A görögség, amely a Kr. e. II. évezred folyamán benépesítette a Földközi-tenger medencéjének keleti felét, s virágzó városállamokat hozott létre a Peloponnészosz-félszigeten kívül Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában, majd Dél-Itáliában, és ami különösen fontos, benépesítette az égei-tengeri szigetvilágot, földrajzi elhelyezkedésénél fogva is arra lett predesztinálva, hogy a kapcsolatok nagyon bonyolult hálóját hozza létre. Ellentétben a szárazföld belsejében megtelepült népekkel, amelyek kereskedelmi kapcsolatai igen korlátozottak voltak, mert például nehezen áthágható vagy áthatolhatatlan magashegységek gyűrűjében éltek, így a külvilággal kevés kapcsolatot tartottak, a görögök a hajózás révén távoli területekkel is intenzív összeköttetésbe tudtak lépni. Ez a sajátos földrajzi elhelyezkedés is hozzájárult ahhoz, hogy nagyon hamar magas szintű kereskedelmi kapcsolatok jöttek létre az egyes poliszok között, ez pedig a politikai-diplomáciai kommunikáció intenzitását is jótékonyan befolyásolta. Amikor tehát a sajátosan görög diplomáciai kapcsolattartás formáira tekintünk, nem felejthetjük el, hogy ezek mennyire szorosan összefüggtek a geográfiai, illetve társadalmi adottságokkal.