Keserű György Miklós (szerk.)

Gyógyszerkémia


1.1. Bevezetés

Az egészséges élet iránti igény nagy valószínűséggel az emberiség történetével egyidős. A gyógyításra utaló első nyomok az ókorig vezethetők vissza, megtalálhatók az ősi Egyiptom, Mezopotámia, India és Kína írásos emlékeiben. Mindezek mellett megfigyelhető, hogy a napjainkban is a maguk bezártságában élő természeti népek szintén folytatnak gyógyító tevékenységet, így az ember már feltehetően a magasabb rendű civilizációk megjelenése előtt is igyekezett az egészsége megőrzésére vagy helyreállítására. A gyógyítás folyamata egyik esetben sem nélkülözte a gyógyításra szánt szerek, készítmények alkalmazását. Ezek előállítása legtöbbször magában foglalt kémiai átalakulásokat, még akkor is, ha ezeket a készítők nem ismerték fel. Joggal feltételezhetjük, hogy a kémia már ebben az időszakban összekapcsolódott a gyógyszerek kutatásával. Ugyanakkor a gyógyszerek előállításában és felhasználásában tudatosan csak a középkorban jelent meg a kémia használata (Paracelsus – XVI. század, Glauber – XVII. század). A szintetikus kémiai ismeretek robbanásszerű növekedése tette később, a XIX. század végétől a kémiát a gyógyszerkutatás és -fejlesztés első számú eszközévé. A XX. század második felétől azonban az orvosbiológiai és genetikai ismeretek olyan szintet értek el, hogy azóta ezek a tudományágak már a kémiával karöltve szolgálják a tudatos, racionális gyógyszerkutatást a betegek minél hatékonyabb gyógyításának érdekében (Kempler, 1984).
Sokan értetlenkedve fogadják, ha valaki megkérdezi tőlük, hogy mi is a gyógyszer, vagy hogy hogyan határoznák meg a gyógyszer fogalmát. Bár a válasz kézenfekvőnek látszik, mégsem egyszerű. Már a középkorban is felfigyeltek az uralkodók arra, hogy úgynevezett „gyógyszerek” árusításával számosan visszaéltek, becsapták a kiszolgáltatott betegeket. Ezért például Magyarországon Mária Terézia rendeletileg megtiltotta, hogy olyan személy áruljon vagy készítsen és alkalmazzon gyógyszert, aki nem járt az orvosokat képző egyetemek valamelyikére. Ez a példa is jól mutatja, hogy a gyógyszer mint akkor, úgy ma is hatóságilag szabályozott termékkategória. Ez ma azt jelenti, hogy csak azt a terméket lehet gyógyszerként árusítani, amelyet az adott ország illetékes hatósága gyógyszerként engedélyezett. Ebből az is következik, hogy lehet egy termék az egyik országban gyógyszer, míg egy másikban hivatalosan nem. A hatósági gyógyszer-engedélyezési folyamat a gyártó kérésére indul, tehát az, hogy egy termék egy országban nem tekinthető gyógyszernek (nem forgalmazható gyógyszerként) nem pusztán az illetékes hatóságon múlik. Természetesen az orvosnak joga van a beteg részére olyan készítményeket is felírni, melyek majd a gyógyszertárak magisztrális részein a gyógyszerészek és nem a gyógyszergyárak által készülnek el, azonban ezekben is csak engedélyezett gyógyszerhatóanyagok szerepelhetnek összetevőként. Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, a hatósági elvárásoknak meghatározó, döntő szerepük van a gyógyszerkutatás és -fejlesztés folyamataira.

Gyógyszerkémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 145 0

A kötet az Akadémiai Kiadónál 2011-ben Gyógyszerkutatás kémiája címen megjelent kézikönyv hagyományaira alapozva a kismolekulás gyógyszerkutatás eszköztárára és módszertanára fókuszál. Újdonságot jelent a magyar nyelvű szakirodalomban, hogy a modern gyógyszerkémiai felfogásnak megfelelően nem pusztán a meglévő gyógyszerkincs kémiáját mutatja be, hanem betekintést enged a kismolekulás gyógyszerek felfedezésének stratégiájába is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-gyogyszerkemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave