Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.8.3.1.2. Taxánok
A paklitaxelt a 60-as években izolálták a Taxus brevifolia (amerikai tiszafa) kérgéből. Mivel a természetes forrás csak kis mennyiségben tartalmazza, a totálszintézis pedig nem gazdaságos, manapság elsősorban félszintézissel állítják elő dezacetilbakkatin-III-ból (6.8.23. ábra). A dezacetilbakkatin előállítható a tiszafafélékben, például az európai tiszafában (Taxus baccata) megtalálható taxánokból, enzimatikus konverzióval (Jara és mtsai, 2020).
 
6.8.23. ábra. A taxánok szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
 
A taxánok (paklitaxel, docetaxel, kabazitaxel) a mikrotubulusok működését, ezáltal a sejtosztódás normál folyamatát zavarják meg, de a vinkaalkaloidokkal ellentétben a taxánok elősegítik a tubulin polimerizációját és stabilizálják a kialakult mikrotubulus-polimerszálakat. A sejt emiatt megreked a G2/M fázisban. és nem tud osztódni, végül elpusztul (Jara-Gallego és mtsai, 2020).
A farmakokinetika javítása érdekében a paklitaxelt albuminhoz kötött formában is alkalmazzák (Gradishar, 2006).
 

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave