Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.10.1.1.1. Inhalációs anesztetikumok
Az inhalációs anesztetikumok lipofil gázok vagy illékony folyadékok, melyeket belégzéssel juttatunk a beteg szervezetébe. A vegyületek lipofilitása arányos a hatáserősségükkel, így hatásukat eleinte a lipidteóriával magyarázták, mely szerint beoldódva az idegsejtek membránjáb,a megváltoztatják annak ingerelhetőségét. Ma már tudjuk, hogy a hatásmódjuk ennél komplexebb. Bár valóban felhalmozódnak a membránokban, támadáspontjaik nem a membránlipidek, hanem a membránfehérjék. Ezek lipofil részeihez kötődve megváltoztatják működésüket. Képesek serkenteni a központi idegrendszer fő gátló transzmittere, a GABA hatását a GABAA-receptoron és fokozzák bizonyos káliumcsatornák működését. Mindkét folyamat a membrán hiperpolarizációját eredményezi. Ugyanakkor gátló hatást fejtenek ki bizonyos serkentő receptorok, így a nikotinos acetilkolin-receptor és az NMDA (N-metil-D-aszpartát) típusú glutamátreceptor működésére. Mindezek eredményeként csökken a központi idegrendszerben a transzmitterek felszabadulása és a posztszinaptikus membránok érzékenysége (Franks, 2008; Vanderah, 2024).
Az inhalációs anesztetikumok alkalmazása és farmakokinetikája is különleges. Folyamatos belégzéssel juttatjuk a szereket a szervezetbe. Az agyba történő eljutásukat, és így az anesztézia kialakulásának sebességét alapvetően határozza meg a vérben való oldhatóságuk. A vérben jól oldódó szerek esetében a rezervoárhatás miatt az agyi koncentráció csak lassan emelkedik, ami lassabb anesztézia-indukciót eredményez, mely megterhelő lehet a beteg szervezete számára. A gyógyszerfejlesztés során ezért a fő cél a vérben való oldhatóság csökkentése volt a magas lipofilitás megtartása mellett (Torri, 2010).
Az inhalációs érzéstelenítők prototípusa a dietil-éter volt, melyet először 1846-ban alkalmaztak műtéti érzéstelenítésre. Az idők során számos újabb vegyületet állítottak elő a gyorsabb indukció elérése érdekében. Sokáig az izoflurán volt az elsődlegesen alkalmazott szer, de mára kezd háttérbe szorulni a még gyorsabb hatású dezflurán és szevoflurán mellett. Speciális inhalációs anesztetikum a dinitrogén-monoxid vagy nitrogénoxidul, mely hatását elsősorban az NMDA-receptorokon fejti ki, és a többi szernél jóval kisebb lipofilitással, így hatáserősséggel rendelkezik. Önmagában nem képes teljes anesztézia kiváltására, csökkenti viszont a fájdalmat és amnéziát is okoz, így kisebb beavatkozások során használják, elsősorban fogászatban és a szülészet területén. Más inhalációs anesztetikumokkal kombinációban is használatos, mivel fokozza azok hatását (Eger, 2004; Torri, 2010; Vanderah, 2024).
 

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave