Újdonság (novelty): a találmány akkor tekinthető újnak, ha nem tartozik a technika állásához, azaz az elsőbbségi időpont előtt nem jutott nyilvánosságra. Ennek során, tehát egy adott igénypont kapcsán azt vizsgálja meg a hivatali elbíráló, hogy az ebben az igénypontban az igényponti jellemzőkkel (claim features) definiált találmány nyilvánosságra jutott-e már korábban. Ebből a szempontból érdektelen, hogy a technika állása szerinti megoldás rendelkezik-e még további jellemzőkkel is, csak az a kérdés, hogy az igényponti jellemzők ráolvashatók-e a technika állása szerinti megoldásra vagy sem. Tehát, ha a vizsgált igénypontban például az szerepel, hogy „Készítmény, amely tartalmaz A hatóanyagot és B segédanyagot”, akkor újdonságrontó egy technika álláshoz tartozó olyan készítmény, amely tartalmazza A hatóanyag és C hatóanyag kombinációját, valamint B segédanyagot, hiszen erre a technika állása szerinti készítményre ráolvasható mindkét igényponti jellemző, azaz A hatóanyag és B segédanyag jelenléte. Nem újdonságrontó viszont egy olyan technika állása szerinti készítmény, amely A hatóanyag és D segédanyag kombinációját tartalmazza, hiszen van legalább egy olyan igényponti jellemző (jelen esetben a B segédanyag), ami nem olvasható rá a technika állása szerinti készítményre.

Feltalálói tevékenység/lépés (inventive step): amennyiben egy igénypont megfelel az újdonság követelményének, az elbíráló azt is megvizsgálja, hogy ez az igénypont megfelel-e a feltalálói tevékenység követelményének, más szóval, hogy nyilvánvaló-e az igénypontban megfogalmazott találmány. Ha egy találmány új ugyan, de nyilvánvaló, akkor nem alapul feltalálói tevékenységen és nem adható rá szabadalom. A nyilvánvalóság vizsgálata kevésbé egzakt, mint az újdonság vizsgálata, számos szubjektív elemet is tartalmaz. A nyilvánvalóságot is a technika állása fényében kell vizsgálni egy átlagos képességű, fiktív szakember (person skilled in the art vagy skilled person) szemszögéből. Itt tehát az a kérdés, hogy a technika állásának ismeretében egy átlagos képességű, de a szakterületét jól ismerő szakember számára a találmány nyilvánvaló-e. Mire a feltalálói tevékenység vizsgálatához ér az elbíráló, addigra már kiderült, hogy a találmány új, tehát egy az egyben nincs leírva egyetlen technika állása szerinti dokumentumban sem. Azaz akkor alapul feltalálói lépésen egy találmány, ha az néhány technika állása szerinti dokumentum alapján az átlagos szakember számára nem nyilvánvaló. Az újdonság vizsgálatánál bemutatott fiktív példát tekintve az a kérdés, hogy A hatóanyag és D segédanyag kombinációja – mint technika állása – fényében nyilvánvaló-e a találmány szerinti A hatóanyag és B segédanyag kombinációja. Amennyiben B segédanyag alkalmazása egy nem várt, előnyös hatást (pl. jobb felszívódás) eredményez az A–D kombinációhoz képest, akkor az A–B kombináció nem nyilvánvaló, és megáll a feltalálói tevékenység követelménye. Ha azonban egy másik technika állása szerinti dokumentumban leírják, hogy hatóanyagtól függetlenül D és B segédanyagok egymással helyettesíthetők és az A–B kombináció nem jobb az A–D kombinációnál, akkor D helyett B alkalmazása egy készítményben nyilvánvaló, így ebben a fiktív esetben nem teljesül a feltalálói tevékenység követelménye.

Ipari alkalmazhatóság (industrial applicability): ez a követelmény a gyógyszerkutatás eredményeképpen létrejött találmányok túlnyomó többségében teljesül, hiszen azt jelenti, hogy a találmánynak az ipar (vagy mezőgazdaság) valamely ágában előállíthatónak vagy alkalmazhatónak kell lennie.

Kizártság vizsgálata: végül az elbíráló azt vizsgálja meg, hogy a találmány nincs-e kizárva a szabadalmazható találmányok köréből, azaz műszaki természetű-e, nem pusztán felfedezésről, elméletről, matematikai módszerről stb. van-e szó. Tehát ha valaki felfedez egy már létező, de a tudomány előtt még nem ismert vegyületet, akkor ezt önmagában (tehát vegyületként) nem szabadalmaztathatja. Azonban egy ilyen vegyület előállítási eljárását, alkalmazását, az ilyen vegyületet tartalmazó készítményt már lehet szabadalmaztatni, ha az ilyen eljárás, alkalmazás, készítmény megfelel a fenti követelményeknek (újdonság, feltalálói tevékenység, ipari alkalmazhatóság). Itt jegyezzük meg, hogy az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló eljárások, sebészeti és diagnosztikai eljárások nem szabadalmazhatók, azonban az eljárásokban alkalmazható eszközök és vegyületek már igen, így tehát a gyógyszerek sincsenek kizárva a szabadalmazható találmányok köréből.