MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Gyógyszerkémia
6.10.8.1. Az antiparkinson szerek farmakológiája
A Parkinson-kór olyan neurodegeneratív betegség, melyben a neuronpusztulás elsősorban a mozgatórendszer dopaminerg pályáját érinti (a dopamint érintő főbb anyagcsereútvonalak a 6.10.45. ábrán találhatók). Ezért a betegség elsődlegesen mozgászavarokkal, lelassult, nehezített mozgással, nyugalmi tremorral, izommerevséggel és tartászavarral jár. A jelenleg elérhető gyógyszerek nem rendelkeznek jelentős hatással a neuronpusztulás folyamatára, csak a csökkent dopaminerg transzmisszió helyreállítását, így a tünetek csökkentését célozzák.
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1334kgyke_7742/#m1334kgyke_7742 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_7742/#m1334kgyke_7742)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1334kgyke_7742/#m1334kgyke_7742)
6.10.45. ábra. A dopamin metabolizmusának főbb útvonalai. A metabolitok szervezeti pH-n domináns protonáltsági állapotban vannak feltüntetve
Forrás: saját szerkesztés
Szubsztitúciós terápia
Az antiparkinson terápia egyik fő pillére a dopaminszubsztitúció, melynek során a dopamin prekurzorát alkalmazva igyekszünk feltölteni a megmaradt sejtek dopaminraktárait. Ennek fő szere a levodopa, mely a dopaminszintézis élettani előanyaga, ami dopa-dekarboxiláz enzim (AAAD) segítségével képes dopaminná alakulni. Az enzim azonban megtalálható a periférián is, így a levodopa többsége már a felszívódás során átalakul dopaminná, ami csökkent hatást és perifériás mellékhatásokat eredményez. Ennek kivédésére perifériás eloszlású dopa-dekarboxiláz-gátlókkal, benszeraziddal vagy karbidopával kombinációban alkalmazzuk, melyek megvédik a perifériás átalakulástól (Vanderah, 2024).
A levodopa legnagyobb problémája az, hogy a betegség előrehaladtával hatása csökken. Ennek oka, hogy az idegvégződések pusztulásával csökken a dopaminraktárak mérete, így a dopaminszint fluktuál, ami időnként túlmozgásokat (magas dopaminszint), máskor pedig a parkinsonos tünetek visszatérését (alacsony dopaminszint) eredményezi. A hatás fluktuációja (ON-OFF jelenség) egyenletesebb vérszint biztosításával csökkenthető (van Laar, 2012). Erre a célra fejlesztették ki a szubkután infúzióban alkalmazható, vízoldható prodrugkészítményt, a foszlevodopa/foszkarbidopa kombinációt (Rosebraugh, 2021). Egy másik levodopa-prodrug, a melevodopa pedig éppen a gyorsabb hatáskezdetet célozza gyorsabb felszívódása révén, melyet karbidopával kombinációban az OFF állapotok kezelésére használnak (Stocchi, 2010).
A levodopa egy másik metabolizmusútját gátolják a katekol-O-metil-transzferáz- (COMT) gátló vegyületek. Hatásukra megnyúlik a levodopa hatástartama, csökkennek a fluktuációk. Az elsőként kifejlesztett COMT-gátló, a tolkapon májkárosító hatása miatt kikerült a terápiából. Az entekapont gyakran fix kombinációban alkalmazzák levodopa/karbidopa készítménnyel. Az opikapon hosszabb hatástartammal rendelkezik, így elegendő napi egyszer alkalmazni (Song, 2021).
Dopaminagonisták
A terápia másik fő pillérét a dopaminagonisták jelentik. Ezek közvetlenül képesek stimulálni a posztszinaptikus dopaminreceptorokat, így bár hatásuk kevésbé optimális, mint a levodopa esetében, a betegség előrehaladtával is megőrzik hatékonyságukat. Ergolinvázas vegyületek, mint a bromokriptin, pergolid és lizurid ma már nem használatosak az ergot-alkaloidokra jellemző súlyos mellékhatások kockázata miatt. A nem ergolinvázas pramipexol, ropinirol és rotigotin a D2-szerű receptorokat stimulálja, melyek a dopamin elsődleges, gátló hatását közvetítik. Mind a hatás, mind a dopaminerg mellékhatások szempontjából kedvezőbbek az egyenletes vérszintet biztosító gyógyszerformák, így jól használható a rotigotin transzdermális tapasz (Isaacson, 2023).
Monoamin-oxidáz B-gátlók
A dopamin lebontásáért felelős monoamin-oxidáz B (MAO-B) enzim gátlásával emelhető az agyi dopaminszint, mely kezdődő Parkinson-kórban önmagában, később más antiparkinson szerekkel kombinációban használható. A szelegilin és a razagilin mérsékelt szelektivitású irreverzibilis gátló, az előbbit Magyarországon fejlesztették az 1970-es években. A szafinamid nagy szelektivitású, reverzibilis MAO-B-gátló. Egyes, főleg preklinikai adatok alapján a vegyületek kedvező hatással lehetnek a betegség lefolyására is (Szökő, 2018).
Egyéb antiparkinson szerek
A centrális hatású antikolinerg szerek (benztropin, biperidén, prociklidin) és a gyenge NMDA-antagonista amantadin a csökkent dopaminerg-aktivitás miatt túlsúlyba került kolinerg, illetve glutamáterg rendszert gátolja. Hatásuk gyengébb, mint a dopaminerg szereké, így csak ritkán, kiegészítő terápiaként használatosak (Vanderah, 2024).
Az antiparkinson szerek ugyan nem képesek mérsékelni a betegség előrehaladását, gyógyszeres kezeléssel azonban a tünetek jelentős javulását lehet remélni. Ehhez a csoporthoz változatos szerkezetű vegyületek tartoznak, melyek farmakológiai hatása különböző hatásmechanizmussal valósul meg, ezért kevés szerkezet–hatás összefüggés ismert. Az egyetlen kémiai összefüggés, amely fellelhető a molekulaszerezetekben, a dopaminhoz hasonló (vagy azzal analóg szerkezeti struktúra) szerkezeti elem jelenléte. A legfontosabb hatóanyagokat hatásmód szerinti csoportosításban mutatjuk be.
Tartalomjegyzék
- Gyógyszerkémia
- Impresszum
- Előszó
- Szerzők
- Köszönetnyilvánítás
- 1. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés folyamata
- 1.1. Bevezetés
- 1.2. A gyógyszerkutatás és -fejlesztés formái
- 1.3. Az eredeti gyógyszerkutatás és -fejlesztés lépései
- 1.4. A fejlesztésre kiválasztott molekula kialakítása
- 1.5. A preklinikai fejlesztés szakasza
- 1.6. A klinikai fázis I vizsgálat
- 1.7. A klinikai fázis II vizsgálat
- 1.8. A klinikai fázis III vizsgálat
- 1.9. Törzskönyvezés és életciklus-management
- 1.10. Három magyar eredetű gyógyszer az Egyesült Államokban
- 1.11. Irodalomjegyzék
- 1.1. Bevezetés
- 2. Molekuláris célpontok a gyógyszerkutatásban
- 2.1. A gyógyszercélpontok jellegzetességei, mechanizmusalapú megközelítések
- 2.2. A molekuláris/terápiás célpont hitelesítése
- 2.3. A kielégítetlen orvosi igény, a differenciálhatóság és az üzleti szempontok szerepe a célpontválasztásban
- 2.4. A szabadalmi rendszer szerepe a gyógyszerkutatásban
- 2.5. Irodalomjegyzék
- 3. Új modalitások a gyógyszerkutatásban
- 4. Vezérmolekula-keresés
- 4.1. A kémiai kiindulóponttól a vezérmolekuláig vezető folyamat
- 4.2. Kémiai kiindulópont keresése nagy áteresztőképességű szűréssel
- 4.3. Kémiai kiindulópont-keresés fragmensszűréssel
- 4.4. Kémiai kiindulópont-keresés alapváz-helyettesítéssel
- 4.5. Vegyületkönyvtárak a felfedező gyógyszerkutatásban
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.5.2. Célzott vegyülettárak a vezérmolekula keresésében
- 4.5.3. A célzott vegyületkönyvtárak szintézise
- 4.5.4. Célzott vegyületkönyvtárak alkalmazása vezérmolekula-keresésben
- 4.5.5. Új technológiák a vegyületkönyvtárak szintézisében és alkalmazásaik
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.5.2. Könyvtárszintézis áramlásos reaktorokban
- 4.5.5.3. Dinamikus kombinatorikus kémia
- 4.5.5.4. Fragmensalapú vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.5. Kovalens kötést kialakító vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.6. Kovalens fragmens-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.7. Fénnyel aktiválható kovalens fragmens- és kismolekula-vegyületkönyvtárak
- 4.5.5.1. DNS-kódolt vegyületkönyvtárak (DEL)
- 4.5.1. Vegyületkönyvtárak szintézisének felmerülése, történeti előzményei
- 4.6. Gyógyszertervezési módszerek a vezérmolekula-keresésben
- 4.7. Integrált kiindulópont-keresés
- 4.8. A kémiai kiindulópontok és a vezérmolekula-kiválasztás szempontjai (Balogh György Tibor)
- 4.8.1. Fizikai kémiai tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.2. ADME-T-tulajdonságok a gyógyszerkutatásban
- 4.8.3. A korai ADME-T-tulajdonságok vizsgálati módszerei és gyógyszerkémiai alkalmazásuk
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.8.3.2. A plazmafehérje-kötődés vizsgálata
- 4.8.3.3. In vitro metabolizmusvizsgálat (mikroszomális, CyP, egyéb enzimek)
- 4.8.3.4. In vitro mellékhatás, toxicitási és mutagenitásvizsgálatok
- 4.8.3.5. In vivo mellékhatás- és toxicitásvizsgálatok
- 4.8.3.1. In vitro kémiai (PAMPA) sejtes hatóanyag-penetráció- és aktívtranszport-vizsgálat
- 4.9. A vezérmolekula azonosítása (Keserű György Miklós)
- 4.10. Esettanulmányok (Keserű György Miklós)
- 4.10.1. Természetes anyagok mint kémiai kiindulópontok: a vareniklin (Chantix) felfedezése
- 4.10.2. Fragmensalapú megközelítés a vezérmolekula-keresésben: az ABT-263 felfedezése
- 4.10.3. A nagy áteresztőképességű szűrés (HTS) a vezérmolekula-keresésben: a szitagliptin (Januvia) felfedezése
- 4.10.4. Vezérmolekula-keresés irodalmi előzmények alapján (scaffold hopping): NR2B-altípus-szelektív antagonisták felfedezése
- 4.10.5. Irodalomjegyzék
- 5. Vezérmolekula-optimalizálás
- 6. Hatástani kategóriák
- 6.1. A tápcsatorna és az anyagcsere
- 6.2. Vitaminok
- 6.3. Véralvadásra ható szerek
- 6.4. A szív- és érrendszerre ható szerek
- 6.5. Az endokrin rendszer
- 6.5.1. Női nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.2. Férfi nemi hormonok és gátlóik
- 6.5.3. Hipofízis- és hipotalamuszhormonokra ható szerek
- 6.5.4. A szénhidrát-anyagcsere gyógyszerei
- 6.5.5. Pajzsmirigyműködésre ható szerek
- 6.5.6. A kalcium- és csontanyagcsere gyógyszerei
- 6.5.7. Irodalomjegyzék
- 6.6. Az immunrendszerre és a gyulladásra ható szerek
- 6.6.1. A gyulladás molekuláris alapjai
- 6.6.2. Immunszupresszánsok
- 6.6.2.1. T-limfocita-aktivációt gátló szerek
- 6.6.2.2. B-sejt-aktivációt módosító szerek
- 6.6.2.3. B-sejt-differenciálódást gátló szerek
- 6.6.2.4. Proteoszóma-gátló szerek
- 6.6.2.5 Komplementrendszert gátló szerek
- 6.6.2.6. Anticitokin szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.2. Specifikus citokingátlók
- 6.6.2.6.3. Citokinreceptor-jelátvitel-gátlók (Janus-kináz- (JAK) gátlók)
- 6.6.2.6.4. Kemokinek és sejtadhéziós molekulák antagonistái
- 6.6.2.6.5. Több celluláris támadáspontú immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.6. Egyéb immunszupresszív szerek
- 6.6.2.6.1. Nem specifikus citokingátlók
- 6.6.3. Gyulladáscsökkentő szteroidok
- 6.6.4. Nem szteroid gyulladáscsökkentők, láz- és fájdalomcsillapítók
- 6.6.5. Betegségmódosító antireumatikus szerek (DMARD)
- 6.6.6. Köszvényellenes szerek
- 6.6.7. Antihisztaminok és egyéb allergiaellenes szerek
- 6.6.8. Irodalomjegyzék
- 6.7. Fertőzések és paraziták
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.7.1.1. Antibakteriális szulfonamidok. Szintetikus antituberkulotikumok
- 6.7.1.2. Kinolonkarbonsav-származékok (fluorkinolonok)
- 6.7.1.3. Aminosav és peptid típusú antibiotikumok
- 6.7.1.4. Glikopeptid antibiotikumok
- 6.7.1.5. Béta-laktám antibiotikumok
- 6.7.1.6. Aminoglikozid antibiotikumok
- 6.7.1.7. Makrolid antibiotikumok
- 6.7.1.8. Tetraciklinek
- 6.7.2. Gombaellenes szerek
- 6.7.3. Antivirális szerek
- 6.7.4. Protozoonokra ható szerek
- 6.7.5. Irodalomjegyzék
- 6.7.1. Antibakteriális szerek
- 6.8. Daganatok és immunrendszer
- 6.9. Perifériás idegekre és izmokra ható szerek
- 6.10. A központi idegrendszerre ható szerek
- 6.10.1. Általános érzéstelenítők
- 6.10.2. Opioid analgetikumok
- 6.10.3. Antiepileptikumok
- 6.10.4. Nyugtatók, altatók és anxiolitikumok
- 6.10.5. Antipszichotikumok
- 6.10.6. Antidepresszív szerek
- 6.10.7. Alzheimer elleni és nootróp szerek
- 6.10.8. Antiparkinson szerek
- 6.10.9. Központi támadáspontú izomrelaxánsok
- 6.10.10. Irodalomjegyzék
- HATÓANYAG ADATBÁZIS
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 145 0
A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
