MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Gyógyszerkémia
6.10.1.2. Az inhalációs anesztetikumok kémiája
A dinitrogén-oxid (N2O) egyike a legkorábban bevezetett inhalációs narkotikumoknak, és az egyetlen, amely azok közül még ma is használatban van. A dietil-éter (C2H5-O-C2H5) gyúlékonysága miatt gyorsan kiszorult az aneszteziológiai gyakorlatból. A halotán (ClBrCH-CF3) egy halogénezett etánszármazék, a molekulában megjelenik a klór és bróm mellett a fluor is. A dietil-éter és a halotán további halogénezett alkil-éter-vegyületek tervezéséhez szolgált prototípusként. Az 1970-as évektől kezdve egymás után kerültek forgalomba a fluorozott alkil-éter-származékok, a „flurán”-ok. A 6.10.1. ábrán látható izoflurán és dezflurán halogénezett metiletil-éter-, míg a szevoflurán metilizopropil-éter-származék. Az izoflurán még vegyes halogén-, míg a szevoflurán és a dezflurán már kizárólag fluortartalmú származék. A szevoflurán neve utal is a molekulában található hét fluoratomra, a dezfluráné pedig a klóratom eltávolítására az izofluránból.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1334kgyke_7333/#m1334kgyke_7333 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_7333/#m1334kgyke_7333)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_7333/#m1334kgyke_7333)
6.10.1. ábra. Inhalációs anesztetikumként használt fluorozott alkil-éter-származékok szerkezete
Forrás: saját szerkesztés
Valamennyi inhalációs anesztetikumra jellemző, hogy kis méretű molekulákból álló, alacsony forráspontú, illékony folyadékok. Szaguk enyhén édeskés. Mivel belélegzéssel, a légutakon keresztül jutnak a keringésbe, majd onnan a hatás helyét jelentő célszervbe, a központi idegrendszerbe, a fizikai és fizikai kémiai sajátságaik közül az illékonyság és a különféle megoszlási tulajdonságok a hatást meghatározóak. Fontos szempont továbbá, hogy ne legyenek gyúlékonyak és ne károsítsák az altatógépek alkatrészeit.
A gyógyszerfejlesztés során a fluoratomok bizonyultak ideális halogénszubsztituensnek, mert a C–F kötés energiája a legmagasabb, így a fluorozott vegyületek kémiai stabilitása a legnagyobb, vagyis ezek a legkevésbé robbanás- és tűzveszélyesek (Friel, 2011). A halogénatomok között a fluor a legkisebb, így a diszperziós intermolekuláris kölcsönhatások a fluorszármazékok között jóval gyengébbek, mint egyéb halogénatom jelenléte esetén. Ez a forráspontcsökkenését és az illékonyság növekedését eredményezi.
A fluránok tenziója (egyensúlyi gőznyomása) a 6.10.1. táblázatban látható (Patel és mtsai, 2011). Közülük a dezflurán a legillékonyabb, köszönhetően a nagy méretű klóratom hiányának az izofluránnal összevetve. A szevoflurán moláris tömege lényegesen nagyobb, így itt az erősebb diszperziós kölcsönhatások a tenzió csökkenéséhez vezetnek.
Az inhalációs anesztetikumok vízben rosszul oldódó, lipofil vegyületek. A belélegzett altatógáz először a tüdő alveolusaiból a keringésbe jut. Erre a folyamatra jellemző megoszlási hányados (Pvér/gáz, 6.10.1. táblázat) befolyásolja a vér anesztetikummal való telítődését és ezáltal a hatásbeállás idejét. Minél kisebb a vér/gáz megoszlási hányados, annál rosszabb a gáz oldhatósága a vérben, így gyorsabb a hatásbeállás. A leggyorsabb hatásbeállással tehát a tárgyalt anyagok közül a dezflurán és a dinitrogén-oxid rendelkezik. Ugyanilyen összefüggés érvényes a hatás megszűnésének (ébredés) ideje és a Pvér/gáz között.
6.10.1. táblázat. Az inhalációs narkotikumok néhány fontos fizikai kémiai állandója és MAC- (minimális alveoláris koncentráció) értéke
|
Vegyület
|
Tenzió
[Hgmm, 20 °C]
|
Megoszlási hányados [37 °C]
agy/vér vér/gáz
|
MAC
[%, 1 atm]
|
|
|
izoflurán
|
250
|
2,6
|
1,4
|
1,2
|
|
szevoflurán
|
160
|
1,7
|
0,65
|
2
|
|
dezflurán
|
664
|
1,3
|
0,45
|
6
|
|
dinitrogén-oxid
|
gáz
|
1,1
|
0,47
|
105*
|
Megjegyzés: *1 atm-nál nagyobb nyomás szükséges
Forrás: Patel és mtsai (2011)
A disztribúció során az anesztetikum a keringéssel a szövetekbe jut, és átlépve a vér/agy gáton bekerül az agyba. A Pagy/vér megoszlási hányadosok értéke (6.10.1. táblázat) a fluránoknál tipikusan 1 körüli, azaz kb. azonos oldékonyságot mutatnak a szövetekben (így az agyban is) és a vérben.
Meyer és Overton megfigyelései a 20. század elején vezettek a narkotikus aktivitás (minimális alveoláris koncentráció, MAC, %; 6.10.1. táblázat) és az olaj/víz megoszlási hányados közötti lineáris összefüggés felállításához. Látható a táblázatból is, hogy a lipofilebb, klórtartalmú izoflurán több mint háromszor hatásosabb a fluortartalmú dezfluránnál.
Az inhalációs anesztetikumok metabolizmusa és a hepato-, illetve nefrotoxicitása között szoros kapcsolat van. A gyógyszerfejlesztésnek ezért egyik fontos törekvése volt a metabolizmus mértékének csökkentése, ami a klinikai gyakorlatban használt fluránoknál minimális mértékű (a dezflurán esetén 0,02%, a szevofluránnál azonban akár 8%), így a narkózis okozta máj- és vesekárosító mellékhatás is (Maher, 2013).
Tartalomjegyzék
- Gyógyszerkémia
- Impresszum
- Előszó
- Szerzők
- Köszönetnyilvánítás
- 1. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés folyamata
- 1.1. Bevezetés
- 1.2. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés formái
- 1.3. Az eredeti gyógyszerkutatás és -fejlesztés lépései
- 1.4. A fejlesztésre kiválasztott molekula kialakítása
- 1.5. A preklinikai fejlesztés szakasza
- 1.6. A klinikai fázis I vizsgálat
- 1.7. A klinikai fázis II vizsgálat
- 1.8. A klinikai fázis III vizsgálat
- 1.9. Törzskönyvezés és életciklus-management
- 1.10. Három magyar eredetű gyógyszer az Egyesült Államokban
- 1.11. Irodalomjegyzék
- 1.1. Bevezetés
- 2. Molekuláris célpontok a gyógyszerkutatásban
- 2.1. A gyógyszercélpontok jellegzetességei, mechanizmusalapú megközelítések
- 2.2. A molekuláris/terápiás célpont hitelesítése
- 2.3. A kielégítetlen orvosi igény, a differenciálhatóság és az üzleti szempontok szerepe a célpontválasztásban
- 2.4. A szabadalmi rendszer szerepe a gyógyszerkutatásban
- 2.5. Irodalomjegyzék
- 3. Új modalitások a gyógyszerkutatásban
- 4. Vezérmolekula-keresés
- 4.1. A kémiai kiindulóponttól a vezérmolekuláig vezető folyamat
- 4.2. Kémiai kiindulópont keresése nagy áteresztőképességű szűréssel
- 4.3. Kémiai kiindulópont-keresés fragmensszűréssel
- 4.4. Kémiai kiindulópont-keresés alapváz-helyettesítéssel
- 4.5. Vegyületkönyvtárak a felfedező gyógyszerkutatásban
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.5.2. Célzott vegyülettárak a vezérmolekula keresésében
- 4.5.3. A célzott vegyületkönyvtárak szintézise
- 4.5.4. Célzott vegyületkönyvtárak alkalmazása vezérmolekula-keresésben
- 4.5.5. Új technológiák a vegyületkönyvtárak szintézisében és alkalmazásaik
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.5.2. Könyvtárszintézis áramlásos reaktorokban
- 4.5.5.3. Dinamikus kombinatorikus kémia
- 4.5.5.4. Fragmensalapú vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.5. Kovalens kötést kialakító vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.6. Kovalens fragmens-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.7. Fénnyel aktiválható kovalens fragmens- és kismolekula-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.6. Gyógyszertervezési módszerek a vezérmolekula-keresésben
- 4.7. Integrált kiindulópont-keresés
- 4.8. A kémiai kiindulópontok és a vezérmolekula-kiválasztás szempontjai (Balogh György Tibor)
- 4.8.1. Fizikai kémiai tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.2. ADME-T-tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.3. A korai ADME-T-tulajdonságok vizsgálati módszerei és gyógyszerkémiai alkalmazásuk
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.8.3.2. A plazmafehérje-kötődés vizsgálata
- 4.8.3.3. In vitro metabolizmusvizsgálat (mikroszomális, CyP, egyéb enzimek)
- 4.8.3.4. In vitro mellékhatás, toxicitási és mutagenitásvizsgálatok
- 4.8.3.5. In vivo mellékhatás- és toxicitásvizsgálatok
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.9. A vezérmolekula azonosítása (Keserű György Miklós)
- 4.10. Esettanulmányok (Keserű György Miklós)
- 4.10.1. Természetes anyagok mint kémiai kiindulópontok: a vareniklin (Chantix) felfedezése
- 4.10.2. Fragmensalapú megközelítés a vezérmolekula-keresésben: az ABT-263 felfedezése
- 4.10.3. A nagy áteresztőképességű szűrés (HTS) a vezérmolekula-keresésben: a szitagliptin (Januvia) felfedezése
- 4.10.4. Vezérmolekula-keresés irodalmi előzmények alapján (scaffold hopping): NR2B-altípus-szelektív antagonisták felfedezése
- 4.10.5. Irodalomjegyzék
- 5. Vezérmolekula-optimalizálás
- 6. Hatástani kategóriák
- 6.1. A tápcsatorna és az anyagcsere
- 6.2. Vitaminok
- 6.3. Véralvadásra ható szerek
- 6.4. A szív- és érrendszerre ható szerek
- 6.5. Az endokrin rendszer
- 6.5.1. Női nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.2. Férfi nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.3. Hipofízis- és hipotalamuszhormonokra ható szerek
- 6.5.4. A szénhidrát-anyagcsere gyógyszerei
- 6.5.5. Pajzsmirigyműködésre ható szerek
- 6.5.6. A kalcium- és csontanyagcsere gyógyszerei
- 6.5.7. Irodalomjegyzék
- 6.6. Az immunrendszerre és a gyulladásra ható szerek
- 6.6.1. A gyulladás molekuláris alapjai
- 6.6.2. Immunszupresszánsok
- 6.6.2.1. T-limfocita-aktivációt gátló szerek
- 6.6.2.2. B-sejt-aktivációt módosító szerek
- 6.6.2.3. B-sejt-differenciálódást gátló szerek
- 6.6.2.4. Proteoszóma-gátló szerek
- 6.6.2.5 Komplementrendszert gátló szerek
- 6.6.2.6. Anticitokin szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.2. Specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.3. Citokinreceptor-jelátvitel-gátlók (Janus-kináz- (JAK) gátlók)
- 6.6.2.6.4. Kemokinek és sejtadhéziós molekulák antagonistái
- 6.6.2.6.5. Több celluláris támadáspontú immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.6. Egyéb immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.3. Gyulladáscsökkentő szteroidok
- 6.6.4. Nem szteroid gyulladáscsökkentők, láz- és fájdalomcsillapítók
- 6.6.5. Betegségmódosító antireumatikus szerek (DMARD)
- 6.6.6. Köszvényellenes szerek
- 6.6.7. Antihisztaminok és egyéb allergiaellenes szerek
- 6.6.8. Irodalomjegyzék
- 6.7. Fertőzések és paraziták
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.7.1.1. Antibakteriális szulfonamidok. Szintetikus antituberkulotikumok
- 6.7.1.2. Kinolonkarbonsav-származékok (fluorkinolonok)
- 6.7.1.3. Aminosav és peptid típusú antibiotikumok
- 6.7.1.4. Glikopeptid antibiotikumok
- 6.7.1.5. Béta-laktám antibiotikumok
- 6.7.1.6. Aminoglikozid antibiotikumok
- 6.7.1.7. Makrolid antibiotikumok
- 6.7.1.8. Tetraciklinek
- 6.7.2. Gombaellenes szerek
- 6.7.3. Antivirális szerek
- 6.7.4. Protozoonokra ható szerek
- 6.7.5. Irodalomjegyzék
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.8. Daganatok és immunrendszer
- 6.9. Perifériás idegekre és izmokra ható szerek
- 6.10. A központi idegrendszerre ható szerek
- 6.10.1. Általános érzéstelenítők
- 6.10.2. Opioid analgetikumok
- 6.10.3. Antiepileptikumok
- 6.10.4. Nyugtatók, altatók és anxiolitikumok
- 6.10.5. Antipszichotikumok
- 6.10.6. Antidepresszív szerek
- 6.10.7. Alzheimer elleni és nootróp szerek
- 6.10.8. Antiparkinson szerek
- 6.10.9. Központi támadáspontú izomrelaxánsok
- 6.10.10. Irodalomjegyzék
- HATÓANYAG ADATBÁZIS
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 145 0
A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
