Az elsősorban Na+-csatorna-gátló és -moduláló szerek között változatos kémiai szerkezetű anyagokat találunk, szintézisüket külön összefoglaló tanulmány ismerteti (Sánchez és mtsai, 2024). A hidantoinok ciklikus monoureidek (monoimidek), imidazolidin-2,4-dionok (6.10.14. ábra). Legfontosabb képviselőjük a fenilszubsztituenst hordozó fenitoin. Imidocsoportja révén gyenge sav (pKa: 8,3; Avdeef, 2012), és ezt ki is használják, hiszen a vízben sokkal jobban oldódó nátriumsója is hivatalosan engedélyezett a gyógyszerkönyvben. A barbitálokhoz hasonlóan a fenitoinra is jellemző a laktám-laktim tautoméria. A fenitoin biotranszformációja során az egyik fenilcsoportja para-helyzetben hidroxileződik, így a metabolit királissá válik. Érdekes módon ez a biotranszformáció enantioszelektív: az (S)- és (R)-enantiomer 10:1 arányban keletkezik (Fritz és mtsai, 1987). A hidroxilmetabolit nagy része ezután glükuronidként vagy szulfátészterként távozik a szervezetből (LeDuc, 2013).

 

A szulfonamidok és szulfamátok is tartalmaznak szulfamoilcsoportot (–SO2–NH2). Különbség közöttük, hogy a szulfonamidokban a kénatom egy alkilcsoporthoz (–R) kötődik, míg a szulfamátok (szulfamátészterek) esetén alkoxicsoporthoz (–OR) (6.10.15. ábra). A szulfonamidok és szulfamátok saverőssége közel azonos, alkilszubsztituens esetén a pKa értéke kb. 12, aril esetén nagyjából 10. Az 1,2-benzizoxazol-vázas zoniszamid metánszulfonamid-csoporttal rendelkezik, és alapvetően a heterociklus reduktív gyűrűhasadásával metabolizálódik. Ezt a biotranszformációt elsősorban a bélbaktériumok végzik. A szultiám szerkezetében két szulfonamido-csoport is megtalálható, az egyik egy telített 1,2-tiazin-gyűrű részeként, vagyis itt egy gyűrűs szulfonamid (szultám) szerkezeti elem is előfordul. A topiramát egy szulfamát, a D-fruktóz egyik gyűrűs tautomer formájának, a β-D-fruktopiranóznak az O-szubsztituált származéka, melyben a 2,3-, ill. 4,5-helyzetű hidroxilcsoportok acetonidot (az aceton ketálszármazékát) képeznek, az 1-helyzetű primer hidroxilcsoportot pedig szulfamoil-kloriddal szulfamátészterré alakították. Az öt kiralitáscentrumot is tartalmazó molekula enantiomertiszta formában van forgalomban. 90% körüli az orális biohasznosulása, ami valószínűleg a D-glükózzal való szerkezeti hasonlóságából adódik (a két molekula számos kiralitáscentrumának azonos a konfigurációja). A hatóanyagnak csak mintegy 20%-a eliminálódik a májban levő metabolizmus után, a többi változatlan formában ürül ki. A biotranszformáció során a szulfamátésztert szulfatázok hidrolizálják primer alkohollá, amely tovább oxidálódik karbonsavvá (Lu, 2011).

 

További három, rendkívül változatos szerkezeti elemekkel rendelkező szer is ebbe a hatástani alcsoportba tartozik (6.10.16. ábra). A felbamát szimmetrikus 1,3-propándiol-dikarbamát-származék. A karbaminsav-észter-csoport igen ellenálló az észterázokkal szemben, ami jó orális biohasznosulást biztosít a molekula számára. A lamotrigin diaminotriazin-gyűrűt tartalmaz, amelyhez egy diklórfenil-szubsztituens is csatlakozik. A molekula túlnyomórészt glükuronidációval metabolizálódik. Főbb inaktív metabolitjai a 2-N-glükuronid (76%) és az 5-N-glükuronid (10%), mivel az aromás gyűrű a klóratomok jelenléte miatt némileg deaktiválódik, ami megnehezíti az arén-oxidok képződését. A lakozamid szerkezetében felfedezhető a természetben előforduló szerin aminosav (R)-konfigurációjú enantiomerje, melynek aminocsoportja acetilezve van, a karboxilcsoportja a benzilaminnal amidot képez, a hidroxilcsoport helyett pedig metoxicsoport található a molekulában. A molekula 60%-át a máj CyP450 enzimjei az inaktív O-demetil-származékká alakítják a kiválasztás előtt.