MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Gyógyszerkémia
6.9.6.4. α-Receptor-agonisták
A szelektív α₁-adrenergagonisták olyan vegyületek, amelyek elsősorban az α₁-adrenergreceptorokat aktiválják, miközben minimális hatást fejtenek ki az α₂- vagy β-receptorokra. Az α₁-receptorok főként az erek simaizomzatában találhatók, és stimulációjuk vazokonstrikcióhoz, vérnyomás-emelkedéshez, nyálkahártyák duzzanatának csökkenéséhez vezet. Ezen tulajdonságaik révén az α₁-agonistákat elsősorban orrdugulás csökkentésére, hipotónia kezelésére vagy lokális érszűkítőként alkalmazzák.
Szerkezetileg ezek a vegyületek jellemzően feniletilamin-származékok, amelyek megfelelő affinitással rendelkeznek az α₁-receptorhoz, emellett kellően szelektívek, hogy elkerüljék az α₂-receptorhoz való kötődést, mely szimpatikus tónus csökkenéséből származó mellékhatásokat okozhatna. Ezeket a szereket leginkább nazális dekongesztánsként alkalmazzuk.
A feniletilamin típusú α₁-agonisták (pl. fenilefrin) szerkezete az adrenalin módosításán alapul: a molekulán csak egy para-helyzetű (4-hidroxi) szubsztituens található a gyűrűn, ami csökkenti a β-aktivitást és növeli az α₁-szelektivitást. A nitrogénhez kapcsolódó kis térkitöltésű szubsztituensek szintén az α₁-aktivitást támogatják.
A másik fontos vegyületcsoportot az imidazolin típusú szerek alkotják (pl. nafazolin, xilometazolin, oximetazolin), amelyek a 2-szubsztituált imidazolin-gyűrűt tartalmazzák, ezek nem mutatnak jelentős altípus-szelektivitást. Mellékhatások elkerülése végett és azért, hogy csak vazokonstriktor hatásuk érvényesüljön szinte kizárólag lokálisan – szemcseppként, nazális készítményekben – használjuk az idetartozó vegyületeket. A szerkezetük az 6.9.36. ábrán látható. A vegyületek mindegyike viszonylag erős bázis, pKa értékük 10 körül van, és emellett nagyon lipofilek is. A gyógyászatban különböző sóikat (klorid, nitrát) használjuk, melyek vízoldékonysága megfelelő. A vegyületek szerkezetileg merevebbek, hosszú hatásidejűek, és elsősorban lokálisan, nyálkahártyára alkalmazva fejtik ki hatásukat, főként orrcseppek formájában. A vegyületek magas lipofilitása segíti a nyálkahártyán való felszívódást, de túlzott használatuk rebound hyperaemiát (visszatérő duzzanat) okozhat, ami orrcseppfüggőséghez vezethet.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1334kgyke_7257/#m1334kgyke_7257 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_7257/#m1334kgyke_7257)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_7257/#m1334kgyke_7257)
6.9.36. ábra. Vazokonstriktív hatású α-agonisták szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
A szelektív α₂-adrenerg-agonisták az α₂-receptorokat aktiválják, melyek elsősorban preszinaptikusan helyezkednek el, és gátolják a noradrenalin felszabadulását, ezáltal csökkentve a szimpatikus tónust. Ezen hatásmechanizmusuk révén vérnyomáscsökkentőként alkalmazzák őket, emellett szedatív, analgetikus és antiglaukomás hatásokkal is rendelkeznek. A szelektív α₂-agonisták két fő szerkezeti csoportba sorolhatók. Ezek az imidazolinszármazékok (pl. klonidin, brimonidin), illetve ezek “nyitott” formái, a guanidinszármazékok (pl. guanfacin). Szerkezetileg előbbibe sorolható a moxonidin is (6.9.37. ábra), azonban a moxonidin kisebb affinitással kötődik a centrális α2-adenerg receptorokhoz, mint az I1-imidazolin receptorokhoz. Az imidazolinszármazékokra jellemző, hogy tartalmaznak egy 2-szubsztituált imidazolingyűrűt, amely kulcsfontosságú az α₂-receptoraffinitáshoz. A gyűrűhöz kapcsolódó arilgyűrű (pl. diklórfenil) fokozza a receptorhoz való kötődést. A szerkezet merevsége és elektroneloszlása segíti a szelektív α₂-aktivitást. A brimonidin lokálisan alkalmazható szemcsepp formában, mivel nem jut be jelentősen a központi idegrendszerbe. Az α1-adrenergagonisták és α₂-adrenerg-agonisták közti szerkezeti különbségeket a 6.9.4. táblázat tartalmazza.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1334kgyke_7261/#m1334kgyke_7261 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_7261/#m1334kgyke_7261)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_7261/#m1334kgyke_7261)
6.9.37. ábra. Szelektív α2-agonisták szerkezete (a moxonidin hatását inkább az I1-imidazolin receptorhoz való affinitással magyarázzák)
Forrás: saját szerkesztés
6.9.4. táblázat. Szerkezeti különbségek a nem szelektív és az α₂-szelektív imidazolinszármazékok között
|
Szerkezeti elem
|
Nem szelektív α-agonisták
|
α₂-szelektív szerek
|
|
Aromás gyűrű
|
Egyszerű fenil-, mono- vagy diszubsztituált (pl. orto-alkil, –OH)
|
Erősen elektronszívó diszubsztituált (pl. 2,6-diklórfenil)
|
|
Elektroneloszlás
|
Kevésbé elektronszívó csoportok
|
Elektronszívó csoportok (pl. Cl, Br)
|
|
Oldallánc szerkezete
|
Hosszabb, lipofilebb, helyi alkalmazásra optimalizált
|
Rövidebb vagy polárosabb,
|
|
Receptorelérhetőség
|
Perifériás α₁-receptorok (pl. érfalak) – lokális alkalmazás
|
Preszinaptikus α₂-receptorok (pl. agytörzs, gerincvelő)
|
|
Hatás
|
Érszűkítés, lokális hatás (pl. orrdugulás csökkentése)
|
Szimpatikus gátlás, vérnyomáscsökkentés, szedáció
|
|
Példák
|
Nafazolin, oximetazolin
|
Klonidin, brimonidin
|
Tartalomjegyzék
- Gyógyszerkémia
- Impresszum
- Előszó
- Szerzők
- Köszönetnyilvánítás
- 1. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés folyamata
- 1.1. Bevezetés
- 1.2. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés formái
- 1.3. Az eredeti gyógyszerkutatás és -fejlesztés lépései
- 1.4. A fejlesztésre kiválasztott molekula kialakítása
- 1.5. A preklinikai fejlesztés szakasza
- 1.6. A klinikai fázis I vizsgálat
- 1.7. A klinikai fázis II vizsgálat
- 1.8. A klinikai fázis III vizsgálat
- 1.9. Törzskönyvezés és életciklus-management
- 1.10. Három magyar eredetű gyógyszer az Egyesült Államokban
- 1.11. Irodalomjegyzék
- 1.1. Bevezetés
- 2. Molekuláris célpontok a gyógyszerkutatásban
- 2.1. A gyógyszercélpontok jellegzetességei, mechanizmusalapú megközelítések
- 2.2. A molekuláris/terápiás célpont hitelesítése
- 2.3. A kielégítetlen orvosi igény, a differenciálhatóság és az üzleti szempontok szerepe a célpontválasztásban
- 2.4. A szabadalmi rendszer szerepe a gyógyszerkutatásban
- 2.5. Irodalomjegyzék
- 3. Új modalitások a gyógyszerkutatásban
- 4. Vezérmolekula-keresés
- 4.1. A kémiai kiindulóponttól a vezérmolekuláig vezető folyamat
- 4.2. Kémiai kiindulópont keresése nagy áteresztőképességű szűréssel
- 4.3. Kémiai kiindulópont-keresés fragmensszűréssel
- 4.4. Kémiai kiindulópont-keresés alapváz-helyettesítéssel
- 4.5. Vegyületkönyvtárak a felfedező gyógyszerkutatásban
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.5.2. Célzott vegyülettárak a vezérmolekula keresésében
- 4.5.3. A célzott vegyületkönyvtárak szintézise
- 4.5.4. Célzott vegyületkönyvtárak alkalmazása vezérmolekula-keresésben
- 4.5.5. Új technológiák a vegyületkönyvtárak szintézisében és alkalmazásaik
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.5.2. Könyvtárszintézis áramlásos reaktorokban
- 4.5.5.3. Dinamikus kombinatorikus kémia
- 4.5.5.4. Fragmensalapú vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.5. Kovalens kötést kialakító vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.6. Kovalens fragmens-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.7. Fénnyel aktiválható kovalens fragmens- és kismolekula-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.6. Gyógyszertervezési módszerek a vezérmolekula-keresésben
- 4.7. Integrált kiindulópont-keresés
- 4.8. A kémiai kiindulópontok és a vezérmolekula-kiválasztás szempontjai (Balogh György Tibor)
- 4.8.1. Fizikai kémiai tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.2. ADME-T-tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.3. A korai ADME-T-tulajdonságok vizsgálati módszerei és gyógyszerkémiai alkalmazásuk
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.8.3.2. A plazmafehérje-kötődés vizsgálata
- 4.8.3.3. In vitro metabolizmusvizsgálat (mikroszomális, CyP, egyéb enzimek)
- 4.8.3.4. In vitro mellékhatás, toxicitási és mutagenitásvizsgálatok
- 4.8.3.5. In vivo mellékhatás- és toxicitásvizsgálatok
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.9. A vezérmolekula azonosítása (Keserű György Miklós)
- 4.10. Esettanulmányok (Keserű György Miklós)
- 4.10.1. Természetes anyagok mint kémiai kiindulópontok: a vareniklin (Chantix) felfedezése
- 4.10.2. Fragmensalapú megközelítés a vezérmolekula-keresésben: az ABT-263 felfedezése
- 4.10.3. A nagy áteresztőképességű szűrés (HTS) a vezérmolekula-keresésben: a szitagliptin (Januvia) felfedezése
- 4.10.4. Vezérmolekula-keresés irodalmi előzmények alapján (scaffold hopping): NR2B-altípus-szelektív antagonisták felfedezése
- 4.10.5. Irodalomjegyzék
- 5. Vezérmolekula-optimalizálás
- 6. Hatástani kategóriák
- 6.1. A tápcsatorna és az anyagcsere
- 6.2. Vitaminok
- 6.3. Véralvadásra ható szerek
- 6.4. A szív- és érrendszerre ható szerek
- 6.5. Az endokrin rendszer
- 6.5.1. Női nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.2. Férfi nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.3. Hipofízis- és hipotalamuszhormonokra ható szerek
- 6.5.4. A szénhidrát-anyagcsere gyógyszerei
- 6.5.5. Pajzsmirigyműködésre ható szerek
- 6.5.6. A kalcium- és csontanyagcsere gyógyszerei
- 6.5.7. Irodalomjegyzék
- 6.6. Az immunrendszerre és a gyulladásra ható szerek
- 6.6.1. A gyulladás molekuláris alapjai
- 6.6.2. Immunszupresszánsok
- 6.6.2.1. T-limfocita-aktivációt gátló szerek
- 6.6.2.2. B-sejt-aktivációt módosító szerek
- 6.6.2.3. B-sejt-differenciálódást gátló szerek
- 6.6.2.4. Proteoszóma-gátló szerek
- 6.6.2.5 Komplementrendszert gátló szerek
- 6.6.2.6. Anticitokin szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.2. Specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.3. Citokinreceptor-jelátvitel-gátlók (Janus-kináz- (JAK) gátlók)
- 6.6.2.6.4. Kemokinek és sejtadhéziós molekulák antagonistái
- 6.6.2.6.5. Több celluláris támadáspontú immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.6. Egyéb immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.3. Gyulladáscsökkentő szteroidok
- 6.6.4. Nem szteroid gyulladáscsökkentők, láz- és fájdalomcsillapítók
- 6.6.5. Betegségmódosító antireumatikus szerek (DMARD)
- 6.6.6. Köszvényellenes szerek
- 6.6.7. Antihisztaminok és egyéb allergiaellenes szerek
- 6.6.8. Irodalomjegyzék
- 6.7. Fertőzések és paraziták
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.7.1.1. Antibakteriális szulfonamidok. Szintetikus antituberkulotikumok
- 6.7.1.2. Kinolonkarbonsav-származékok (fluorkinolonok)
- 6.7.1.3. Aminosav és peptid típusú antibiotikumok
- 6.7.1.4. Glikopeptid antibiotikumok
- 6.7.1.5. Béta-laktám antibiotikumok
- 6.7.1.6. Aminoglikozid antibiotikumok
- 6.7.1.7. Makrolid antibiotikumok
- 6.7.1.8. Tetraciklinek
- 6.7.2. Gombaellenes szerek
- 6.7.3. Antivirális szerek
- 6.7.4. Protozoonokra ható szerek
- 6.7.5. Irodalomjegyzék
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.8. Daganatok és immunrendszer
- 6.9. Perifériás idegekre és izmokra ható szerek
- 6.10. A központi idegrendszerre ható szerek
- 6.10.1. Általános érzéstelenítők
- 6.10.2. Opioid analgetikumok
- 6.10.3. Antiepileptikumok
- 6.10.4. Nyugtatók, altatók és anxiolitikumok
- 6.10.5. Antipszichotikumok
- 6.10.6. Antidepresszív szerek
- 6.10.7. Alzheimer elleni és nootróp szerek
- 6.10.8. Antiparkinson szerek
- 6.10.9. Központi támadáspontú izomrelaxánsok
- 6.10.10. Irodalomjegyzék
- HATÓANYAG ADATBÁZIS
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 145 0
A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
