Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.8.3.1.1. Vinkaalkaloidok
Vinkaalklaoidokat először az 50-es években izoláltak a Vinca rosea (Cataranthus roseus) növényből. A bisz-indol-alkaloidok közé tartoznak (2 indolmotívumot tartalmaznak). A csoport alapvegyülete a vinblasztin, amely egy katarantinszerű részből és egy vindolinból áll (6.8.21. ábra) (Martino és mtsai, 2018).
 
6.8.21. ábra. A vinkaalkaloidok fontosabb szerkezeti elemei
Forrás: saját szerkesztés
 
A vinblasztin (VBL) és a vinkrisztin (VCR) természetes vegyületek, míg a vindezin (VDS), vinorelbin (VRL) és vinflunin (VFN) félszintetikus származékok. Az egyes molekulák ugyanazt az alapvázat tartalmazzák, csak a szubsztituensekben különböznek egymástól (ill. a vinorelbinben van egy kettős kötés, ami a többi származékból hiányzik, a vinflunin pedig az egyetlen fluortartalmú származék) (6.8.22. ábra) (Martino és mtsai, 2018).
 
6.8.22. ábra. A daganatellenes vinkaalkaloidok szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
 
A sejtosztódás esszenciális lépése a mikrotubulusok kialakulása. A vinkaalkaloidok az α- és β-tubulinok közötti interfészrégióhoz kötődve ezeknek a dimereknek a polimerizációját, így a mikrotubulusok felépülését gátolják. A vinkaalkaloidokat számos tumortípus kezelésére használják.
 

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave