIV-fertőzöttek hosszú és egészséges életet éljenek. A „nagyon aktív antiretrovirális terápia” (highly active antiretroviral therapy, HAART) általában három vagy több antiretrovirális gyógyszerből áll, melyek legalább két szercsoporthoz tartoznak (nukleozidanalóg reverztranszkriptáz-gátlók, nemnukleozid-analóg reverztranszkriptáz-gátlók és proteázgátlók). Ezzel a terápiával jelenleg a korábban még nem kezelt HIV-1-fertőzött betegeknél a kimutathatósági határ alá csökkenthető a plazma vírusszintje. A korábban kezelt betegeknél a HAART előnyei gyakran jelentősen csökkennek (Shafer és mtsa, 1999).

Az enfuvirtid (T20) az első HIV-fúzió-gátló (6.7.74. ábra), amelyet olyan HIV/AIDS-betegek kezelésére hagytak jóvá, akik nem reagálnak az antiretrovirális gyógyszerekre. Klinikai alkalmazása azonban korlátozott a rövid felezési idő, a gyógyszer-rezisztencia és a HIV-fertőzött betegekben már meglévő antitestekkel való keresztreaktivitása miatt (Zhu, 2015). Az enfuvirtid egy szintetikusan előállított, 36 aminosavból álló peptid, amely a HIV-1 gp41 glikoproteinjének egy olyan régiójához kötődik, amely részt vesz a vírusnak a gazdasejt membránjával való fúziójában (Lalezari, 2003).

A maravirok a CCR5 receptorhoz kötődik, megváltoztatja annak konformációját, és megakadályozza a gp120–CCR5 kötődését.

A fosztemszavir egy újabb HIV-1-adszorpció-gátló, amely a gp120-hoz kapcsolódik, és megakadályozza a vírus kötődését a CD4 receptorokhoz. A fosztemszavir jól tolerálható, és multirezisztens HIV-1-változatok ellen is aktív (Grant és mtsa, 2022).

A zidovudin (6.7.75. ábra), más néven azidotimidin volt az első antiretrovirális gyógyszer. Manapság már ritkán használják, mivel az újabb szerek toxicitása alacsonyabb, ennek ellenére a zidovudin–lamivudin kombináció továbbra is első vonalbeli terápiának számít HIV-fertőzött terhes nők számára. A sztavudin szintén timidinanalóg. Hasonló retrovírus-ellenes hatással rendelkezik, mint a zidovudin, de jelentős toxicitása korlátozza klinikai használatát. Súlyos mellékhatásai a perifériás neuropátia, a hiperlaktatémia, a tejsavas acidózis, a májzsugorodás, a lipoatrophia és a hasnyálmirigy-gyulladás. Mindemellett még mindig gyakran használják kombinációkban a fejlődő országokban költséghatékonysága miatt. A zalcitabint, más néven didezoxicitidint kisebb hatékonysága és mellékhatásai miatt már csak ritkán használják. A didanozin egy inozinszármazék. Toxicitása miatt nem javasolják első vonalbeli szernek. A lamivudin (3TC) már korábban említésre került a HBV-ellenes szereknél. Az emtricitabin 5-fluor-lamivudin-származék. Hasonló a hatásuk és toxicitásuk, fontos, hogy nem szabad őket együtt alkalmazni. Mindkét szer jól tolerálható. Az abakavir egy guanozinanalóg, de a szénhidrátgyűrű helyett egy ciklopenténegységet tartalmaz. Általában jól tolerálható, de alkalmazása során végzetes túlérzékenységi szindróma alakulhat ki.

A proteázgátlók a rezisztencia ellen gyakran magasabb genetikai gáttal rendelkeznek, mint az NNRTI-k vagy az integrázgátlók, és több mutációra van szükség a vírusellenes aktivitás jelentős csökkenéséhez, bár vannak kivételek (pl. szakinavir, nelfinavir) (Tsibris és mtsa, 2015). A proteázgátlók szerkezete tartalmaz egy nem hasítható izosztér dipeptid-alapvázat (6.7.77. ábra), mely utánozza a HIV proteáz poliprotein-szubsztrátjának átmeneti állapotát (kivéve tipranavir) (Kiran Kumar Reddy és mtsai, 2007).

A szakinavirt ritonavirrel együtt alkalmazzák, a kombináció súlyos szívritmuszavarokat okozhat. Az indinavirt nem javasolják kezdő terápiaként a vesekőképződés lehetősége miatt, és a kevésbé toxikus proteázgátlók megjelenése óta ritkán használják. A nelfinavir szintén nem javasolt kezdő terápiaként gyengébb hatékonysága miatt. A fozamprenavir az amprenavir foszforilált prodrugja, jobb az orális biohasznosulása és hatékonysága. Az amprenavirt már nem használják. A fozamprenavir tartalmaz egy szulfonamidrészt, ami felelős lehet a bőrgyógyászati mellékhatásokért. A lopinavir csak ritonavirrel kombinálva alkalmazható. Az atazanavir önállóan és ritonavirrel kombinálva is alkalmazható, de kombinációban alkalmazva kisebb a kockázata a rezisztencia kialakulásának és a kezelés sikertelenségének. A tipranavir nem peptid jellegű proteázgátló, amelyet más proteázgátlókkal szemben rezisztens, már kezelt betegek számára engedélyeztek. Mint a többi proteázgátlónak, a tipranavirnek is vannak mellékhatásai, többek között a szulfonamidcsoportnak tulajdonítható allergiás reakciók. A darunavir aktív egyes proteázgátlókra rezisztens vírustörzsek ellen is. Első vonalbeli proteázinhibitorként használják ritonavirrel kombinálva kezdő kezelésként. Szintén szulfonamid-származék (Tsibris és mtsa, 2015).

A raltegravir volt az elsőként engedélyezett integrázinhibitor (6.7.78. ábra). Nincs befolyással a CyP450 enzim működésére, elsősorban glükuronidképződés útján metabolizálódik, ahogy a dolutegravir is. Az elvitegravirt általában együtt alkalmazzák a kobicisztáttal, ami CYP3A-inhibitor a ritonavirhez hasonlóan, de nem rendelkezik vírusellenes hatással. Proteázinhibitorokkal és integrázgátlókkal együtt szokták alkalmazni a plazma gyógyszer-koncentrációjának növelésére és a felezési idő megnövelésére (Tsibris és mtsa, 2015). A dolutegravir, a kabotegravir és a biktegravir második generációs integrázinhibitorok (Ariyo és mtsa, 2022).

A lenakapavir a HIV-1 kapszidalegységei közötti határfelülethez kötődik szelektíven, és gátolja a vírus provirális DNS-ének kapszid által közvetített magfelvételét a kapszidhoz kötődő nukleáris importfehérjék blokkolásával, emellett gátolja a vírus összeállítását és felszabadulását a Gag/Gag-Pol proteinek működésének megzavarásával és a kapszidalegységek képződésének gátlásával, mely során szabálytalan kapszidok keletkeznek.