Az α1-receptor-antagonista kinazolin-származékok a „zozinok”.

 

 

A prazozin, terazozin és doxazozin (6.9.38. ábra) tartozik ebbe a csoportba, melyek szerkezete hasonló, csak az oldalláncban térnek el. Az α1-receptor-antagonisták egy része uroszelektív: elsősorban a prosztatában található α1A-receptoraltípuson fejtik ki hatásukat, és benignus prosztatahiperpláziában használhatók. Ilyen alfuzozin a szerkezetileg eltérő, nem kinazolin típusú tamszulozin. A prazozin, a terazozin, a doxazozin ugyanazt a 2-piperazinil-4-amino-6,7-dimetoxikinazolin farmakofór-csoportot tartalmazza, amely felelős az α1-szelektivitásért. A vegyületek kb. 1000-szer jobban kötődnek az α1-, mint az α2-receptorhoz. Ennek a szelektivitásnak az a következménye, hogy a vegyületek a preszinaptikus α2-hatás nélkül fejtik ki posztszinaptikus hatásaikat, így értékes vérnyomáscsökkentők, nem okoznak katekolamin-felszabadulást az adrenerg-neuronból. A különbség a savamidon található szubsztituensben van, amely a receptorszelektivitást nem, viszont a vegyületek lipofilitást, farmakokinetikáját és hatástartamát befolyásolja. A vegyületek pKa értéke 7 körüli, a doxazozin lipofilitása egy nagyságrenddel nagyobb, mint a prazozoiné (logP: 2,10 vs. 1,28) annak köszönhetően, hogy a furánt benzodioxánra cserélték. Ennek megfelelően hatástartama is hosszabb. A tamszulozinon kívül a vegyületek királis szénamtommal rendelkeznek (terazozin és doxazozin), racemátként vannak forgalomban. Az enantiomerek kötődése az egyes receptoraltípusokra eltérő. Radioligandumos vizsgálat alapján az α1b-receptorra egyformán hatnak az enantiomerek, míg az α1a-receptoron az S-enantiomer hatása kifejezőbb.