Arról, hogy a rómaiak, ez az Itália szívében élő kicsiny nép hogyan hódította meg és hajtotta igája alá az egész Mediterráneumot Britanniától Kis-Ázsiáig és Germániától Afrikáig, több könyvtárt megtöltő tanulmány és monográfia született. Magyar nyelven is számos könyv foglalta össze a római nép történetét, hozzáférhetőek az ókori források, és számos jelentős résztanulmány született, azt azonban, hogy milyen volt s miként működött a római diplomácia – tudtommal – még senki sem mutatta be vagy foglalta össze. Márpedig egy állam életének és sorsának hátterében, a társadalmat érintő politikai döntések és történelmi események mögött mindig kitapintható – olykor alig és igencsak nehezen – az a mechanizmus, amelyet a mindenkori hatalom működtet politikai és gazdasági céljainak megvalósítása érdekében. Erről a kapcsolatrendszerről és olykor titkos politikai kommunikációról éppoly keveset tudott a széles nyilvánosság, mint manapság; s a történetírók, akik többségükben igyekeztek ugyan a dolgok rejtett mozgatórugóit is föltárni, figyelmüket mégis inkább a látványos történelmi események – nagy tömegeket fölvonultató háborúk, nyilvános politikai küzdelmek, pártütések –, nagy jelentőségű politikusok bemutatására irányították, miközben azoknak a szerepe, akik tanácsaikkal, a színfalak mögötti egyezkedéssel, olykor titkos diplomáciai küldetésükkel egy-egy történelmi folyamat meghatározó vagy tényleges irányítói voltak, vagy teljesen elsikkadt, vagy valós súlyukhoz képest lényegtelennek mutatkozott.