A szorongás tüneteinek akut csökkentésére a benzodiazepinek alkalmasak, melyek szedato-hipnotikus hatással is rendelkeznek. Ugyanakkor a szorongásos kórképek tartós kezelésére alkalmazzák a szerotonerg/noradrenerg transzmissziót befolyásoló gyógyszereket, elsősorban az antidepresszánsokat (SSRI, SNRI, TCA, RIMA), ami nem meglepő, hiszen jelentős átfedés van a depresszió és a szorongásos zavarok tüneteiben, az érintett idegpályákban és neurotranszmittereikben. A szerotonerg transzmisszió befolyásolásával hat a generalizált szorongás kezelésében hatékony buspiron is, ami parciális agonista a 5HT1A receptoron. A pre- és posztszinaptikus 5HT1A receptorok parciális agonistái (ahogyan az uptake-gátlók is) fokozzák a szerotonerg aktivitást a szorongás és a depresszió tüneteinek kialakulásában szerepet játszó agyterületek felé futó idegpályákon. Klinikai hatásuk kialakulása azonban lassú, feltételezhetően az adaptív változások megjelenésével áll kapcsolatban. Az uptake-gátlók alkalmazásuk kezdeti időszakában inkább rontják is a tüneteket. A noradrenalin-uptake-gátlók tünetjavító hatása is lassan alakul ki. A β-noradrenalin-receptor-blokkolók viszont gyorsan mérséklik a szorongással járó egyes tüneteket, csökkentik a lámpalázat. A feszültségfüggő kalciumcsatornák α2δ-alegységéhez kötődő gabapentin és pregabalin is alkalmazható egyes szorongásos zavarok kezelésére, feltehetően a neurotranszmitter-felszabadulást csökkentő hatásuk miatt.

 

Ezek a gyógyszerek a központi idegrendszerben elsődleges gátló transzmitter, a GABA egyik receptorán, a GABAA-receptoron rendelkeznek kötőhellyel és pozitív allosztérikus modulátorként viselkednek. Saját kötőhelyükön kötődve a receptorkomplex olyan konformációs változását hozzák létre, aminek eredményeként megnő a GABA affinitása a receptorához. A GABAA-receptor kloridion-csatornával kapcsolt ionotróp receptor. A receptorstimulációval nyílik a kloridion-csatorna, és a kloridion beáramlása a sejtbe a membrán hiperpolarizációját eredményezi, ami csökkenti a sejt ingerlékenységét. A benzodiazepinek pozitív allosztérikus modulátorként a kloridion-csatorna nyitási frekvenciáját növelik meg, fokozva a GABA gátló hatását (Costa és mtsa, 1979). A benzodiazepinek a szinaptikusan elhelyezkedő GABAA-receptorok működését befolyásolják, ami a fázisos gátlásért felelős. A GABAA-receptor-kapcsolt kloridion-csatornát öt különböző fehérjealegység alkothatja, melyeknek több izoformája ismert. A benzodiazepin-érzékeny GABAA-receptorok esetén a kloridion-csatornát két β-, egy γ- (γ2 vagy γ3) és két α- (α1, α2, α3, vagy α5) alegység építi fel. A benzodiazepin-kötőhely az α- és a γ-alegység közötti felszínen található. A receptor sematikus felépítését mutatja az 6.10.21. ábra (Jacobs és mtsai, 2008).

 

Altatóként kiterjedten alkalmazzák a zolpidemet és a zopiklont, amire alkalmassá teszi őket gyors hatáskezdetük és rövid felezési idejük. Ezek is a benzodiazepin-kötőhelyhez kapcsolódnak, bár nem benzodiazepin-szerkezetűek. Szedato-hipnotikumok, nem rendelkeznek anxiolitikus és számottevő izomrelaxáns és görcsgátló hatással sem. Ez a GABAA-receptor-kapcsolt kloridion-csatornát alkotó fehérjealegységek izoformáival magyarázható. Míg az anxiolitikus hatás közvetítésében az α2/3-alegységet tartalmazó receptorok játszanak szerepet, az alvás szabályozásában az α1-alegységet tartalmazók (Stahl, 2021). A zolpidem szelektív hatása az α1-alegységet tartalmazó receptorokhoz való nagyobb affinitásának köszönhető (Visser és mtsai, 2003).