A nemzetközi szabadalmaztatás idővonalát a 2.4.1. ábrán szemléltetjük.

 

Az elsőbbségi bejelentéstől számított 12 hónapon belül tehet ugyanaz a bejelentő, ugyanarra a találmányra külföldön szabadalmi bejelentést, igényelve a korábbi bejelentés(ek) elsőbbségét. A külföldi szabadalmi bejelentésekre vonatkozó eset leggyakrabban az, amikor a bejelentő ún. nemzetközi szabadalmi bejelentést (ez a PCT-bejelentés, a Patent Cooperation Treaty nevű egyezmény kezdőbetűiből) tesz, ami olyan, mintha a PCT szerződő államai mindegyikében (2025 elején 158 ország volt a PCT-rendszer tagja) külön-külön tenne a bejelentő szabadalmi bejelentést. A PCT-bejelentéseket a Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization, WIPO) koordinálja. A PCT-bejelentés előnye, hogy egyetlen bejelentést kell tenni, egyetlen nyelven, és ehhez az egy bejelentéshez kapcsolódó díjakat kell csak megfizetni. Könnyen belátható, hogy ez lényegesen kedvezőbb, mint sok országban külön-külön szabadalmi bejelentést tenni. A PCT-bejelentés elindításával (amivel a PCT I szakaszba lép a szabadalmi bejelentés) tehát a bejelentő megtette a szükséges lépést ahhoz, hogy a világ számos országában szabadalmat szerezzen a találmányára.

Van néhány olyan ország, amelyek nem tagjai a PCT-rendszernek (pl. Argentína, Tajvan, Pakisztán), de – a találmány jellegétől függően – fontos lehet ezekben az országokban is szabadalmat szerezni. Az ilyen, nem PCT-országokban ugyanúgy az elsőbbségi bejelentéstől számított 12 hónapon belül lehet egy nemzeti szabadalmi bejelentést indítani az elsőbbség igénylésével. Ezeket a nemzeti szabadalmi bejelentéseket innentől az adott ország nemzeti hatósága bírálja el és dönt a szabadalom megadhatóságáról.

Visszatérve a PCT-bejelentésre, az elsőbbségi bejelentéstől számított 16 hónap elteltekor számíthat a bejelentő arra, hogy megkapja a szabadalmi bejelentésére vonatkozó nemzetközi kutatási jelentést (international search report, ISR) és írásos véleményt (written opinion, WO). A kutatási jelentésben felsorolják és osztályozzák a relevánsnak tartott technika állásához tartozó dokumentumokat. Az írásos véleményben pedig az elbíráló szövegesen megfogalmazza a véleményét az igénypontok szabadalmazhatóságáról (újdonság, feltalálói tevékenység, ipari alkalmazhatóság), illetve leírja az esetleges további aggályait. Ahogy fent említettük, a WIPO feladata a PCT-bejelentések koordinálása, a szabadalomkutatást és írásos véleményt azonban ténylegesen olyan szabadalmi hivatalok készítik, amelyek erre a célra a bejelentő nemzetiségét tekintve elérhetők. Magyar bejelentők számára ez az ún. nemzetközi kutatóhatóság (International Searching Authority, ISA) a Visegrádi Szabadalmi Intézet (ennek többek között tagja a magyar Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala), illetve az Európai Szabadalmi Hivatal lehet, a bejelentő különböző szempontokat figyelembe véve választhat ezek közül a hatóságok közül. A bejelentő a kutatási jelentést és az írásos véleményt áttekintve mérlegelheti, hogy milyen módon folytassa PCT-bejelentését. Fontos látnunk, hogy itt még messze nem egy hatósági döntésről van szó, hanem egy véleményről, amit szükség esetén lehet vitatni.

Az elsőbbségi bejelentéstől számított 18 hónap elteltével a WIPO közzéteszi a PCT-bejelentést. Előfordulhat, hogy a kutatási jelentés nagyon kedvezőtlen, és valószínűtlen, hogy a találmányra szabadalmat kapjon a bejelentő. Ilyen esetben fontos lehet, hogy ne váljon publikussá a szabadalmi bejelentés. Ezért a PCT-szabadalmi bejelentést a 18 hónap letelte előtt vissza lehet vonni és ilyen esetben nem kerül közzétételre (fontos azonban, hogy ezen megfontolás mentén az elsőbbségi bejelentését is vonja vissza a bejelentő, hiszen az, a PCT-től függetlenül, szintén közzétételre kerülne visszavonás hiányában). A PCT-bejelentés közzétételének nem csupán az a következménye, hogy a versenytársak (illetve bárki más, pl. kutatóintézetek) információt kapnak az ebben feltárt találmányról, hanem a közzététellel a feltárt információk a technika állásához fognak tartozni. Ez mind a versenytársaknak, mind magának a bejelentőnek gondot okozhat, ha nagyon hasonló találmányt szeretne később szabadalmaztatni, hiszen a közzétett PCT-bejelentésben feltárt megoldáshoz képest kell a következő, hasonló találmánynak megfelelnie a nem nyilvánvalóság, azaz a feltalálói tevékenység követelményének. Emiatt egy-egy témában az alapszabadalmat követő szabadalmi bejelentések megtételének tervezett időpontját gondos mérlegeléssel kell meghatározni.

Amennyiben a PCT I szakasz eredményeképpen kapott kutatási jelentés és írásos vélemény a bejelentő számára megfelelő, akkor nincs tennivaló az elsőbbségtől számított 30 hónap leteltéig, legfeljebb azon érdemes ebben az időszakban gondolkozni, hogy mely országokban szeretne majd a bejelentő ténylegesen szabadalmat szerezni. (Megfelelő vélemény alatt itt nemcsak azt értjük, hogy a kutatóhatóság szerint minden igénypont szabadalmazható, hanem azt is, ha elfogadhatónak tartjuk az egy-egy igényponttal kapcsolatos kritikát.) Amennyiben a kutatási jelentésben a szabadalmazhatóság ellen felhozott érveket a bejelentő elfogadhatónak tartja, és nyilvánvalóan nem maradt racionális lehetőség igénypontok megtartására, ezen a ponton (is) be lehet fejezni a szabadalmaztatási eljárást. Illetve az a lehetőség is fennáll, hogy a bejelentő lát érvelési/módosítási lehetőséget, de ezeket a PCT III fázisra (nemzeti/regionális szakaszok, lásd alább) hagyja. Azonban bizonyos esetekben az a célravezető, ha az opcionálisan igénybe vehető PCT II szakaszban a bejelentő érvelést és esetleg átdolgozott bejelentési anyagot nyújt be azt remélve, hogy kedvezőbb véleményt kap a találmány szabadalmazhatóságáról, hiszen egy pozitívabb véleménnyel később könnyebb dolga lesz a nemzeti/regionális szakaszok során az egyes hatóságok előtti eljárásokban. A PCT II szakasz indításának határideje több tényezőtől függ, ez körülbelül az elsőbbségi bejelentés napjától számított 22. hónapra esik.

A PCT II szakaszban tehát lehet érvelni, módosítani a bejelentési anyagon, akár többkörös egyeztetést folytatni az elbírálóval. A PCT II szakasz végén kapjuk az ún. nemzetközi elővizsgálati jelentést (International Preliminary Examination Report, IPER).

Akár indított a bejelentő PCT II szakaszt, akár nem, a nemzetközi szakasz végén kap egy végső véleményt, a szabadalmazhatóságról szóló nemzetközi előzetes jelentést (International Preliminary Report on Patentability, IPRP), ez körülbelül a 28. hónapban várható. Ha a bejelentő nem indított PCT II szakaszt, akkor ez megegyezik a fent említett írásos véleménnyel (written opinion, WO), ha indított PCT II szakaszt, akkor ez a PCT II szakasz végén kapott vélemény (International Preliminary Examination Report, IPER) lesz. Ennek a jelentésnek a tartalma azért lényeges, mert az egyes országok/régiók hatóságai elé ezzel a véleménnyel kerül a bejelentés, és ezek a hatóságok nagymértékben támaszkodnak az itt megfogalmazottakra a szabadalmazhatóságról szóló döntésük meghozatalakor.

A nemzetközi szabadalmi bejelentés egységes pályája a 30. hónapban ér véget, ekkor kell ugyanis a fentiek szerint alaposan előkészített PCT-bejelentést azon nemzeti/regionális hivatalok elé vinni (PCT III, nemzeti/regionális fázisok), amelyekhez tartozó földrajzi területeken ténylegesen szeretne a bejelentő a találmányára szabadalmat szerezni. A szabadalom engedélyezéséről a döntést ezek a nemzeti/regionális hivatalok külön-külön hozzák meg. Itt érdemes megemlíteni, hogy nincs tehát nemzetközi szabadalom, nincs világszabadalom, nem lehet egyetlen eljárásban az egész világra szabadalmat szerezni. A PCT-rendszer bejelentési rendszer, amelyben az olyan előkészítő munkát végzi el a nemzetközi hatóság, amely lényegileg azonos lenne minden egyes nemzeti/regionális hatóság előtt, így a párhuzamos munkavégzés küszöbölhető ki az igénybevételével, ami jelentős költségcsökkentés a PCT-t megelőző időszak külföldi szabadalmi bejelentési lehetőségeihez képest. A PCT-rendszer másik előnye, hogy lényegileg az elsőbbségtől számított 30 hónap (2,5 év) áll rendelkezésre ahhoz, hogy a bejelentő eldöntse, mely földrajzi területekre szeretne szabadalmat szerezni, és ehhez a döntéséhez ebben az időszakban többször kap döntéstámogató jelentéseket. Ez alatt az időszak alatt megismerheti a bejelentő az adott területen aktív gazdasági szereplőket, illetve együttműködő partnereket, és befektetőket is kereshet.

Egy-egy PCT nemzeti/regionális fázist akként indít a bejelentő, hogy a célország (vagy régió) szabadalmi hivatalánál a PCT-bejelentést nemzeti/regionális fázisába lépteti. Ezt az elsőbbségtől számított alapesetben a 30. hónapig teheti meg (számos ország/régió erre 31 hónapos határidőt ad). A nemzeti/regionális fázisok indításakor általában meg kell bízni egy helyi képviselőt (szabadalmi ügyvivőt), be kell fizetni a vonatkozó hatósági díjakat és – amennyiben az adott hivatal előtti hivatalos nyelv eltér a PCT-bejelentés nyelvétől – be kell nyújtani a szabadalmi bejelentés fordítását az előírt nyelven. Mindebből érzékelhető, hogy a nemzeti/regionális fázisok indítása rendkívül költséges, ezért érdemes előre átgondolni a célországokat és megteremteni ezen lépések anyagi fedezetét.

Az egyes hatóságok egymástól független döntéseket hoznak egy-egy szabadalmi bejelentés megadhatóságáról. Ezért elképzelhető, hogy eltérő lesz a szabadalmi oltalom terjedelme (scope of protection) az egyes országokban, sőt, az is elképzelhető, hogy míg egy országban szabadalmat adnak egy találmányra, egy másikban elutasítják azt. Továbbá megjegyezzük, hogy az egyes országokban/régiókban megadott szabadalmak egymástól is függetlenek, önálló szabadalmi jogot képeznek, még ha egy szabadalomcsaládhoz tartoznak is, külön-külön kell gondoskodni a fenntartásukról, külön-külön lehet fellépni ellenük stb.

Regionális fázis alatt azt a szakaszt értjük, amelyben egy PCT-bejelentést egy regionális szabadalmi rendszerbe léptetünk be. Ilyen például az Európai Szabadalmi Egyezmény (European Patent Convention, EPC) szerinti rendszer, amelynek 32 szerződő állama van (minden EU-tagállam és számos más, a földrajzi Európához tartozó ország), az eurázsiai szabadalmi rendszer (EAPO), illetve van két afrikai szabadalmi rendszer (OAPI és ARIPO). Az ilyen regionális szabadalmi rendszerek hatóságai (pl. Európában az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patent Office, EPO)) döntenek az adott régió országaira kiterjedő, ilyen regionális szabadalom engedélyezéséről. Egy regionális rendszerben való részvétel mellett általában lehetőség van az adott országban nemzeti szabadalmat is szerezni. Így például Magyarországon vannak érvényes magyar nemzeti szabadalmak és érvényes európai szabadalmak is.