Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


6.10.1.1.2. Intravénás anesztetikumok
Az intravénás anesztetikumok esetében a hatás beállta ultragyors, így ezeket a szereket elsősorban az anesztézia bevezetésére használják.
A legtöbb szer a GABAA-receptor pozitív allosztérikus modulátora, mely a gátló hatások erőteljes potencírozásával hoz létre érzéstelen állapotot, viszont nem rendelkezik megfelelő fájdalomcsillapító és izomrelaxáns hatással (Eger, 2004).
Ezekre a vegyületekre is nagy lipofilitás jellemző, ami biztosítja a gyors agyi penetrációt, így a hatás másodpercek alatt létrejön. Ugyanakkor a szerek újraeloszlása is nagyon gyors, percek alatt csökken az agyi koncentráció, mivel a vegyületek áthelyeződnek a kisebb véráramlással rendelkező, de nagyobb tömegű szövetekbe (izom, zsírszövet). Az anesztézia így csak 5–10 percig tart. A szervezetből való eliminációjuk a metabolizmusuk függvénye, így a lassabban lebomló vegyületek ismételt alkalmazás esetén könnyen felhalmozódhatnak (Vanderah, 2024).
Az intravénás anesztetikumok prototípusa a nagy lipofilitású barbiturát, a tiopentál volt, melyet azonban lassú metabolizmusa miatt már nem igazán alkalmaznak. A rövidebb hatással rendelkező etomidát és propofol kevésbé hajlamos a felhalmozódásra, az utóbbit nemcsak az anesztézia bevezetésére, hanem rövidebb műtétek során annak fenntartására is lehet alkalmazni (Eger, 2004).
A ketamin hatásmódja eltér a többi intravénás anesztetikumétól, ez az NMDA típusú glutamátreceptorokat gátolja. Nem okoz eszméletvesztést, de erősen szedált, motiválatlan, fájdalommentes állapotot és jelentős amnéziát idéz elő. A humán gyógyászatban hallucinogén mellékhatása miatt ma már ritkán használják, viszont széles körű a felhasználása az állatgyógyászat területén (Eger, 2004).

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave