A paraszimpatolitikus vegyületek muszkarinantagonistaként gátolják az acetilkolin kötődését a muszkarinreceptorokon, a nikotinos receptorokon nincs hatásuk. A muszkarinreceptorok gátlásával csökken a paraszimpatikus tónus, ennek legjellemzőbb következménye a szekréciók gátlása, a legtöbb simaizom relaxációja és a tachikardia. Mivel a paraszimpatolitikumok a vegetatív működés szinte minden elemét befolyásolják, változatos indikációkkal használjuk őket, lehetőleg helyileg alkalmazott készítményekben. Vannak közöttük fekélyellenes szerek, obstipánsok, antiasztmatikumok, pupillatágító szemészeti hatóanyagok (midriátikumok); csökkentik a hányingert, antiemetikus hatásúak, az atropin használatos acetilkolin-észteráz-bénítóval történt mérgezés antidótumaként is. Megjegyzendő, hogy az itt tárgyalt vegyületeken túl nagyszámú vegyület rendelkezik a legkifejezettebb hatásai mellett paraszimpatolitikus hatással, ilyenek például a triciklusos antidepresszánsok, a legtöbb antipszichotikum vagy az első generációs antihisztaminok.

 

Ennek eredménye egy erős receptorkötődés intrinzik aktivitás nélkül. Az atropin szelektív, nagyon hatékony vegyület. Kizárólag a muszkarinreceptoron antagonista, valamennyi muszkarinreceptor típusra egyformán hat, a nikotinos receptorokkal terápiás dózisban nem alakít ki kölcsönhatást. Mellékhatásprofilja viszont nem kedvező, a központi idegrendszerbe is átjut, ahol a terápiás dózis fölött jellegzetes stimulatív hatásokat produkál (pl. izgatottság, hallucináció). A további fejlesztések az atropin szerkezetéből indultak ki. A forgalomba kerülő származékok esetén cserélték az észteresítő savat, kvaternarizálták a nitrogént, ez utóbbi kettőt kombinálták, illetve újabb származékok esetén megtörtént már a tropánváz helyettesítése is. Ezzel párhuzamosan készültek kifejezetten lipidoldékony származékok (benzatropin, biperidén, prociklidin) is, melyek a Parkinson-kór kezelésére használatosak. Újabb kutatások pedig olyan szerek kifejlesztésére irányultak, amelyek a muszkarinreceptorok egyes altípusaira szelektívek. A homatropinban az atropinsavat mandulasavra cserélték, a változtatás eredménye gyengébb paraszimpatikus bénító hatás lett, azonos mellékhatásprofillal. A kvaternerizálás eredményeképpen jöttek létre a kvaterner tropeinek, úgymint a metilatropin, hioszcin-butilbromid vagy az ipratropium. Az előbb említett vegyületek lipofilitása az eredeti vegyületekkel szemben alacsonyabb és pH-független. Hidrofil tulajdonságuk miatt a központi idegrendszerbe nem jutnak be, a periférián hatnak. A harmadik típusú módosítás során a savkomponenst megváltoztatták és kvaternerizálták az aminocsoport nitrogénjét, így jött létre a homatropin-metil-bromid és a bronchodilatátorként használható tiotropium, melyben a szkopint kvaternerizálták, és a vegyület két tioféngyűrűt is tartalmaz. A hosszú hatású muszkarinreceptor-antagonisták szerkezete tér el legjobban az atropin szerkezetétől, itt már a tropin is más alifás vagy gyűrűben lévő kvaterner nirogént tartalmazó alkohol egységben található meg. Ezen vegyületek közé tartozik a propantelinbromid, a glikopirrónium-bromid vagy az aklidinium-bromid (6.9.30. ábra).

 

 

A muszkarinreceptor-antagonisták farmakofór-csoportja jól kijelölhető. Szükség van egy pozitív töltéssel rendelkező aminra, mely lehet kvaterner amin vagy a szervezetben protonált állapotban lévő tercier amin. A nitrogénen lévő szubsztituens minden esetben kicsi alkillánc: metil-, etil-, izopropilcsoport. Szükséges egy összekötő lánc, mely a megfelelő 5 Å távolságot biztosítja a nitrogén és az észtercsoport között. A vegyületek többségében észtercsoport található, de ez más, hidrogénhíd kialakítására alkalmas molekularésszel is kicserélhető. Az észterfunkció közelében egy aromás mag kialakítása szükséges, mely az antagonista hatásért felel. Amennyiben a molekula tartalmaz kiralitáscentrumot, az (S)-enantiomer hatása nagyobb, ennek ellenére a vegyületek többsége racém formában van jelen, kivétel a szkopolamin, a homatropin és a hioszciamin.