Szathmári Sándor 1897-ben született Gyulán, nem messze attól a helytől, ahol Bessenyei írta a Tariménest (Szathmári részletes életrajzát lásd Tófalvy 2007). Édesanyjának tizenegy gyermeke született, de mivel közülük négy meghalt, Sándor maradt a legidősebb, így sok felelősség nehezedett a vállára. Azonos nevű apja állami alkalmazott volt és számos jogi és közgazdasági könyvet publikált – ez a legfőbb oka annak, hogy fia kis mértékben megváltoztatta a nevét, az utolsó betűt i-re cserélte (eredetileg tehát Szathmáry volt). A család igen gyakran költözött az ország különböző pontjaira apjának számos szolgálati helye miatt (Babitshoz hasonlóan, lásd 7. fejezet). Szathmári Sándor Szombathelyen kezdte az iskoláit, de a család hamarosan északabbra költözött, majd pedig Erdélybe, ahol Sepsiszentgyörgyön járt középiskolába. Számos testi és mentális betegséggel küzdött (főleg az újszülött kistestvérének a saját szeme előtt játszódó halála után), és színvaksággal is diagnosztizálták, ami miatt nem tudta megszerezni a jogosítványt sem. Kora gyermekkorától kezdve érdekelte a gépészet és a matematika, így hát természetes volt, hogy a budapesti Műszaki Egyetem hallgatója lett a gépészmérnöki karon. Családja akkor szegényedett el, amikor az erdélyi területeket Romániához csatolták, és a román állam nem alkalmazta tovább a magyar nemzetiségű tisztviselőket, köztük Szathmári apját sem. Szathmári Magyarországon is szegénységben élt és csak nagy nehézségek árán tudta befejezni egyetemi tanulmányait. Gépészmérnöki diplomája megszerzése után hamarosan alkalmazták a Ganz-gyárban, de hosszú ideig csak nagyon alacsony fizetést kapott. Mérnökként itt dolgozott egészen nyugdíjazásáig, és szabadidejében írt, de életében csupán egy novellagyűjteménye jelent meg a Kazohinián kívül. Néhány forrásban mint eszperantó író tűnik föl, és Szathmári valóban érdekelt volt az eszperantó mozgalomban; ő maga is beszélt alapfokon eszperantóul, de sohasem írt ezen a nyelven (részleteket lásd Tófalvy 2007). Néhány írását eszperantóra is lefordították és kiadták, és az is előfordul, hogy az eszperantó változat hosszabb a magyar változatnál. Még ha íróként nem is az eszperantó nyelvet használta, Mester (2019) érvelése szerint az eszperantó nagy hatást gyakorolt Szathmári írásaira, például a Kazohiniában beszélt egyszerűsítő, mesterségesnek tűnő nyelvezet ötletére. Mivel Szathmári totalitárius mozgalmak árnyékában dolgozott, hatásuk jelentkezik korai radikális írásaiban, valamint a Bartha Miklós Társaság tagjaként és titkáraként kifejtett tevékenységében, ahol egy időben József Attilával is együttműködött (lásd Tófalvy 2012; Tasi 1994). Jelen elemzés célja az, hogy megvilágítsa az ideológiai párhuzamokat az irodalmi disztópia jelenségeivel. Mindez összhangban áll Howard Segal érvelésével (2012, xi) amely szerint „az utópizmus mikroszkópként működik: először is elkülöníti, utána pedig felnagyítja a létező, nem utópikus társadalmak azon jelenségeit, amelyek drasztikus változást igényelnek, lehetővé teszi számunkra azt, hogy világosabban lássuk fő politikai, gazdasági, kulturális és pszichológiai áramlataikat.”