A központi idegrendszerben egyes neuroncsoportok időnként kialakuló kórosan fokozott, szinkronizált aktivitása epilepsziás rohamokat (epilepsziás görcsöket) okoz. Hátterében az izgató és gátló hatások egyensúlyának eltolódása áll. Az antiepileptikumok alkalmazásának célja a neuronok kóros ingerlékenységének, az epilepsziás rohamok számának a csökkentése. A betegség okára nem hatnak, de csökkentik a fokozott görcsaktivitást. Ezért görcsgátlóknak, antikonvulzív szereknek is nevezik ezeket a gyógyszereket, ami pontosabban írja le hatásukat. Bár elsődlegesen az epilepszia kezelésére fejlesztették őket, egyéb terápiás alkalmazásuk is ismert, például a gyógyszercsoport egyes tagjait bipoláris depresszióban alkalmazhatják hangulatstabilizálóként, és vannak olyanok, amelyek neuropátiás fájdalom kezelésében vagy migrénrohamok megelőzésében is hatékonyak.

 

A csatorna gátlásával csökken a nátrium beáramlása a sejtekbe, ezzel nem jön létre az akciós potenciál. A feszültségfüggő Na+-csatornák három állapota különböztethető meg: a nyugalmi állapot, ami depolarizáció hatására nyílik; a nyitott állapot, ami gyorsan alakul inaktív formává a repolarizáció idejére, amikor a csatorna nem nyitható, majd ez alakul vissza a nyugalmi állapotba. A görcsgátló gyógyszerek a csatorna inaktív állapotát stabilizálják, így megnyújtják az időt, amíg a csatorna újra a nyitható, nyugalmi állapotba kerül. Mivel a gyógyszerek az inaktív csatornákhoz kötődnek, gátló hatásuk elsősorban fokozott aktivitás, gyakori nyitás esetén alakul ki, amit frekvenciafüggő gátlásnak nevezünk (Ritter és mtsai, 2024). Ez a hatásmód jellemző a legtöbb görcsgátlóra, ami vagy szelektív hatás, vagy további hatáskomponenseik is vannak. Na+-csatorna-gátlók a fenitoin, a karbamazepin, az oxkarbazepin és az eslikarbazepin. Na+-csatorna gátlók egyéb hatáskomponenssel a valproinsav, a lamotrigin, a topiramát, a felbamát, a zoniszamid és a szultiám. Ez utóbbi kettő gátolja a szénsav-anhidráz enzimet is, ami elektroliteltolódást okoz, ezzel közvetve befolyásolhatja a ligandumvezérelt ioncsatornákat, például a GABAA-receptor-kapcsolt kloridion-csatornát. Így feltételezhető, hogy ez a hatáskomponens is hozzájárul görcsgátló hatásukhoz (Ozsoy, 2023).

 

Bár a Na+-csatornák többsége a nyitást követően gyorsan (ms) inaktiválódik, van egy frakciójuk, amire lassú inaktiváció (s) jellemző. Viszonylag új görcsgátlók a lassú inaktivációt serkentő hatóanyagok, a lakozamid és a rufinamid.

 

Ezek a Ca2+-csatornák preszinaptikusan helyezkednek el. Gátlásukkal csökken a Ca2+-beáramlás a végkészülékekbe, és következményeként a neurotranszmitter-felszabadulás. A hatóanyagok, a gabapentin és a pregabalin a csatornák α2δ-alegységéhez kötődnek. Alkalmasak neuropátiás fájdalmak csökkentésére is.

 

Ezek a csatornák a posztszinaptikus membránban találhatóak, nagy sűrűségben a talamuszban fordulnak elő. Ez a hatáskomponens a generalizált epilepszia egyik formájának (absence roham) a kezelésében biztosít hatékonyságot (Khosravani és mtsai, 2004). A valproinsav rendelkezik ezzel a hatáskomponenssel is.

 

A GABA a legfontosabb gátló transzmitter a központi idegrendszerben. A GABAA-receptor stimulálása a receptorkapcsolt kloridion-csatorna nyitásához vezet. A klorid beáramlása a sejtbe a sejtmembrán hiperpolarizációját, ingerlékenységének csökkenését eredményezi. A GABA hatása fokozható:

 

A glutamát hatása csökkenthető felszabadulásának gátlásával (pl. feszültségfüggő ioncsatornák gátlásán keresztül, lásd korábban) vagy receptorainak, az AMPA- és/vagy az NMDA-glutamát- receptorok gátlásával. Ezen hatásmódok valamelyike inkább kiegészítő hatáskomponens, mivel a glutamáttranszmisszió jelentős gátlása súlyos mellékhatásokkal járna. A gyógyszerek közül a lamotrigin és az SV2A-gátlók csökkentik a glutamátfelszabadulást. A topiramát az AMPA-glutamát-receptorokat, a felbamát pedig az NMDA-glutamát-receptorokat gátolja Na+-csatorna-gátló hatásuk mellett.

 

Az SV2A fehérje a neurotranszmittereket raktározó vezikulák membránjában helyezkedik el. Fontos szerepe van a vezikula és a preszinaptikus végkészülék membránjának fúziójában, ami szükséges a vezikulában raktározott transzmitter felszabadulásához, kiáramlásához a szinaptikus résbe. Az SV2A-gátlók így a neurotranszmisszió modulátorai, gátolják a glutamát felszabadulását. Az SV2A-gátlás a korábbiaktól eltérő, új hatásmódként jelent meg. A levetiracetám és a brivaracetám rendelkezik ezzel a hatásmóddal.

 

Napjainkban is intenzív az új hatóanyagok kutatása. Célja nemcsak hatékony görcsgátló hatás elérése, hanem az epilepszia megelőzésére és lefolyásának módosítására is alkalmas hatóanyagok azonosítása (Klein és mtsai, 2024). Ez a törekvés eddig nem járt sikerrel.